Cikkek

Lévai Anikó-Madary Orsolya

2022. július 30.

Heródes Antipász születésnapján Szalome ellejtette hírhedt táncát, és Keresztelő János fejét követelte cserébe. Heródes történelmi palotájának, az evangéliumi történet hiteles helyszínének holt-tenger-parti feltárása az elmúlt évtized legnagyobb szentföldi régészeti szenzációja, az ásatás vezetője pedig Vörös Győző professzor, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

– Kezdjük a legizgalmasabb kérdéssel. A heródesi királyi palota ásatási munkái közben találtak a lakomára utaló leleteket? Egyáltalán volt külön konyhája a palotának?


– A machaerusi királyi palota gasztronómiai öröksége egyedülálló. Ugyanis amikor a nabateusok Krisztus után 36-ban lerombolták a citadellát, a palota konyhája bezuhant a mögötte lévő mikvébe, vagyis a rituális zsidó fürdőbe, és a romok alól előkerült az egykori heródesi királyi tálalónak, illetve a konyhának az összetört felszerelése. Rengeteg gyönyörű, festett petrai tál, amfora, római terra sigillata, üvegpohár, díszes főző- és tálalóedény látott napvilágot. A Louvre restaurátorai öt hónap alatt illesztették össze a cserepeket, amelyekből egyedülálló régészeti leletanyagot tudtunk bemutatni. Több mint háromszáz különböző típusú edényről van szó, amelyben olajat, ecetet, lisztet, gabonát stb. tartottak.

Terra sigillata (pecsételt agyag)

Fényes, vöröses felületű, keményre égetett római edényfajta gyűjtőneve, amelyet általában dombordíszes pecsételéssel díszítettek. A terra sigillatának az ókorban olyan értéke volt, mint napjainkban a porcelánnak, luxusterméknek számított. Gyártása a hellenisztikus Keletről indult, innen terjedt el a Római Birodalomban, és virágzása egészen a császárság 3. századi hanyatlásáig tartott.



– Mindez honnan tudható? Találtak az edények alján ételmaradékot?

– Nem onnan, mert a Holt-tenger partján nem nagyon maradnak meg a szerves anyagok. A csontok ugyanakkor többnyire meghatározhatók.

– Akkor honnan tudják, hogy mi lehetett az amforákban?

– A párhuzamos régészeti leletanyagokból, amelyek más lelőhelyekről kerültek elő. Emellett elsősorban a feliratok segítettek, amelyeket részben görög, részben latin nyelven írtak fel az edényekre, de a származási helyükre az amforák típusából is lehetett következtetni. Ezek arról tanúskodnak, hogy a Római Birodalom legtávolabbi pontjairól is érkeztek importált amforák Machaerusba, még Észak-Afrikából és Dél-Spanyolországból is. Sokat segítettek a pompeji, illetve a görögországi Rodosz és Kosz szigetekről származó párhuzamos leletek is. A római edények mind Augustus és Tiberius császár idejéből származtak, tehát a Kr. e. 30 – Kr. u. 37 időszakból.

– Miért olyan egyedülálló ez a régészeti leletanyag?

– Mert Machaerus mára Jeruzsálem mellett a Szentföld leghitelesebb evangéliumi helyszíne lett. A feltárt leletanyag alapján pedig feltérképezhető a heródesi palota társadalma, ez a holt-tenger-parti régióban egyedül a kumráni feltárásokhoz hasonlítható. Azt is mondhatjuk, hogy Machaerus Kumrán keleti, királyi változata, a Holt-tenger másik oldalán, de itt egy egész palota és erődített város került a felszínre.

– Milyen társadalomra lehet következtetni a leletekből?

