Cikkek

Szöveg: László Dóra - Fotók: Ambrus Marcsi

2021. szeptember 1.

1938 óta nem volt az országban olyan nagyszabású vallási rendezvény, mint a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK). A programsorozaton az eucharisztiát, az Oltáriszentséget ünneplik a katolikus hívek, amit a szentáldozásban vesznek magukhoz. Hitük szerint Krisztus átváltoztatott teste és vére egy falat kenyér és egy korty bor formájában valóságos étel és valóságos ital, szent vendégség, ami lélekkel és élettel tölt el. A kongresszusra készült viszont egy nagyon is konkrét, világi finomság is, ami az Egy falat mennyország nevet kapta. Az emblematikus süteményt Karl Zsolt dunaharaszti cukrászmester alkotta meg.

Az Eucharisztia „visszatart a rossztól, megerősít a jóban, gyarapít az erényekben és kegyelmekben; benne az Üdvözítő testi jelenléte üdít fel bennünket…” – vallotta IV. Orbán pápa a Transiturus de mundo kezdetű bullában, 1264-ben. A hívő katolikusok talán legnagyobb, szent misztériuma ez, amit Jézus az utolsó vacsorán alapított. Persze az Oltáriszentség, a szentostya elsődlegesen lelki táplálék, úgyhogy a világ valamennyi csücskéből ideérkező hívek jóllakatásáról is gondoskodnia kellett a szervezőknek a hosszú programsorozat idején.

A kongresszus előkészületeibe bekapcsolódott a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete is, folytatva a hagyományt, hiszen a magyar cukrászok már 1938-ban is képviseltették magukat az akkor szintén Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszuson. Auguszt József cukrászmester bocsátotta a testület rendelkezésére azt a fotót, ami megörökítette, mint vonulnak a „csemegecsináló-céh” tagjai az Opera előtt. Tulajdonképpen ez adta az ötletet Vojtek Évának, a Cukrászmester magazin főszerkesztőjének, hogy jó lenne, ha az idén 115 éves Cukrász Ipartestület ezúttal is kapcsolódni tudna valamilyen úton-módon a rendezvényhez. És ugyan mi mással tudnának jobban, mint egy sütemény megalkotásával? Kiírtak tehát egy pályázatot olyan sütemény elkészítésére, ami minél több alapanyagot használ fel a Bibliában előforduló növények, gyümölcsök, fűszerek közül, megidézve így az utolsó vacsora korát.

A Cukrász Ipartestület tagjainak felvonulása az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson

„Nyilván voltak könnyebben integrálható alapanyagok, mint a füge, a szőlő, a datolya, az alma, a gránátalma, a szeder vagy a csipkebogyó, és nem áll messze ettől a világtól a mandula, a dió és a pisztácia sem. A petrezselyem, a kapor vagy a koriander is szóba jöhetett volna éppenséggel, ehhez azonban nem nagyon nyúltak a pályázók – igaz, az egyik versenyző nagyon ügyesen még a babot is beépítette a süteményébe” – mondja Erdélyi Balázs, az Ipartestület szakmai elnöke. A 16 versenyző között volt, aki ízléses dobozba csomagolt fügés vagy éppen hibiszkuszos keksszel nevezett, más cukrászati vitrinbe illő, látványos desszerttel készült, ami bármilyen mutatós volt is, nem állta volna meg a helyét egy tömegrendezvényen.

A bírálatnál ugyanis szempont volt az eltarthatóság és a csomagolhatóság is.

A nyertes dunaharaszti cukrászmester, Karl Zsolt a javasolt alapanyagok közül felhasználta a fügét, a datolyát, mazsola formájában a szőlőt, süteményébe mandula, méz és fahéj is került, és habár nem bibliai eredetű, tett bele aszalt sárgabarackot és szilvát is. Az aszalványokból főzött fűszeres tölteléket pedig pozsonyi tésztabatyuba csomagolta, megidézve ezáltal a magyar cukrászhagyományokat.

