A január Franciaországban egyet jelent a galette des rois-val. A mandulás cukrászkrémmel töltött, leveles tésztából készült lepényben egy porcelán figurát rejtenek el: a szerencsés megtaláló viselheti a királyi koronát. A cukrászdák vízkeresztre készítik, egész hónapban árulják, de otthon is könnyen elkészíthető a közkedvelt sütemény - apropót szolgáltatva a januári családi, baráti, munkahelyi összejöveteleknek.

Az epifánia (a görög “megjelenés” szóból), vagy gyakrabban használt nevén a vízkereszt az egyik legősibb keresztény ünnep. Általánosságban Jézus megjelenését ünnepeljük ezen a napon, de a különböző kultúrkörökben más-más tartalommal és időpontban. A római katolikus egyház a napkeleti bölcsek látogatását helyezi az ünnep középpontjába, amely január 6-i fix dátummal szerepel a liturgikus naptárban.

A vízkereszthez szorosan kapcsolódik, de nem része a katolikus rituáléknak egy

Franciaországban elterjedt népszokás: a galette des rois, vagyis a királyok lepénye.

Ez a francia nyelvterületen kívül kevéssé ismert tradíció már a 13. században is létezett, eredete pontosan nem tisztázott. Mint sok más esetben nagy valószínűséggel egy pogány tradíció bekebelezésével lett a keresztény kultúra része. Egyesek szerint a kelta napkultusz, mások szerint az ókori római szaturnáliák élnek tovább ebben a szokásban.

A francia forradalom idején a Konvent kísérletet tett az “egyenlőség lepénye” elnevezés bevezetésére, de ettől a tervétől a heves tiltakozások miatt kénytelen volt elállni.

A lepénybe rejtett babszem viszont egészen bizonyosan római örökség: a szaturnáliák királyát hasonló módon, fehér- vagy vörösbabbal választották ki a rabszolgák közül. A gazdagabbak pénzérmét tettek a töltelékbe, a ma is használt porcelán figurák megjelenésére viszont egészen a 19. századig kellett várni.

A süteményt a házigazda annyi szeletre vágja, ahányan esznek belőle, és

hogy a csalás gyanúját is elkerüljék, a kiosztás sorrendjét egy ártatlan gyerekre bízzák, aki az asztal alól vagy annak hátat fordítva sorolja véletlenszerűen a neveket.

Január 6-a helyett, amely gyakrabban esik hétköznapra, mint nem, január első vasárnapja a hivatalos “lepény nap”, amely jobban illeszkedik a családok életébe. A valóságban azonban szinte az egész hónap erről szól, míg át nem lépünk a farsangi dőzsölés időszakába.

Hogyan készítsük el a királyok lepényét?

Két darab kb. 28 cm átmérőjű kör alakúra nyújtott (bolti vagy házi) leveles tészta lapra lesz szükségünk. A töltelék ún. frangipane, vagyis mandulakrém (¼ rész darált mandula, ¼ rész cukor, ¼ rész puha vaj, ¼ rész tojás) és cukrászkrém 2:1 arányú keveréke.

Az említett méretű süteményhez ez 10-10 dkg-ot jelent minden alapanyagból, tojásból 2 nagyobbal számoljunk, amelyhez 20 dekányi cukrászkrémet (vaníliapudingot) adjunk.

A keveréket lazíthatjuk kevés tejszínnel, ízesíthetjük kis rummal, vaníliával.

A tölteléket halmozzuk az első tésztalap közepére, egyenletesen oszlassuk el úgy, hogy a szélén kb 3 centis peremet hagyunk, nyomjuk bele mélyen a porcelán figurát (ha nincs, akkor babszemet, egész mogyorót).

A tészta szélét kenjük meg felvert tojással, és helyezzük rá a második lapot, majd nyomjuk össze a peremét. A sütemény tetejét egy hegyes késsel tetszőleges mintázattal díszítsük és szintén kenjük le tojással.

180 fokos sütőben 40-45 perc alatt süssük pirosra. Langyosra hűlve, papírkoronával a tetején tálaljuk.

Kísérő itala leggyakrabban szűretlen almabor (cidre brut) vagy almalé.

Kell egy kis változatosság

Egy átlagos franciának - átlagos években, tegyük hozzá - nem ritkán 4-5 galette-hez is szerencséje van a hónap folyamán: egy otthon, egy a munkahelyen, egy a hétvégi petanque parti során, egy a szomszédokkal… számtalan alkalom kínálkozik az újévi fogadalmak megszegésére.

Bármennyire finom is a hagyományos mandulás töltelék, egy idő után unalmas lehet, így aztán évről évre új változatok születnek:

- a mandula (egy részének) helyettesítésére adja magát a többi olajos mag: dió, mogyoró, pisztácia, kókusz,

- könnyedebb lesz a töltelék, ha felverjük a tojásfehérjét és úgy forgatjuk bele óvatosan,

- készíthetjük párolt almával, körtével vagy sütőtökkel, mintha pitét sütnénk,

- adhatunk a mandulakrémhez olvasztott csokoládét vagy mogyorókrémet, ebben az esetben csökkentsük a cukor mennyiségét,

- ízesíthetjük mézeskalács fűszerrel (ha még nem unjuk a karácsonyi szezon után), fahéjjal, tonkababbal, reszelt narancshéjjal, különböző likőrökkel,

- de akár magyarosíthatjuk is a francia cukrászatban gyakorlatilag ismeretlen túrós vagy mákos töltelékkel.

Kétségkívül szentségtörés, de nagyon praktikus ötlet a süteményt sós töltelékkel tölteni, amely egy főétkezést is megoldhat. Működik bármivel, amit egy sós pitébe tennénk: a ricotta - spenót - lazac vagy a darált hús - gomba - zöldborsó klasszikus kombinációk, de a sokarcú quiche-hez hasonlóan szinte bármit, akár maradékot is felhasználhatunk tölteléknek.

Ebben az esetben illik inkább tourte, mint galette névvel illetni, de ez a franciák problémája: a magyar lepény vagy pite elnevezés ugyanúgy megállja a helyét, akár édes, akár sós ételre mondjuk.

Az elrejtett figura és a korona megszerzésének reménye pedig segíthet rávenni a gyerekeket, hogy olyasmit is megkóstoljanak, amitől eddig húzódoztak.

Ha édes, ha sós, a porcelánnal nem árt vigyázni, nehogy a korona a fejünk helyett a fogunkra kerüljön.