– Egy kifinomult, arisztokratikus társadalomra. Római kori gazdag zsidó lakosságra, akiknek luxusamforákból töltötték a méregdrága bort. Mert a feliratok érlelt konyakokról és borkülönlegességekről is tanúskodnak. Találtunk például latin feliratot egy 27 éves borról. Éppolyan izgalmas felfedezés volt a 118. számú festett, feliratos amfora is, amelyről a pompeji analógiák alapján megállapíthattuk, hogy az ilyen edényekben szárított halat szállítottak és tartottak. Vagy egy tonhalsűrítményt tartalmazó amfora, amely a felirata tanúsága szerint minőségi áruként érkezett Mauritániából. Aztán olívaolaj, gabona és más növények nevei is szerepelnek az edényeken. Tegyük hozzá, hogy a kerámiák, amelyekből ettek, részben a Kr. előtti első század végéről származnak, tehát nem csupán Antipász korából, hanem az előző generációtól is, vagyis azt is mondhatjuk, hogy „régi családi ezüsttel” tálaltak. A bort pedig üvegpoharakból itták, bár az üvegeknek jobbára csak az alja maradt meg, mégis látszik, hogy vékony, elegáns poharakról lehetett szó.

– Említette, hogy a csontok jobban konzerválódtak. Milyen állatok csontjait találták meg a feltárás során?

– A palotában evett húsok talán a legmeglepőbb régészeti leletek. Összesen 331 állat csontjait találtuk meg, és pontosan tudtuk rekonstruálni, mi jellemző egy vadászó, döntően mégis kecske- és juhtartó társadalomra, milyen húst és tejtermékeket fogyasztottak a palotában. Ugyanis sok vadhúst is fogyasztottak, hiszen gazella, kőszáli kecske, homoki fogoly csontjait is megtaláltuk, de háziasított állatok maradványait is, kecske-, bárány- és marhacsontokat. Előkerült két szamár maradványa, szárnyasok csontjai, és meglepetésünkre disznó- és malaccsontok is.

– Heródes Antipász palotájában nem tartották be a zsidó előírásokat és disznóhúst ettek?

– Igen. Ezt egyérteműen bizonyítják az előkerült korabeli archaeozoológiai leletek. Találtunk malacállkapcsokat és disznócsontokat, ezek alapján pedig megállapítható volt, hogy nem tartották be a zsidó törvényeket, hiszen ha disznóhúst ettek, akkor maga a konyha sem volt kóser, az étkezés elvesztette a rituálisan tiszta jellegét.

– Lehet rekonstruálni, hogyan zajlott a heródesi lakoma, amelyen Szalome hercegnő Keresztelő János fejét követelte?

– Egyetlen építészeti térben képzelhető el a heródesi lakoma, ez pedig a királyi udvar kellett hogy legyen, amelynek kolosszus nagyságú, négyméteres oszlopai közül az egyiket néhány éve állítottuk fel. Emellett felállítottunk a királyi fürdőházban egy közel ötméteres jón oszlopot is. Ez volt életem egyik legizgalmasabb szakmai kihívása, hiszen ekkora méretű heródesi oszlopokat, eredeti épületelemekből, egyetlen szentföldi helyszínen sem sikerült rekonstruálni még senkinek. Tehát itt, a királyi udvarban kellett lennie a lakomának, ahol akár 500-600 ember is elférhetett. Azt is tudjuk az evangéliumokból, hogy a lakomán csak férfiak vehettek részt, az uralkodó családon kívül a katonai parancsnokok, az udvari előkelők és egy galileai küldöttség tagjai is jelen voltak Antipász születésnapján.

– Miért csak férfiak vehettek részt a lakomán?

– Mert a zsidó lakosság számára az Újszövetség korában szigorúak voltak az előírások, megtartották a mózesi törvényeket – kivéve a palota romanizált lakói, akik disznót is ettek –, de a konzervatívabbak, főleg a vidékiek, így a galileaiak, idegenkedtek a római kultúrától. Az evangéliumok szerint, amikor a tánc után Heródes megkérdezte, milyen jutalmat kér, Szalome kiment az anyját megkérdezni. Vagyis az anyja sem volt jelen a lakomán. Ugyanezt mondhatjuk el az utolsó vacsoráról is, azon is csak férfiak vettek részt, nincs jelen sem a Szűzanya, sem Mária Magdaléna vagy a Jézust követő többi asszony. A galileai zsidó közösség nagyon konzervatív volt a római időkben.

– Lehet tudni, hogy mit ettek az utolsó vacsorán?