Karl Zsolt dunaharaszti cukrászmester és az általa kreált sütemény

Remélhetőleg az Egy falat mennyországot a Magyarország tortájához hasonlóan több cukrászda is felveszi majd a kínálatába. Ehhez a jelentkezők megkapják a receptet és a technológiai leírást, valamint a csomagoláshoz szükséges anyagokat is. Ha egy cukrászda jelentkezik a sütemény elkészítésére és szeptember 3-tól felveszi a kínálatába, egyúttal azt is vállalja, hogy a környezetében lévő egyik templom valamelyik szentmiséjének résztvevőit egy agapé, azaz szeretetvendégség keretében megkínálja a süteménnyel a NEK két hete alatt, tehát egy kis karitatív tevékenység is szerepel a vállalásban.



„Ha ez a sütemény megmaradna a magyar cukrászati választékban – hosszú évekig akár –, nagyon szép emléke lehetne a NEK-nek. Akárcsak a kardinális szelet, amit Ludwig Heiner bécsi cukrászmester alkotott meg az 1933-as katolikus napok tiszteletére, és a mai napig benne van mind az osztrák, mind a magyar cukrászati kínálatban. Másik előnye, hogy a bejglinek egy egész évben kapható változata lehet a kongresszus emblematikus édessége” – mondja Erdélyi Balázs.

„Jó, hogy van egy ilyen agapéra nagyon alkalmas kis sütemény, az ősegyházban is volt ilyen – mondja Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, aki egyházi szempontok szerint véleményezte a finomságot. – Ha meggondoljuk, az Oltáriszentség, az Eucharisztia alapítása az utolsó vacsora közben történt, tehát Jézus a tanítványaival már evett, amikor megtörte a kenyeret, és azt mondta: ez az én testem. El tudom képzelni, hogy az első szentmiséket, kenyértöréseket az ősegyházban valamiféle vacsora keretében tartották, de agapé biztosan kötődött hozzájuk. Piknikalapon vitték az étkeket: aki tehetősebb volt, jobb falatokhoz jutott. Szent Pál apostol meg is rótta őket ezért, mert nem helyes, hogy a gazdagabb finom falatokat eszik, a szegény meg szinte semmit. A katolikusok az Eucharisztia vétele előtt szentségi böjtöt tartanak, egy órán át nem esznek-isznak. A szentségi böjt az én gyerekkoromban is három óra hosszú volt, még régebben pedig már éjfélkor elkezdődött, úgyhogy a gyerekek a reggeli mise végére már-már szédelegtek. Jólesett hát nekik az agapé, a kalács meg a habos kakaó. Most is hosszú lesz az az idő, amit az elsőáldozóknak ki kell várniuk a gyülekezéstől az ünnepi mise végéig, jól jön a gyerekeknek az az Egy falat mennyország, hiszen van benne kalória, gyümölcs, és még finom is.”



„Mi, katolikusok a megtört emberben és a megtört kenyérben ugyanazt a Krisztust kell, hogy lássuk – csatlakozik a gondolathoz Fábry Kornél atya, a NEK főtitkára, aki részt vett a sütemények zsűrizésében is. – A pályázatot kiíró cukrászok felajánlották, hogy amikor szeptember 4-én megvendégeljük a szegényeket a II. János Pál pápa téren, ők hozzák hozzá a desszertet, és az elsőáldozókat is megajándékozzák vele. Ez egy karitatív felajánlás a részükről. Azt hiszem, ebben az esetben a szeretetvendégség és az Eucharisztia kapcsolata a legfontosabb, és az a gesztus, hogy ezt a Cukrász Ipartestület önként ajánlotta fel.”

És vajon vihet-e minket egy sütemény közelebb a Jóistenhez?

„Szoktam hallani időnként, hogy hát ez valami isteni. Finom ételre is mondják. A keresztény ember mindig hálaadással veszi magához az ételt, azért imádkozik étkezés előtt és után, mert arra gondol, hogy a táplálék is ajándék. Egy jó falat, ami jóllakat, hálát ébreszt afelé is, aki kínálta, és a Jóisten felé is, aki azt megteremtette.”

A keresztény embernek tehát alapvetően hálás lelkülettel kellene élnie, hiszen már Pál apostol is arra buzdított: adjatok hálát mindenkor mindenért. Az Eucharisztia, az eu és a kharisz görög szavakból alkotott szóösszetétel éppen ezt jelenti: hálaadást Istennek, minden jó forrásának. A kongresszus tulajdonképpen felhívás, azt üzeni, hogy lehet a hálaadásból kiindulva élni.