Mi a közös a kínai vendéglőkben, az egyszerű büfékben vagy a plázák kávézóiban? Sok esetben az, hogy a Csehországban sült Marlenka jelenti a desszertkínálat legjobb tételét. A Marlenka ugyanis hűtés nélkül is sokáig eláll, ugyanakkor könnyed, habos, „igazi” sütemény, a vásárlók is szeretik, ezért ott, ahol saját desszertekkel nem szívesen bajlódnak, gyakran egészítik ki vele a választékot.

A MARLENKÁT dobozba csomagolva az üzletekben is megtaláljuk, felirata szerint a cseh termék régi örmény családi recept szerint készül. A szöveg elég marketingszagúnak tűnik, és bár azt nem tudjuk, a recept hány nemzedékkel ezelőtt alakult ki, a süteménygyár alapítója tényleg Örményországból származik.

Gevorg Avetisjan belsőépítészként dolgozott Jerevánban. A Hegyi-Karabah környékén kirobbant konfliktus hatására 1995-ben úgy döntött, családjával elhagyják az országot és Prágában próbálnak szerencsét. A vonatról Ostravában leszálltak, végül Frýdek-Místekben kötöttek ki. A város furcsa neve egyébként Budapesthez vagy Albertirsához hasonlóan jött létre: a Morvaország és Szilézia közötti hagyományos határt jelentő Ostravice folyó jobb oldalán fekvő Frýdeket (Friedeck) és a bal oldali Místeket a németek 1943-ban egyesítették. Mindenesetre Avetisjan úr a városban fogott különféle vállalkozásokba, eleinte nem túl nagy sikerrel.

A történet szerint egy nap, egy park padján üldögélve már a hazájába való visszatérést fontolgatta, de észrevett egy görbe keresztet a közeli templomon.  Azt gondolta magában, ha Isten segít neki, megjavíttatja a keresztet. Végül maradt Frýdek-Místekben, és húgával, az időközben szintén Csehországba érkező Hasmikkal közösen tudtak áttörést elérni. Hasmiknak eleinte nem sikerült cseh földön megcsinálni a szerencséjét, és munkát sem nagyon talált.

Gevorgnak eszébe jutott a családi sütemény, süttetett Hasmikkal néhányat, és környékbeli kávézóknál házalt vele.

A sütemény megtetszett a kávézóknak és vendégeiknek, egy napon száz darabra érkezett megrendelés Ostravából. Gevorg ekkor döntött úgy, hogy belevág a süteménygyártásba.

Húgával 2003-ban alapították meg közös vállalkozásukat, egyetlen alkalmazottal kezdték el készíteni a mézes süteményt, amelyet anyjukról és Gevorg kislányáról (akinek a fényképe sokáig a dobozokon is szerepelt) Marlenkának neveztek el. Az üzem azóta komoly gyárrá fejlődött, a 8000 négyzetméteres komplexumban a modern gépsorokról óránként akár ezer Marlenka is legördül. A termékportfóliót is kibővítették: a hagyományos mézes-diós mellett a kakaós, citromos, a golyó alakú változatok, valamint a baklava („Pachlava”), Napoleonky és egyéb termékek is megjelentek. A gyárban természetesen üzletet és látogatóközpontot is kialakítottak.

De mi is a Marlenka titka? A kereskedők szempontjából mindenképpen előnyös, hogy a termék sokáig, három hónapig is eltartható.

Kedvelői szerint a diós, mézzel dúsított, sok vékony rétegből álló, krémes sütemény sokkal frissebb, tortaszerűbb élményt nyújt, mint a szokásos bolti édességek,

ráadásul a hosszú eltarthatóságot a modern csomagolástechnika mellett nem mesterséges tartósítószerekkel, hanem a méz természetes tartósító erejével érik el: a gyárban havonta hét tonna mézet használnak fel.

A belsőépítészből lett süteménygyáros tehát megtalálta szerencséjét: Frýdek-Místekben a templomkereszt ma már egyenesen áll.