Van az úgy, hogy akár a munkában, akár civilben jól jönne az égi segítség. Közismert szentjeink igencsak túlterheltek lehetnek mostanában, mutatjuk, melyik kollégához érdemes fordulni, ha a kérés - közvetve vagy közvetlenül - a hasunkat érinti.

A patrónus egyfajta közvetítő hívő és Isten között: egy nép, ország, város vagy foglalkozás védelmezője, illetve speciális élethelyzetben lévők pártfogója. Gyakran kérik közbenjárását természeti jelenségek okozta károk elkerülésében is.

A védőszentek intézményét a katolicizmus honosította meg, nem ritkán azért, hogy pogány gyakorlatot tereljen keresztény mederbe. Mára azonban a vallási aspektus némiképp háttérbe szorult, de a kulturális hagyományok tovább élnek:

nem kell ahhoz templomjárónak lenni, hogy Márton napon libát együnk.

Ki mással kezdhetnénk a felsorolást, mint minden haspók védelmezőjével, Venantius Fortunatus-szal (december 14.). Fejedelmi udvarok trubadúrjaként sosem szenvedett hiányt finom falatokban, melyekért vallásos imádattal rajongott. Ugyan püspökként halt meg, hivatalosan nem avatták szentté, mégis az ínyencek védőszentjeként hivatkoznak rá.

A szakácsok és pecsenyesütők patrónusa Szent Lőrinc (augusztus 10.), akit egy sütőrácsra fektetve elevenen megégettek. Meglehetősen morbid módon emiatt vált minden tűzzel foglalatoskodó mesterember védőszentjévé.

A túlhajszolt háziasszonyok Szent Mártánál (július 29.) lelhetnek vigaszra, akit Jézus tanítása lassításra, állandó sürgés-forgás helyett derűs és laza vendéglátásra intett.

Szent Honoréhoz (május 16.) a pékek és cukrászok fordulhatnak támogatásért. Gyermekkorában az éppen kenyeret sütő dadájának kijelentette, hogy pap szeretne lenni, mire a szolgáló így válaszolt: “Akkor leszel te püspök, amikor a péklapáton levelek nőnek!” A legenda szerint a lapát kizöldült, Honoréból pedig püspök lett Amiens-ben. Híre később a fővárosig is eljutott, ahol a pékek céhe erre a csodára emlékezve választotta védőszentjének. Nevét őrzi az ismert francia torta és Párizs egyik legszebb utcája.

Az ostyasütők pártfogója maga Mihály arkangyal (szeptember 29.), aki számos más mesterség művelői mellett a kádárokat is védelmezi.

A jó lisztről a molnárok patrónusa, Szent Katalin (november 25.) gondoskodik, akit a mártíromságára emlékeztető kerékkel ábrázolnak - innen a párhuzam.

A jó termésért az esőfelelőshöz, Szent Medárdhoz (június 8.) fohászkodnak a gazdák, aki a legenda szerint szárazon úszta meg a legnagyobb felhőszakadást is.

 Szent Izidor (május 15.), a példásan szorgalmas és hitbuzgó jobbágy védelmezi a földművelőket.

Névrokona Sevillai Szent Izidor (április 4.) pedig II. János Pál pápának köszönhetően 1999 óta internetes ügyekben kompetens:

gasztrobloggerek, Tik Tok sztárok, az online receptek útvesztőjében bolyongók forduljanak hozzá bizalommal.

A kertészeket a sokoldalú Szent Fiacrius (augusztus 30.) képviseli a mennyekben, csakúgy mint a bérkocsisokat és a sapkakészítőket. A világtól elvonulva élő remete súlyos betegeknek nyújtott menedéket, akiket saját kertjében termesztett zöldségekkel, gyümölcsökkel táplált, a képeken gyakran parasztként, ásóval látható.

Szent Dorottya (február 6.) ugyancsak a segítségünkre lehet kerti ügyekben: a hitében állhatatos fiatal lányt vértanúhalála előtt azzal gúnyolta egy íródeák, hogy Isten országából küldjön majd pár szál rózsát és néhány almát. A csoda megtörtént, a fiatal Teofil pedig megtért, majd később ő maga is mártírként végezte.

Szent Ambrusra (december 7.) a méhészek számíthatnak: úgy tartják, hogy a bölcsőben fekvő gyermek arcára méhraj szállt, de a rovarok ahelyett, hogy megcsípték volna, mézet csorgattak az ajkaira.

