Schäffer Erzsébet főzésben éppoly erős, mint mesélésben, így az elkövetkező évben történeteket tálal, amelyekhez pofonegyszerű recepteket mellékel.

Ha egy recept mesélni tudna…, de nem tud, ezért mesél helyette a szerző, aki időről időre visszatér a Magyar Konyhához. Schäffer Erzsébet a hetvenes években, majd tíz évvel ezelőtt is bedolgozott lapunknak. Eleinte az Édesanyám főztje rovatot töltötte meg élettel, most Konyhamesék rovatában hangulatokat, egyszerű recepteket szolgál fel. Négy, már felnőtt gyerekkel világéletében a gyorsaságra törekedett, így fine dining szárnypróbálgatásai sosem voltak.

Szereti a józan, egyszerű, őszinte konyhát, de azért tud meglepetést okozni. Fekete Istvánt olvasva jutott tudomására, hogy a varjúpaprikás remek étel, így egy ponton meg is lep bennünket kijelentésével: 

„Szeretnék egyszer végre varjúpaprikást enni.”

Miközben vágyait ismerteti, sallangmentes finomságokkal tér vissza a kamrából. Sajtválogatást tesz elénk, aszalványok, gyógytea, csokoládéba hempergetett mandula kerül az asztalra, tokaji aszú csordul finoman metszett pohárba. Közben csacsogunk, ráérősen, a tavaszi napsütésben fürdőző szobában régi bútorok és emlékek közt bolyongva. Ma már lassan főz:

„Rájöttem, ha az idődet odaadod, az sokat számít, ételek terén is. Történetben azt hiszem, jó, receptekben pedig egyszerű vagyok, ám azokban mindig lesz némi csavar, játékosság, mert azt vallom, a főzésbe sem kell bemerevedni, görcsösen nem is lehet csinálni."

Schäffer Erzsébet új sorozatát a következő oldalpáron indítjuk útjára. Amikor első kéziratát leadta, olyan étvágygerjesztően írta le a fokhagymakrémleves receptjét, hogy muszáj volt kipróbálni. A válaszlevélben ezt írtam neki:

„Nagyjából minden hozzávaló adott volt, csak a szerecsendió hiányzott, de anélkül is fantasztikus! Medvehagymával dobtam fel. Az NDK-pirítóssütőre pedig erős vágyat érzek, beszerzem, csak az a legjobb! A pálinka igen érdekes a receptben, a kéksajt is nagyot dobott rajta. Kár, hogy csak fél adagot készítettem, 5 gerezd fokhagymám volt itthon csupán.”

FOKHAGYMALEVES

Ijedtemben szoktam nekilátni, amikor semmi sincs itthon (na jó, az alapdolgokon kívül).
Meg akkor, amikor nincs időm. Vagy ha hirtelen vendégek esnek be. De megfőzöm akkor is, ha valakit – a családtagokat is beleértve – szeretnék hatásvadász módon elkápráztatni. Mert ezzel a levessel lehet. 

HOZZÁVALÓK:

• 5–8 dkg vaj (újabban ghí vajat használok)
• 10 gerezd duci fokhagyma
• 3-4 normál fakanálnyi finomliszt
• 1 liter tej
• 1 liter víz vagy alaplé
• 1-2 dl tejszín
• fűszerek: csipetnyi őrölt szerecsendió, fehér bors, eldörzsölt majoránna, pici csombor
• 1-2 korty pálinka (nem több, mert édes lesz), jó, ha szilva, de más pálesz sem ront az ízén 3-4 ujjnyi vagy bármennyi kéksajt (ha nincs otthon, nem baj, más sajt is megteszi, ha semmi nincs, anélkül is elmegy, de sajttal teltebb ízű)

ÍGY KÉSZÍTEM

Egy fazékban lassú tűzön megolvasztom a vajat, beleszórom a lisztet, kevergetem váltig gyönge tűzön, nem pirítom. Belekerül a szétnyomott fokhagyma (én már régen egy kis lyukú almareszelőn reszelem – egyszerűbb). Kevergetem a masszát, ha nagyon „száraz”, kap még egy kis vajat. Kavarás közben szépen felöntöm a pálinkával, majd a tejjel, a vízzel, a tejszínnel. Vigyázok, ne legyen csomós. Beleteszek minden más hozzávalót, fűszert, leveskockát, sajtot, hagyom lassan forrni – vigyázat, hamar kifut! (Menet közben a fazék alját kapargassuk, képes és odakapja.) Öt percig hagyom csöndesen bugyogni – és kész a szép selymes, kellemesen sűrű krémleves.

JÁTSZHATUNK

Illik bele a pirított rozskenyér vagy magvas kenyérkocka. Néha csak beletördelem a pirított kenyérszeleteket – rusztikus. Kiflikarikákat reszelt sajtba nyomok, NDK-pirítóssütőn megpirítom, ráúsztatom a levesre – elegáns. Tökmagolajat kerekítek rá finoman – artisztikus. De szórtam már rá királymazsolát, tört diót, tört mandulát, mogyoródarabkákat – nem sokat, épp hogy. Ha zöldre vágytunk, pár szál rukkola, kevés metélt medvehagyma, két-három lilahagyma-karika – bármi feldobja és finom.

INTELEM

Ha marad, másnapra besűrűsödik, szabad hígítani, nem árt neki. Mivel laktató, elég utána egy könnyű kevert saláta vagy kis desszert, vagy csak az a könnyű fehérbor, amiből már kortyoltam főzés közben. Amúgy hosszabb volt leírni, mint elkészíteni.