Nyári számunkban exkluzív interjút olvashatnak a legendás Légrádi testvérekről. Szó esik mennyei paradicsomokról, fagylaltról és jeges desszertekről, nyári koktélokról és juharszirupról. Felfedeztük a szerb konyhát, meglátogattuk Pálffy Gyula pincészetét Köveskálon, és elautóztunk Nagykörűre, Magyarország cseresznyéskertjébe. A Magyar Konyha magazinhoz ajándékba adott gasztrokalauzunkban 360 jó helyet ajánlunk, közöttük 65 újat! Tegyék zsebre ezt a kalauzt. És ha megérkeztek a szállásukra és kipakolták a bőröndöt, akkor lapozzák fel a könyvecskét, és keressék meg a térséget, ahol vannak. Garantáljuk, hogy 5-10 kilométeres körben találnak olyan helyet, ahová érdemes ellátogatni. Hogy az év legszebb két hete ne kudarc legyen, hanem igazi élmény.
„Ha éhes vagy, ne sértegesd a szakácsot!”
(Portugál közmondás)
PLATÓN MŰVÉBEN GORGIASZ, a szónok megkérdi Szókratészt: „Milyen művészet a szakácsmesterség?” „Semmilyen – válaszolja a filozófus –, egyfajta készség. Gyönyör és élvezet szerzésére való. Lényege szerint: hízelgés. Művészetszámba megy ugyan, de nem művészet, csak készség és gyakorlat.”
Nem tudom, a görög szakácsok mit szóltak az ítélethez. A mai sztárséfek felháborodnának. Pedig a szakács nevét évszázadokig elvétve ha feljegyezték a krónikák. Ha műve jó volt, hamar eltűnt, hiszen megették. Annál jobban szidták a tehetségtelen, lusta fogadósokat. Így tett Don Quijote, a búsképű lovag Cervantes művében, így Petőfi Sándor az Alföldön utazgatva, és így panaszkodott az evés-ivás legnagyobb magyar költője, is. Ha kíváncsiak rá, hogy a mindig éhes poéta hogyan kesereg a szocialista konyha slendriánságán, hogyan szidja a hanyag henteseket, trehány szakácsokat, akkor lapozzanak a 34. oldalra. Ott kezdődik a tarhás Berda története, kinek nem mindig jut sertésborda.
Nincs szívderítő képe a szakácsokról Albert Dubout-nak sem. A francia grafikus illusztrálta Edmond Rostand romantikus színdarabját, a Cyrano de Bergeracot. A nagy orrú lovag egy pecsenyesütő fogadójában találkozik szíve hölgyével, miközben a szakácsok egymás sarkát taposva tolakodnak, csak hogy bemutathassák gazdájuknak ételkölteményeiket. Itt láthatók a kor séfjei, kuktái, cukrászai, még nevük sincs, a színlapon csak így szerepelnek: első, második, harmadik szakács.
Jellemző, hogy az 1980-as évek második felének első magyar minőségi éttermét is mindenki a tulajdonosokról ismerte. Pedig Monori Attila és Teisenhoffer Gábor séfek nélkül a Légrádi Testvérek Vendéglője sem jutott volna ekkora hírnévre. Exkluzív interjúnk a legendás Légrádi testvérekkel a 8. oldalon. Járt-e Mick Jagger a Magyar utca 23.-ban? Ez itt a nagy kérdés.
Egy jó szakács minden pénzt megér. Tudta ezt Zsigmond király is, aki 1414-ben nemességet adományozott konyhamesterének. Esterházy Pál herceg meg (1684-ben) lelkendezve írja feleségének, hogy végre sikerült olyan szakácsot fogadnia, aki egy személyben „czukkerpakker és ainkaufer” is (azaz cukrász és árubeszerző), igaz, „nem szolgál alább 300 forintnál”. Hogy megér-e az ember hasa 300 aranyforintot, nem tudom. De az élete biztosan, hiszen ebben az időben mindenki a méregkeverőktől reszketett. Nem véletlen, hogy II. Rákóczi Ferenc konyhafőnökének – fővesztés terhe mellett – esküt kellett tennie: kóstolás nélkül nem ad fel ételt a fejedelemnek. Előkóstolás terén minket sem érhet vád: idén kilencedszer ettük körbe a Balatont.
A Magyar Konyha magazinhoz ajándékba adott gasztrokalauzunkban a tippünk az idei nyárra:
360 hely, köztük 65 (!) új, nem csak ínyenceknek.
Nyári számunkban szó esik mennyei paradicsomokról, fagylaltról és jeges desszertekről, nyári koktélokról és juharszirupról. Felfedeztük a szerb konyhát (a csevapon túl is van élet), meglátogattuk Pálffy Gyula pincészetét Köveskálon, és elautóztunk Nagykörűre, Magyarország cseresznyéskertjébe.
A variációk egy témára sorozatunkban ezúttal a (megunhatatlan) főzelék került terítékre. Móricz Zsigmond ugyan azt mondta: „A legjobb főzelék: a hús.” De ebben tévedett. A főzelék feltéttel vagy anélkül, feltétlenül fontos része a magyar konyhának. Igaz, Móricz még azt is hozzátette: „A legjobb gyümölcs: a bor. A legjobb bútor: a szépasszony!”
Ezt már kommentálni sem merem.