– Az evangéliumok nem beszélnek erről, de valószínűleg hagyományos szédermenü lehetett, ami sült bárányból, keserű zöldségekből és pászkából állhatott. Érdekesség, hogy az evangélium magyar fordításában a feltámadt Krisztus grillezett halat és lépesmézet kér („Ők pedig adának néki egy darab sült halat és valami lépesmézet” – Lk 24,42), de a görög szövegben grillezett mézes halról van szó. És így is kellett lennie. A mai napig divat a beduinok között, hogy a frissen grillezett halra vadmézet csorgatnak. Mi is voltunk beduinoknál vendégségben, ahol ilyen halat adtak, így a magyar fordítás valószínűleg téves.

– A beduinoknál megmaradtak az ókori étkezési szokások?

– Részt vettem vagy ötven beduin esküvőn, mert a munkásaim általában meghívtak, és meg vagyok győződve arról, hogy a mai napig hasonlóan zajlik egy lakoma, mint az ókorban. Sátrakat ácsolnak, a vendégek fogadására több termet alakítanak ki, és szőnyegekkel díszítik. Kizárólag férfiakat hívnak, a menyasszonyt sem szabad meglátni. Az örömapa egy trónuson ül, ott fogadja a vendégeket. Először egy nagy tálon süteményhez hasonló, gömb formájú ételt kínálnak, első alkalommal kellemetlen meglepetés volt, amikor kiderült, hogy ez nem más, mint birkaszem, ugyanis ezzel demonstrálják, hogy friss vágás volt, aznap vágtak le vagy harminc fiatal birkát.

Ettől kezdve folyamatosan hordják az ételeket, a bárányhúst, friss zöldségeket, kenyeret, amíg jól nem lakunk, majd a következő teremben jönnek az édességek, mézzel és nádcukorral elkészítve, azután a harmadik teremben kávé és fekete tea, aztán következik az ima terme, az utolsó pedig a hangok terme, ahol mindenki lefekszik a földre, de ezt nem részletezhetem. Aztán ismét beterelnek az első terembe, és ez így folytatódik, mint egy elvarázsolt kastélyban. Az este folyamán vagy két-háromezer férfit lakatnak jól, a boldog arát pedig senki nem láthatja, különben el kellene vágni az ifjú asszony nyakát. Az asszonyok a másik sátorban készítik az ételeket. A Machaeruson is biztosan így volt, ott a judaizmus még élt, és nem engedték, hogy egy olyan ünnepélyes alkalomkor, mint az uralkodó születésnapja, férfiak és nők együtt egyenek.

– És mi a helyzet a borral, ami a kereszténység fontos szimbóluma?

– A bor jelenléte nagyon lényeges a Bibliában, sokan dionüsziákus kultusszal támadják is ezért a korai kereszténységet. Máté evangéliumában Jézust borissza embernek nevezik. „Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” (Mt 11,19) Ami érdekes, hogy a heródesi udvarban gránátalmabort is ittak, és a bizánci liturgiában a mai napig kötelező vörösbort használni a misézéshez. Sőt, a Vatikánban egyes prefektusok ma is vörösborral miséznek, hiszen a vörösbor a vér szimbóluma.

– Igaz, hogy a sör éppoly ismert ital volt az ókorban?

– Senki nem akarja elhinni, hogy az egyiptológusok 54-féle, fáraó korabeli sörreceptet ismernek. Különböző fajta búzasöröket. A British Museumban árulnak is ilyeneket. De nem ez az érdekes. Hanem ugye a sör csak hidegen jó, és mit gondolnak, hogy itták az egyiptomiak a sört? Telente expedíciókat indítottak a libanoni hegyekbe, ott jégtáblákat metszettek ki, szekerekre rakták, pokrócot terítettek rájuk, azokat locsolták, a párolás hőt vont el, és ezeket a jegeket levitték Egyiptoma, ott elvermelték, s így fogyasztották a sört.

A machaerusi ásatások

A Jordán Királyi Műemléki és Régészeti Hivatal 2009 elején írt ki egy nemzetközi tendert a történelmi jelentőségű ókori, heródesi város régészeti feltárására. Több mint ötvenen adtak be pályázatot Europából és az Egyesült Államokból. A győztes Vörös Győző lett, aki jól beszélt arabul és előtte már 15 éven át vezette a magyar ásatásokat Egyiptomban és Cipruson.



