Pálinkát a vírus ellen – de vajon külsőleg vagy belsőleg? És bármilyen pálinka jó? Meginni vagy öblögetni? Tisztán vagy mézesen? Megpróbáltunk utánajárni.
Kezdjük ott, vajon miért gondolja bárki is, hogy a pálinka gyógyíthatja a betegségeket? Hogy erre a kérdésre választ kapjunk, érdemes egy kicsit elmélyedni a pálinkafőzés, pontosabban az égetett szeszes italok készítésének históriájában. A Matheus Pálinka weboldalán olvasható történet rögtön segít a tájékozódásban:
„A Szatmár-Bereg megye északi csücskében található Tisza, Túr és a Szamos árterében termett csonthéjas gyümölcsökből, a Beregszászi Apátság birtokain élő ferences szerzetesek a 16–17. században, gyógyító céllal készítettek pálinkát. Ezt a bódító nedűt a távoli múltban kizárólag gyógyszerként, növényi kivonatok készítésére használták. A 60–70 fokos párlatba különböző gyógyfüveket és fűszereket áztatva számos betegség kezelésére alkalmas esszenciákat állítottak elő. A Matheus Pálinkaház a ferences barátok több évszázados tapasztalatát leíró receptúrákat felhasználva ismételten elkezdte készíteni ezeket a kiváló nedűket.”
További kiindulópont a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend tanulmánya: „Ami a magyar kezdeteket illeti, a 14. század elejére vonatkozóan található az első hazai utalás égetett szeszes italra. Nevezetesen, egy 1656-ban megjelent munkában tesznek említést arról, hogy Károly Róbert (1288–1342) felesége, Erzsébet királyné köszvényét rozmaringos aqua vitae-val kezelték. Ez valószínűleg borpárlat lehetett, amelyet még sokáig főleg gyógyszerként használtak.”
Népi gyógymódokat is bőven találunk.
Fogfájás, meghűlés, torokbántalmak esetén pálinkával való öblögetés, kutyaharapás és kígyómarás ellen bedörzsölés, de minden külső és belső nyavalyára javallott a mézzel, fokhagymával vagy különféle gyógynövényekkel, esetleg apróra tört tojáshéjjal vagy kovászos kenyérrel felütött pálinka – állítják a különféle néphagyományok és leírások.
Csakhogy ezek egyike sem bizonyított, sőt a tudomány szerint inkább teljesen hatástalanok, vagy akár ártalmasak is lehetnek. Van tehát bőven forrása annak, hogy a pálinkát – mint egyébként minden más égetett szeszes italt – gyógyító hatásúnak véltek elődeink, és vélik kevésbé tájékozott kortársaink is.
Kétségtelen persze, hogy a szeszes italoknak lehetnek kedvező élettani hatásai. Azt tudjuk, hogy a kis mennyiségben fogyasztott alkohol a legtöbb esetben stresszoldó. De a sokak által az étkezések előtt fogyasztott aperitif helyett
a szakemberek inkább az evés után megivott digestive italokat ajánlják.
Az éhgyomorra megivott, magas alkoholtartalmú italok ugyanis rossz hatással vannak a gyomorra, és a véráramba jutva más területeken is károkat okozhatnak a szervezetben. Étkezés után viszont az alkohol felszívódása is lassabb, és segítheti az emésztést. Mindez persze egyénenként eltérő, és nem jelenti azt, hogy mindenki számára ajánlott lenne a szeszes italok fogyasztása.
Az alkohol külsőleg történő alkalmazása azonban – fájós derék bedörzsölése, alkoholos borogatás, stb. – teljes tévhit. Az egyetlen pozitív hatás, amit külsőleg elérhetünk, az a fertőtlenítés, ehhez azonban nem elég az általánosan 35–40 alkoholfok körüli erősség. A fertőtlenítéshez legalább 70 fokos alkohol szükséges – na, ilyeneket viszont nem iszunk.
De a koronavírus ebből a szempontból is előtérbe helyezte a pálinkát. Jöttek ugyanis olyan hírek, hogy bizonyos településeken – például a Fejér megyei Abán vagy a Veszprém megyei Csopakon – begyűjtötték az elfekvő pálinkakészleteket, másutt pedig éppen a hatóság által lefoglalt, feketén előállított italok újrafőzésére tettek javaslatot. Vagyis többfelé azt kezdeményezték, hogy a szeszes italok újrafőzésével érjék el azt a kívánt alkoholfokot, amivel már tényleg hatékonyan lehet fertőtleníteni. Ez technikailag nem lehetetlen, és mint ötlet nagyon kreatív.
A megvalósításhoz először
újrafőzik a pálinkát, majd amikor az alkohol eléri a 70 fokot, glicerint és illóanyagokat adnak hozzá.
Mondják, a belekevert levendula ellenére marad egy kis pálinkaszaga az anyagnak, de ez még mindig jobb, mint a koronavírus.
