Csupán néhány kilométerre Balatonalmáditól, autóval szinte megközelíthetetlen helyen bújik meg A Zöld, a környék egyik legőszintébb és leghangulatosabb vendéglátóhelye. A természet és a langalló imádóinak biztosan megér egy túrát!

Ma már kevesen tudják – pedig Balatonalmádiban egy kiállított, 375-ös gőzmozdony is emlékeztet rá –, hogy egykor vasút kötötte össze Veszprémet Alsóörssel. Az 1909-ben épült vonal sajnos nem volt hosszú életű, a hatvanas években szüntették meg, pedig igazán festői helyeken haladtak az egykori gőzösök a század első felében.

Szerencsére a nyomvonal ma is bejárható, sőt gyakorlatilag azt követi az Almádiból Szentkirályszabadjára vezető kerékpárút. A táv gyalog is kellemes, mindössze 8 km, és ha – ahogy a Magyar Konyha Balatoni Gasztrokalauza is ajánlja – útba ejtjük A Zöld nevű helyet, még kellemesebb.

Rásky Gábor és párja sajátos hangulatú vendéglátóhelyet üzemeltet a két település között félúton, Remetehegy és az Öreghegy között, tulajdonképpen a Vödörvölgyben. Jól csengő nevek, igaz? Az út kellemesen lankás, vagy enyhén lejtős – ez az iránytól függ –, legelők, erdők és kis présházak szegélyezik. Legyen szó tavaszi, őszi vagy akár nyári sétáról, tökéletes útvonal!

A Zöld pedig afféle pop-up vendéglő. Persze csak annyira, amennyire ilyennek lehet mondani egy helyet, ahol épített kemence működik. És ez a kemence nagyon is lényeges, hiszen az állandó kerti party-ra hasonlító vendéglátóhelyen kapható ételek nagy része nem létezne nélküle.

A menü olyan rövid, hogy elfér egy A4-es táblán. Ottjártunkkor a közönségkedvenc juhtúrós langalló, lecsó és mexikói tészta a kínálat. A főételek elé befér egy hűvös gyümölcsleves, utána pedig a mangópürével síkosított brownie. A hangulat közvetlen, mellettünk négyfős társaság mosolyog kissé megfáradva, könnyen lehet, hogy a szokásosnál eggyel több fröccs csúszott le a közeli Vámosi Pincészet olaszrizlingjéből vagy rozéjából. Egy másik asztalnál helyet foglaló fiatal páros épp a fagyikehely és a brownie között vacilál, aztán meghozzák a legjobb döntést: kérnek egyet-egyet minkettőből.

Oázis a bringásoknak és a túrázóknak

A gyümölcsleves igazán házias, szerencsére egyáltalán nincs túlédesítve, a sárgabarack pedig csak félbe vágva került bele, így nem esett szét. A tálalás egyszerű. A leves és a lecsó papírtányérban, a langalló vágódeszkán érkezik. A kenyérlángos alja ropogós, nem tudni hol ér véget a tészta és hol kezdődik a juhtúrós-sajtos feltét. Nincs is rajta más, de kár lenne bonyolítani, így egyszerre képes megidézni az erdélyi kemencés lángosok és a felvidéki sztrapacskák hangulatát.

A lecsó még épp ress, nem szétfőzött, a gazdag szaftba pedig a szárd pane carasau-ra vagy az indiai naan kenyérre hasonlító lapocskákat tunkolhatunk. A brownie viszont sajnos száraz, nem hiába kínálják mangópürével, ami jó ötlet ugyan, de a tejszínhab már nagyon nem kellene mellé.

A már említett Vámosi borok kínálata kellemes meglepetés, a kommersz sör viszont annál kellemetlenebb. Világos, hogy egy ilyen vendéglátóhely nem engedheti meg magának, hogy csapolt sört tartson, de ahol ügyelnek arra, hogy egyszerű, de igényes legyen az ételkínálat, jóféle szörpökkel és helyi borokkal lehet frissíteni, igazán megérdemelne egy kis odafigyelést az aranyszínű ital is.

Ettől függetlenül A Zöld kellemes oázis a bringásoknak és a túrázóknak. Idén is egészen október végéig várja a vendégeket. Főszezonban hétköznap is, szeptembertől a téli szünetig pedig hétvégente.