Lehet, hogy Lengyelország említésekor a legtöbbeknek nem a gasztronómia jut az eszébe, pedig az ország ebből a szempontból is kiváló úti célja lehet bárkinek – akár csak egy három napos hétvégi kirándulásra is. A magyar turisták által jól ismert déli országrész mellett érdemes az északi régiót is felfedezni; a Balti-tenger mellett ugyanis igazi különlegességekkel találkozni.

Gdansk és környéke az elmúlt évszázadok alatt lengyel, porosz és német uralom alatt állt, de szabad városállamként, a Hanza Szövetség tagjaként, illetve forgalmas kikötőjének és iparának köszönhetően dán, finn, francia, litván, orosz, svéd hatások is befolyásolták fejlődését. Ezek pedig a helyi gasztronómiában is mély nyomot hagytak.

A Lengyelországra jellemző gazdag mezőgazdasági háttér – a sok és jó minőségű zöldség, gyümölcs, gabona, hús és tejtermék használata mellett itt más hangsúlyok is megjelennek. A tenger a halakat adja, a keleti hatásra a töltött tésztafélék utalnak, a zord, északi időjárásra pedig a sokféle leves kínál megoldást.

Jens Rasch képe a Pixabay -en.

Egy idegen országban az első ételekkel mindig az utcán találkozhat a turista – nincs ez másképp errefelé sem. A szabadban is árusított kolbászokat gazdagon ízesítik, de a nálunk megszokott paprikás dominancia helyett itt inkább a fehérbors és a majoránna a jellemző fűszer. A kolbászokhoz helyi mustárok vagy torma, és persze többféle fehér, félbarna és barna kenyér, valamint sokféle egyéb pékáru – perec vagy kifli – is választható. Több helyen lehet sajtárusokkal találkozni, akik nemcsak hidegen, hanem grillezve is kínálják portékáikat. Különösen kedvelt kézműves termék a markáns ízű, füstölt Oscypek.

Dominik képe a Pixabay -en.

A legátfogóbb ételkínálat Gdanskban is a piacokon található, ahol a nálunk megszokottól eltérően sokféle tengeri halat és félkész tésztafélét – elsősorban túrós, sajtos, halas, húsos vagy zöldséges krémekkel töltött pirogot – kínálnak. Gdansk történelmi központjában, az egykori kikötő lagúnái mellett az északi városokra jellemző stílusú házak között szinte minden második épület egy klasszikus vagy modern tematikájú éttermet rejt.

Az előbbiekben az eredeti, akár évszázados receptek alapján készülnek a hagyományos lengyel ételek, elsősorban a levesek, a káposztás- vagy a húsos főételek, illetve a különféle kásák és tésztafélék. De az újító, a modern konyhai irányzatokat képviselő vendéglátó helyeken is komolyan veszik a helyi tradíciókat, mert ezekben sem idegen alapanyagokból főznek, hanem inkább a lengyel specialitásokat alakítják az aktuális trendekhez.

Egy kiadósnak ígérkező étkezés elején mindenképp meg kell kóstolni a zurek nevű, tejföllel készülő kovászos krumplilevest, amit kolbász, tojás és különféle zöldségek tesznek még tartalmasabbá. A legtöbb helyen cipóban tálalják, ami nemcsak látványos, de megehető is.

Gdanskban, és más, tengerparti helyeken, például a szomszédos – sokak által az egykori „szocialista dalfesztiválok” által megismert – Sopotban a tengeri halak teszik izgalmasabbá a kontinentális konyha ételeit. Ezek elő- vagy főételként is szerepelnek az étlapokon, a lengyel mezőgazdaság adta különleges köretekkel: babbal, tökkel, zellerrel, káposztával, burgonyával vagy gabonafélékkel.

Mieczysław Samol képe a Pixabay -en.

De nem hiányoznak a menüsorból a „komolyabb” húsételek sem. Csülköt szinte mindenhol kínálnak, de ahány hely, annyi, egymástól eltérő elkészítési mód és köret csábítja a vendégeket. Na és persze meg kell kóstolni a töltött, derelye-szerű tésztát, a pirogot is, aminek variációit nemcsak a végtelen számú töltelék, hanem a rengeteg különböző körítés miatt is lehetetlen felsorolni. A desszertek alapanyagai között szinte mindig találunk túrót, helyi gyümölcsöket vagy lekvárt. Ezek általában nagyon finom piskótával és öntetetekkel kerülnek a tányérra.

És mit érdemes inni?

Helyi specialitás a kompot, ami fűszerekkel ízesített, főzött gyümölcslé. Alapanyaga szinte bármi lehet, fogyasztása pedig hidegen és melegen is ajánlott. De készítenek italokat zöldségekből, például céklából, uborkából, vagy káposztából, sőt, hagymából is!

A sokak által ismert lengyel sörök és vodkák mellett megéri mást is kipróbálni. A már említett Sopot nagyon hangulatos tengerparti üdülőváros szecessziós épületekkel, hangulatos kikötői promenáddal és más látványosságokkal. A kikötő előtti fő téren a Wisniewski nevű meggylikőr szerezhet meglepetést, amit hidegen, de melegen is árusítanak. Gdanskban viszont a Goldwasser nevű helyi specialitást érdemes keresni, ami egy olyan, édes likőr, amiben 14 karátos arany lapocskák lebegnek – igen, azokat is le kell nyelni!

Egy több napos kirándulás alkalmával a környék felfedezése mindenképp jó program. A Gdansktól mintegy 30 kilométerre található malborki vár nem mindennapi látványosság, mivel ez a világ legnagyobb, szinte kizárólag téglákból épített, középkori erődítménye. Ami pedig a gasztronómiát illeti: a várban a sok egyéb látnivaló mellett úgy rendezték be az egykori konyhát, hogy ott minden úgy néz ki, mintha éppen egy hatalmas vendégsereg számára készülnének a finomságok.

Gdansk, Sopot és Malbork – három nagyon különböző helyszín, de a lengyel gasztronómia mindhárom városban úgy jelenik meg, hogy az méltó módon, és élményekkel gazdagon hirdeti minden jellegzetességét; hagyományait és korszerűségét egyaránt.

Borítókép: Gosia K. képe a Pixabay -en.