A szőlőre külön szentek ügyelnek, Szent Donáttól (augusztus 7.) a villámcsapás és jégeső távoltartását várják.

Szívünknek különösen kedves a pannóniai születésű Szent Márton (november 11.), akit Tours városában választottak püspökké akarata ellenére.

A megtiszteltetés elől egy libaólban rejtőzött el, de a ludak elárulták gágogásukkal.

A hiedelmek szerint Jézushoz hasonlóan borrá tudta változtatni a vizet, de az újbor védőszentjeként mégis inkább azért tekintenek rá, mert ünnepe egybeesik a must kiforrásának idejével.

Szent Vince (január 22.) a borászok patrónusa, akit ebben a minőségében gyakran ábrázolnak szőlőfürtökkel, bár nem jegyezték fel, hogy élete során bármi köze lett volna az italhoz, legfeljebb kiolthatatlan jókedve emlékeztet a borfogyasztás hatásaira.

A védelmezőt kereső burgundiai vincelléreknek valószínűleg a szent neve tetszett meg, amely franciául a vin (bor) és cent (száz) szavakra bontható.

Szent Vencel (szeptember 28.) a csehek István királya, bölcs és erkölcsös fejedelem, országának és a sörfőzőknek is védőszentje.

Ugyancsak rájuk vigyáz Szent Arnold (augusztus 14.) bencés szerzetes, aki irtózott mindenféle egyházi méltóságtól és legszívesebben sörfőzéssel foglalatoskodott az oudenburgi apátságban. Egészségre gyakorolt jótékony hatásait hirdetve víz helyett sör fogyasztására buzdította a parasztokat.

Kevesen tudják, hogy Szent Miklós (december 6.) nemcsak a gyerekek Mikulása, hanem a sör, illetve a gabonából készült italok, így a vodka patrónusa is.

A sertéstartók és feldolgozók fohászaikat Szent Antalhoz (január 17.) intézzék, a sivatagi remeteéletet élő aggastyánhoz, akit csak jóval halála után hoztak összefüggésbe disznókkal. Relikviái csodás gyógyulásokat idéztek elő, ezért a 12. század környékén számos antonita betegápoló rendet alapítottak, amelyek sertéseket tartottak a betegek élelmezésére.

Ekkortájt tilos volt az állatokat az utcára kiengedni, egyedül a rend malacai, csengővel a nyakukban, járhatták az utcákat némi ennivaló reményében.

Innen már csak egy lóugrás, hogy Szent Antal egyben a szarvasgomba-gyűjtőket is pártfogásába vette.

A többi jószágra Szent Balázs (február 3.) vigyáz, aki gyógyító remeteként élt egy barlangban. Hajlékát vadállatok őrizték, amelyek szelíden, háziállat módjára engedelmeskedtek neki.

Az ír apátnő, Szent Brigitta (február 1.) a tehenészek patrónusa, a legenda szerint a hozzá érkező magas egyházi méltóságok megvendégeléséhez egyetlen tehenét háromszor fejte meg és az mindannyiszor bőségesen adott tejet.

És ha már tej, ne feledjük Szent Uguzont (július 12.), a sajtkészítők védelmezőjét, aki sajtot és birkákat osztott szét a szegények körében.

A hentesekről Szent Aurél (május 10.) gondoskodik, aki eredetileg pogány pap volt, de megtért és Limoges püspöke lett. Ereklyéit a város mészárosait tömörítő utca kápolnájában helyezték el - ha már házhoz jött, a derék böllérek védőszentet csináltak belőle.

A vadászok oltalmazója Szent Hubertusz (november 3.), aki előkelő családból származó ifjúként szívesen töltötte idejét vadászattal és egyéb világi örömökkel. Egyik alkalommal egy agancsai között feszületet tartó szarvas jelent meg előtte és imádságra buzdította.

A halászok Péter apostolnál (június 29.) kereshetnek oltalmat, aki maga is ezt a mesterséget űzte, mielőtt Jézus tanítványa lett. A legenda szerint egy, azóta a nevét viselő hal szájából kihúzott érmével rótta le adóját.

Ha pedig túlzásba estünk az asztali élvezeteket illetően, mondjuk egy újborral bőségesen kísért libavacsora során, éppen Márton lesz az, aki a segítségünkre siet.

Nem hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze…