Keddre virradó éjjel, 51 éves korában, hosszú betegség után meghalt Burger Barna fotográfus, a Magyar Konyha állandó fotósa. Nyáron még a megváltozott életükről, a barátokról, a terveiről beszélt.

Burger Barna izomsorvadással járó ALS betegségben szenvedett. Aki ismerte, tudja: hihetetlen erővel és pozitív energiával élte a mindennapokat, barátokkal, szerető családjával körülvéve. Tavaly augusztusban egy nagyszerű embernél járt a Heti Válasz és egy nagyszerű családnál. Amikor elmegy az ember egy nála látszólag rosszabb helyzetben lévőhöz, és még ő az, aki adni tud neki.

Fotó: Sebestyén László

Miután kerekesszékbe kényszerült, három kisgyereke körében töltötte szinte az egész napot. Nyáron így beszélt erről: „Nem téma, hogy mi van velem, de néha azért beszélgetünk. És döbbenetes, hogy egy ötéves kislány hogy tudja megragadni a dolgokat: »Arra kell figyelni, papa, hogy meggyógyulj, mielőtt meghalsz.« Egy mondatba belesűrítve a lényeg, amit korábban nem tudtam volna így átélni. Tavaly augusztusban húztam egy vonalat, lezártam az addigi életemet: szinte napra pontosan akkor költöztünk be ebbe a házba, amikor diagnosztizálták a betegséget. Nagyjából már tudtuk, mivel jár, de akkor el kellett engedni mindent. Ehhez kellett nagyon sok barátom, ismerősöm segítsége, de most nincs más feladat az életben, mint meggyógyulni.”

Akkor, nyáron, beszélgettünk a Kékvándor című könyvéről is, amely a Kéktúráról szól. „Egy Saramago-idézet szerint mindig eljutunk oda, ahol várnak bennünket. Nagyon szerettem volna megcsinálni a Kéktúrát, és most megint sokat gondolok arra, hogy újra mennék. Amikor meg akarsz gyógyulni, akkor valami személyes célt kell kitűznöd magad elé. Nekem ez a legfontosabb: a Kéktúra. Ha válaszolni akarok magamnak arra a kérdésre, miért fontos, hogy életben maradjak még, akkor azért, hogy gyalogoljak. Hogy menjek.”

Barna fotózta a Magyar Konyha kiadványait, köteteit is. Haláláig új művén dolgozott: A titok ígérete című könyv az utazásai során készített városfotóiból szemezget.