A szakácskönyvek piaca pont olyan, mint a konyhánk világa. Van, aki megelégszik a legegyszerűbb, bevált fogásokkal, van, aki mindig jobbra, ízesebbre, fifikásabbra vágyik. Az egyiknek jó az ötszázforintos füzetke pár új recepttel, más pedig az ételkészítésben is állandó kihívásokat keres.

Éveken át az volt a bajunk, hogy magyar nyelven kevés profi szakkönyv jelenik meg. (Ez csak részben változott meg, de legalább végre az idegen nyelvű kiadványok legjobbjai idehaza is megvásárolhatók.) Azonban, ahogy nő az igény, ahogy egyre többen fejlesztenék tudatosan magukat, úgy reped a vastag jég és a kiadók lefordíttatnak egy-egy olyan külföldi könyvet, ami a műfajban a legmagasabb színvonalat képviseli.

Az Alexandra pont így tett: azzal, hogy a Csokoládé megjelenhetett a mi nyelvünkön is,

azoknak ad biztos tudást a kezébe, akik a kakaóbab csodáját, a minden édesség királyát, a csokit szeretnék megismerni, és olyan módon kezelni, alakítani és tálalni, ami a profik kiváltsága. Volt eddig.

A Ferrandi az egyik legnagyobb múltú gasztronómiai iskola a világon: száz éve oktatnak, számos sikeres séfet és vállalkozást vitt már sikerre az ott megszerzett tudás. Cukrászképzésük különösen erős – ebbe enged bepillantást a háromszáz oldalas szakkönyv. A kulcsszó a csokoládé és a lényeg nem csak a recepteken van. Nagyon okosan a technológiákat, az alapanyag mélyebb ismeretét adják át, hogy az alapokat megszerezve konkrét édességeken próbálhassuk ki a megtanultakat.

Ami miatt minden érdeklődőnek őszintén ajánljuk ezt a könyvet, az az elképesztő alaposság: onnantól kezdve, hogy leírják, melyek a szükséges és ajánlott eszközök, bámulatos részletességgel mennek végig a munkafolyamatokon, a krémeken, a tésztákon. A kötelező bonbonok és a virtuóz díszítések szintén benne vannak a Ferrandiban – ha ezeket és a hozzájuk kapcsolódó elméleti tudást megszerezzük, jöhetnek a könyv felét elfoglaló receptek.

Én attól híztam két kilót, hogy átlapoztam és megnéztem a fotókat, amelyek egyébként a Csokoládé egyik legfőbb erényét adják.

Ahol szükséges, képregényesen haladnak, külön-külön mutatják meg a fázisokat, hogy senkiben se maradhasson kétség.

Ami a Ferrandi Paris munkáját esszenciálissá teszi, az az, hogy nagyon masszív alapokat ad. Nem csak az egyes technológiákat vagy csokifajtákat tálalja részletesen, hanem részben azokat a klasszikus recepteket is, amelyet idehaza sajnos sokszor rosszul, az alapanyagokkal spórolva, olcsósítva tanítanak. Ugyan az utóbbi két évtizedben a szakácsképzés lassan elkezdte levetkőzni a kommunizmus évei alatt ráerőltetett egyenszürke lópokrócot, de a magyar cukrászati oktatás még mindig jelentős lemaradásban van a nemzetközi szakmai élethez képest.

A precízen végig vitt receptek egymásra épülnek, így azoknak, akik még csak most szeretnék megszerezni a csokoládétudás alapjait, nem elérhetetlenek –

a lépcsőzetesség jegyében minden előzményt megkapnak ahhoz, hogy a helyenként tényleg komplex, a professzionális cukrászatban használt süteményeket vagy tányérdesszerteket elkészíthessék.

A könyv kifejezetten drágának számít, de sokkal többet ad az átlagos sütikés kiadványoknál - ha befektetésként tekintünk rá, szintén megéri. Nincs magyar nyelven hasonló színvonalú csokoládés szakkönyv, szóval, aki egy kicsit is komolyan gondolja, vagy bele akarja ásni magát a témába, ezt vegye. Vagy mondjuk kérje karácsonyra.

Kiadó: Alexandra
Ár: 12749 Ft