Képzeljen el egy közeli sportcsarnokot, ahol évente egyszer vagy kétszer több száz termelő borát kóstolhatja és hasonlíthatja össze, személyesen találkozhat a borásszal, megismerhet igazi különlegességeket - és ráadásul helyben, kedvező áron meg is vásárolhatja az önnek tetsző tételeket. Mindez nem fantázia, hanem egy rendkívül hatékony módja az értékesítésnek - sajnos nem nálunk, hanem Franciaországban.
A borokkal kapcsolatos tudást a franciák gyerekkoruktól kezdődően szívják magukba. Ma már szerencsére nem szó szerint, de az iskolai kantinokban egészen 1956-ig kaptak bort a kisdiákok, a gimnazisták pedig 1981-ig választhattak alkoholos italt az ebédmenü mellé. Ez a gyakorlat ma már teljességgel érthetetlen, sőt közismerten káros, de akkoriban úgy szocializálódtak a fiatal generációk, hogy a borfogyasztás az étkezés elválaszthatatlan része.
Amit mi a rendszerváltás óta tanulunk, az náluk nemzedékről nemzedékre szálló rutin és rituálé: a megfelelő bor kiválasztása az ételhez, annak előkészítése, szervírozása, a különböző fajták és borvidékek ismerete.
Egy vacsoraasztal körül megannyi amatőr sommelier nyilvánít teljeséggel megalapozott véleményt.
Így nem csoda, hogy a borok beszerzésére és tárolására is gondot fordítanak - ennek ékes bizonyítéka, hogy a lakások jelentős részéhez tartozik cave, vagyis pince, ahol a limlomok mellett többnyire tényleg helyet kapnak palacktárolók is.
Bort a borboltból?
Egyre több olyan hazai borászat van, amely nemzetközi szinten is megállja a helyét, sőt kimagasló eredményeket ér el. Azzal ugyanakkor tisztában kell lennünk, hogy olyan pozíciókat soha nem fogunk elérni, hogy magyar boroktól roskadozzanak a külföldi szupermarketek, szaküzletek polcai. Kevés kivételtől eltekintve a hazai termelők a belföldi fogyasztókra vannak utalva, de ezen a fronton is bőven van még teendő.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által megrendelt 2017-es kutatásból látszik, hogy a magyarok által elfogyasztott borok közel fele a hiper- és szupermarketek polcairól származik, amelyeket széles választék és árubőség jellemez.
Körülbelül egytizedet vásárolunk közvetlenül termelőtől, ahol általában van lehetőség kóstolni, de csak az adott pincészet borait.
A borszaküzletek 5 százalékos részesedéssel bírnak, kínálatukkal a felsőbb szegmenst célozzák meg, de kóstolókra csak alkalmanként kerül sor.
A népszerű bornapokon, fesztiválokon koncentráltan van jelen számos borászat, a főszerep azonban a kóstolásé és a szórakozásé, praktikus okokból ezek az alkalmak nem többhavi borkészlet beszerzéséről szólnak.
Nagy választék, kóstolás, személyes kapcsolat, azonnali vásárlási lehetőség - valami mindig hiányzik a képletből.
Egységben az erő
Franciaország hagyományosan a világ legnagyobb borexportőre a kivitel értékét tekintve - a borászatok számára mégis létfontosságú a belső piac. Különösen igaz ez a kisebb, független termelőkre, amelyek sokszor alulmaradnak a jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező, tőkeerős szövetkezetekkel szemben.
Ezt ellensúlyozandó 1976-ban egy maroknyi dél-franciaországi szőlőbirtokos megalapította a magánpincék szövetségét, amely rövid időn belül országos méreteket öltött, ma már a 32 megyei és 10 regionális szervezetnek mintegy 7000 tagja van.
Ebből a kezdeményezésből nőtt ki a Független Bortermelők Szövetsége a kereskedelmi tevékenység összehangolásának céljával. A közös fellépésre tett első kísérlet az alapítás után két évvel történt: tizenöt Rhône-völgyi borász utazott fel Párizsba, hogy megismertessék boraikat az ott élőkkel -
a közvetítők nélküli rövid ellátási lánc az azóta több városban rendszeresen megrendezett szalonok alapelve.
Ezek közül a párizsi a világon a legnagyobb borvásár, amelyet a nagyközönség is látogathat.