– A régészet valójában kincskeresés?

– Így van, ha a „kincs” alatt az új tudományos információt értjük. Azonban ha megkérdez egy vérbeli ókorkutatót, hogy mit tárna fel szívesebben, egy felirat nélküli színarany szobrot, vagy egy ugyanolyat fából, de felirattal, biztosan az utóbbit választaná.

– Szerette az Indiana Jones-filmeket?


– Természetesen fiatal koromban

láttam Indiana Jones-filmeket, de a valóság milliószor izgalmasabb.

Higgye el, amit az ember belül átélhet, azt a filmvászon nem tudja megmutatni, hiszen a belső várkastélyunk termei rejtett titkokkal teliek. Egy történelmi, evangéliumi helyszín feltárása semmihez sem hasonlítható szellemi-lelki katarzis.  

– Azt mondják, aki a szakmájában ínyenc, az a gasztronómiában is az. Megszerette a helyi konyhát?

– Amikor Alexandriában voltunk, nagyon szerettük az egyiptomi konyhát, ahol erős volt a levantei és görög hatás, de nyomaiban a zsidó és az indiai konyha is jelen volt. Képzeljenek el egy hét és fél milliós várost, aminek 35 km hosszú a tengerpartja, végig tengerparti éttermekkel. Cipruson annyi bárányt esznek, hogy néhány hét alatt báránymérgezésünk volt, attól kezdve csak rákot és halat ettünk. Ókorkutatóként tudtam, hogy a korai római császári udvarban csak ciprusi bort ittak, és nagy becsben tartották a helyi bort. Sőt kiderült, hogy minden ételnek megvan a maga ciprusi bora. Mondják is a ciprusiak, hogy a hal először sós vízben úszott, majd olívaolajban, és nem mindegy, milyen száraz fehérborban úszik utoljára.

– Ha jól tudjuk, a jordán El Hasszan bin Talal herceggel is jó viszonyt ápol. Nála milyen egy lakoma?

– A jordán konyhában erős az ottomán hatás, az ünnepi ételük nekik is a bárány. A szegények töltött galambot vagy csirkét esznek, sok rizst, zöldségféléket, és valami mártogatóst. Többször jártunk El Hasszan herceg palotájában, ahol nagyon egyszerű arab ételeket szolgáltak fel, de báránysült mindig volt. Érdekes, hogy ez a nagyon gazdag herceg, az ásatásaink patrónusa, szerényen él, semmi pompa, kérkedés. Mint ahogy Idősebb Pliniusról jegyezték fel, hogy megengedhette magának, hogy bíborszegély nélküli tógában járjon és az árnyékszéken ülve fogadja a vendégeket, mert annyira rangos és bölcs volt.

– És mi volt a gyerekkori kedvenc?

– Nálunk vasárnap mindig rántott hús volt rósejbnivel és duncttal, így hívják a barackbefőttet Pécsett. Ez volt édesapám kedvenc étele. Én a mákos tésztát szerettem, és palacsintát sütni a nővéreimmel. A magyar ízek pótolhatatlanok, eddig karácsonykor és nyáron jöttünk haza, a húsvétot tavaly töltöttük itthon legelőször – mert a tavasz a legjobb ásatási szezon, akkor porhanyós a talaj, sosem akartam otthagyni. Viszont mióta harmadik éve Rómában élünk, elhatároztuk, hogy itthon töltjük mindkét nagy keresztény ünnepet. A gyermekeinknek így a magyar ízek az ünnepekhez kötődnek, nem véletlen, hogy Magyarország nekik olyan, mint a mennyország.

Tudományos elismerések

Vörös Győző professzor az elmúlt fél év során négy fontos díjat kapott szentföldi ásatásainak az elismeréseként. Ebből kettő nemzetközi tudományos csúcsdíj: a Pápai Akadémiák római fődíja és a washingtoni székhelyű Biblikus Régészeti Társaság „Legjobb Tudományos Könyv”-díja, kettő pedig európai államfői kitüntetés: a vatikáni Pápaság Aranyérme Ferenc pápától, és legutóbb a Széchenyi-díj.