Ücsörög a kakas a fazékban és nagyokat kortyol a vörösborból. A fogorvos dugóhúzóval húz fogat, a tűzoltók pezsgővel rohannak tüzet oltani, a művelt borász könyveket tart a hordóban. Jiři Sliva világában semmi sem az, aminek látszik.

A festők mindig is szerették a gyomrukat. Goya lazacsteaket, Gauguin főtt sonkát, Magritte almákat, Monet hatalmas húsdarabokat festett. Salvador Dali ódát írt a kenyérhez, és a telefonkagylót főtt homárra cserélte. Játszott Picasso is. Kedvenc trompe l’oeil trükkje (ez amolyan optikai csalódás) az volt, hogy a vallaurisi pékek négyágú kiflijét úgy helyezte az asztalra, mintha saját megdagadt ujjai volnának. Szórakozott Toulouse-Lautrec is: ecsetje egyik végével festett, másikkal az ételt keverte. Evés és művészet egyazon szenvedélyből táplálkozik: mindkettő forrása az ízlés. Mutasd meg, mit eszel és én megmondom, hogyan festesz. És fordítva.

Ha az ember Jiři Sliva rajzait nézi, könnyen zavarba jön. A zergének szálka nő a szarva helyén, az orrszarvú agyara svájci bicska, a csőrből dugóhúzó lesz, a sárgabarack bugyit húz domborulatára, a hal farka pezsgősüveg, amiből épp kirepül a dugó.

Vinkó József interjúja Jiri Sliva prágai karikaturistával a legendás Slavia kávéházban, a Moldva partján.

A interjút olvashatják a Magyar Konyha szeptemberi számában.