1985-től a termelők a Vignerons Indépendants közös márkajelzéssel látják el termékeiket, melyet a fogyasztók 70 százaléka ismer. A szervezet 1990-ben alapított borversenyét a harmadik legjelentősebbként tartják számon, a legutóbbira mintegy ötezer tételt neveztek.
Egyenstandok végeláthatatlan sora
Akár vásárlási céllal, akár csak bámészkodni megyünk, egy ilyen szalon felér egy franciaországi bortúrával. A jelképes belépő 5 euróba kerül, ezért egy kóstolópohár is jár, a következő évre azonban már jó eséllyel kapunk ingyenes belépésre jogosító meghívót, ha vásároltunk valamelyik kiállítótól.
A standokon színkóddal jelzik, hogy a kiállító melyik borvidékről jött, és szándékosan nem csoportosítják őket tájegységenként, hogy a látogatók felfedezzék a kevésbé ismerteket is.
Mindenkinek egyforma pult jár, függetlenül a megművelt terület nagyságától vagy a termelt bor mennyiségétől.
A kiállítók saját területtel rendelkező szőlőbirtokosok és A-tól Z-ig maguk felügyelik a teljes folyamatot: a szőlészeti munkákat, a szüretet, a borkészítést, a palackozást, az értékesítést és sok esetben még turisztikai szolgáltatásokat is nyújtanak.
A több hónapos roadshow minden állomásán a tulajdonosok vagy családtagjaik vannak jelen, néha váltásban, hogy a birtokon se álljon meg az élet. Az érdeklődők első kézből kapnak választ a borokkal kapcsolatos kérdéseikre és az évek során bizalmi kapcsolat alakul ki egy-egy termelő és visszatérő vásárlói között.
2015 óta webáruházon keresztül is hozzá lehet a tagborászatok palackjaihoz, ez némiképp enyhítette a pandémia miatt elmaradt szalonok okozta károkat, de értelemszerűen a kóstolás és a személyes találkozás élményéről nélkül.
A honlap nagy segítséget nyújt a látogatás megtervezésében is, megfelelő felkészülés híján ugyanis könnyen el lehet veszni a borvidékek, eredetjelzések, fajták, borpárlatok útvesztőjében.
Lehet ez is a cél, átadni magunkat az impulzusoknak, ebben az esetben azonban számolni kell a túlköltekezés és a másnapi fejfájás veszélyével.
Magánemberek mellett vendéglátóhelyek is kedvelik a beszerzésnek ezt a fajtáját, hiszen lehetőséget ad egy sokkal egyedibb, személyesebb borlap kialakítására. Ehhez azonban legalább nagy vonalakban tervezni kell.
Gyakorlati tanácsok
1. Válasszunk helyszínt: pl.: Clermont-Ferrand, Lyon, Reims, Lille, Párizs, Rennes, Strasbourg, Bordeaux, Mandelieu.
2. Még józanul érdemes meghatározni, hogy nagyjából mennyi bort szeretnénk vásárolni és az erre szánt keretet is.
3. Nagy a kísértés, hogy mindent megkóstoljunk, de muszáj szelektálni. Válasszunk ki néhány borvidéket, appellationt vagy fajtát. Szűrhetjük a találatokat díjnyertes vagy bioborokra is.
4. A színkód segíti a tájékozódást, de érdemes érkezéskor egy térképet magunkhoz venni és bejelölni a megnézendő standokat.
5. Haladjunk a fehérektől a vörösökig, a végére hagyva a párlatokat.
6. Minden termelő büszkén megmutatja a csúcsborát is, de nem illik az alapborait átugorva rögtön abból kérni. Tiszteljük meg azzal, érdeklődést mutatunk a munkája iránt.
7. Érthető, ha egy-egy finomabb bort nincs szívünk kiköpni, mégis jobban járunk, ha használjuk a kihelyezett köpőcsészéket. Két kóstolás között igyunk pár korty vizet vagy a büfékben, regionális specialitásokat kínáló standokon együnk néhány falatot.
8. A megvásárolt tételeket hagyjuk a standokon, ingyen lehet gurulós kocsit kölcsönözni, amellyel a végén összegyűjthetjük a zsákmányt és kivihetjük a drive-in parkolóba vagy megrendelhetjük a kiszállítását.
9. Ha autóba ülnénk - Franciaországban csekély mennyiségű alkohol (0,5g/l) fogyasztását tolerálják - végezzünk ingyenes alkoholtesztet. Enyhén magas érték esetén pihenhetünk kicsit az erre kialakított sarkokban.
Forrás: www.vigneron-independant.com/
