Olykor szívesen elmerengünk régi Magyar konyhák lapjai felett. Az alábbi cikket az egyik 1984-es lapszámban találtuk és örömmel osztjuk meg olvasóinkkal.

Arra a jelenségre vonatkozólag, hogy miképpen válhatik egyetlen ember találmánya általánossá, és hogy mily hamar terjed néha és lesz egy egész vidék jellegzetességévé, jellemző például szolgálhat a boldogi lakodalmi torták esete.

Laczkó Istvánné 43 éves boldogi asszony a feltalálója, és készítője a lakodalmakon Boldogon (Pest és Heves megye határán) ma már elmaradhatatlan tortáknak. Őmaga meséli, hogy húszéves fiatalasszony korában látott a boldogi tanítónőnél cukrászdából hozatott és dióval kevert égetett cukor díszítésű tortákat. Maga is utánozni kezdte ezeket, azonban a tortának csak a külső vázát és a díszítését csinálta meg, az égetett cukorhoz pedig őrletlen mákot kevert dió helyett. Egy megbízója unszolására — mert ekkor már rendelésre is készített tortákat —, aki páros galamb alakú tortát kívánt, megpróbálkozott egy állat alaknak ugyanezen anyagból való alakításával.

A sárgarépával lappá kinyújtott mákos-égetett cukor anyagot csészére vagy tejesköcsögre simítja, s ez lesz az állat teste, ehhez nyakat, fejet, szárnyat, farkot stb. meglepő kézügyességgel formáz, és illeszt rá. Az így felépített alakot azután tarkára kifesti, kockacukrokkal díszíti és gyertyákat tűz a tetejére. Leggyakoribb alak a páros galamb, tyúk csibékkel, kakas, gólya pólyás gyermekkel, továbbá szarvas, templom és vőlegény-menyasszony figurák.

Miután majdnem mindegyik lakodalomra meghívott asszony visz egy tortát a menyasszonynak, Laczkó Istvánné az ilyen alkalmakra megrendelt 20—30 tortának csak a formálását végzi, a festést, díszítést néhány általa betanított fiatalabb asszony csinálja. Az ország más részeiben, így az Alföldön is készítenek hasonló anyagú lakodalmi süteményeket, és így talán ez magyarázza nagy népszerűségüket és azt, hogy régi, meggyökeresedett szokásokat is megváltoztatott kedvükért a nép Boldogon, így pl. ezelőtt a vőlegény piros almával váltotta ki a menyasszonyt a táncból, ma páros galamb alakú tortát kell adnia vagy pedig, hogy a hérészbe régebben csak a kivilágított, nagy menyasszonykalácsot vitték, mostanában e mögött viszik sorban az égő gyertyájú tortákat is. Egy új szokás gyors elterjedésére jellemző, hogy ma már nemcsak a boldogi, hanem a túrai és jászfényszarui lakodalmakra is rendelnek ilyen tortákat.

Palotay Gertrúd (Ethnographia, 1929.) 

Borítókép: Fortepan / Fadgyas Bence