Kurkuma: ízes, színes csodaszer

A legtöbb fűszert az íze miatt veszünk meg. Ismerünk azonban néhányat, melyekbe már azelőtt beleszeretünk, hogy megkóstolnánk. Gyönyörű színével a kurkuma pont ilyen – ha még nem tartanak otthon, gyorsan vegyenek, eláruljuk miért!

Ugyan legtöbben csodás sárga porként ismerjük, pedig a jellegzetes ázsiai fűszer a gyömbérfélék családjába tartozik. Mint oly sok ízt adó növény,

nem csak az ételeinket dobja fel, hanem az egészségünk megőrzésében is szerepet játszik:

hatóanyagának hála, remekül megfelel az emésztési problémák, ízületi panaszok, májbetegségek és fertőzések kezelésére.

A kurkumát (Curcuma longa) a gyöktörzséért termesztik. Általában szárítva, majd őrölve kerül forgalomba. Az indiai konyha ismerői tudják, milyen remek ízt és színt ad. A szakácsok után az utóbbi évtizedekben az orvosok és a kutatók is felismerték, mi mindenre jó – a különböző egyetemeken folyamatos kutatások zajlanak, hogy például a rák megelőzésében is alkalmazhassák.

Igazi őstehetség ez a növény: béta-karotint, C-vitamint, kalciumot, vasat, niacint, cinket, káliumot, és flavonoidokat is tartalmaz, de az igazi, mindent vivő csodahatóanyaga a kurkumin nevű polifenol vegyület. A csontritkulás folyamatát nagyobb dózisú kurkuma-kivonattal fékezni lehet, míg egy másik kutatás a kurkumint az Alzheimer-kór ellen hívná segítségül.

Az agysejtek regenerálódásában is fontos lehet az indiaiak szent fűszere

– a kutatók egyre több jótékony hatását fedezik fel.

Ugyan az Ázsiában kizárólag természetes formájában használják, a nyugati világban étrendkiegészítőként is elérhető, jóval nagyobb dózis hatóanyaggal – ezek szedésével viszont nem mindenki ért egyet, hiszen túl sokat magunkhoz véve lecsökkenheti a vércukorszintet, ezért nem ildomos egyéb diabétesz-gyógyszerekkel kombinálni. A máj munkájába is beleszól, egyeseknél megzavarhatja a gyógyszer-lebontási mechanizmusokat az étrendkiegészítő készítmény.

Túl sok a jóból:

az ételekhez képest akár százszoros kurkumin-dózist is tartalmazó tabletták kiütéseket is okozhatnak,

valamint megnövelik a vérzékenység kockázatát – éppen ezért maradjunk a konyhában és csak főzzünk a kurkumával, abból nem lehet baj.

Az indiai konyha gyakorlatilag bármibe használja, a curryk fontos alapanyaga, remekül színezi és ízesíti azokat. Aki nem szereti az ázsiai gasztronómiát, az is bátran tartson otthon, hiszen a magyar ízekhez is remekül passzol, okosan használva kiemeli azokat - az őszibarack-szósszal például csodát művel.

Használata a maláj és az arab konyhában is elfogadott,

egy-egy késhegynyi semmit sem ront el,

de nem érdemes túl sokat tenni belőle, mert elnyomja a többi ízt. Ha aranysárga-narancssárga curryport vettünk készen, kurkumát már ne tegyünk bele – abban már bizony ott van, a színe elárulja. Az indiaiaknál szokás a fűszereket a zsiradékban kicsit megpirítani, ezt is lehet, de óvatosan, mert megég és kárára változik az íze.

Idehaza minden jobb boltban kapható, nem is kerül sokba. Ha valami orientális ízre vágyunk, jó, ha ott lapul a fűszeres fiókban – legyen bhuna masala az ebéd, vagy csak egy gyümölcsös-savanykás csatni, szükségünk lesz rá. A chilivel jól harmonizál, de a kardamom, a bors, a hing (aszatgyanta), a gyömbér, a csillagánizs, a római kömény és a koriander is a jó barátja.