„Minden, amit szeretek, vagy hizlal, vagy tilos, vagy erkölcstelen.” (Bud Spencer)

Fogyni könnyű. Életemben több száz kilót leadtam. Többet, mint az 570 kilogrammos mexikói Manuel Uribe, aki 230 kilócskát dobott le, csak hogy beférjen a templomajtón. Feleségül akarta venni a menyasszonyát. A különbség csak az, hogy én mindig mindent visszahíztam. Sőt, néhány kilóval többet is. Állítólag ez a jojóeffek- tus. Hogy mitől „jó”, nem tudom. Csak azt tudom, hogy ha valami ízlik, biztosan ártalmas. És ennél nincs igazságtalanabb a Földön:

egy jó falat két percig marad a szánkban, két órát a gyomrunkban, két hónapig a derekunkon.

Fel nem foghatom, hogy a pleisztocén korból ittmaradt szervezetem miért nem képes elhinni, hogy holnap is lesz étel, és miért raktározza el (zsír formájában) a Balaton-szeletet, még mielőtt kifizettem volna. Sebaj, itt az új fogyókúrás csodaszer: az Ozempic injekció. Eredetileg a 2-es típusú diabétesz kezelésére találták fel, de kiderült, hogy másodállásban fogyaszt. Az Egyesült Államokban már felvették a táplálékkiegészítők listájára: „Heti szuri a combon, a túlsúlyod megoldom!” Csakhogy én megátalkodott hipochonder vagyok. Elolvasom az apró betűs részt is. Ott meg az áll: „Egyeseknél súlynövekedést okozhat.” Kell ez nekem? Hízni egyedül is tudok!

Magyar Elek nyilván nem adná be magának az injekciót. Nem is volna értelme, hiszen a legendás Ínyesmester annyi „magyaros vacsoraversenyen” vett részt (Gundel Károllyal karöltve), hogy jobbnak látta inkább külön fejezetben megírni A karcsúság konyháját, illetve a cukorbajjal vívott küzdelmet. Egyik kedvence a tökfőzelék volt, Bereznay Tamás el is készítette az ő receptjét felhasználva.

A főzés amúgy nem ördöngösség – mondja Ónodi Eszter. Élvezet olvasni, milyen egyszerű szavakkal beszél a színésznő a színpadi evés szakmai titkairól, háziasszonyi ambícióiról, s milyen elegánsan indokolja, miért nem vesz részt a hisztérikus tévés főzőműsorokban. A főzés számára nem túlspilázott drámai show, hanem a család összetartásának eszköze.

Júniusi lapszámunkban terítékre kerül a zöldborsó (meg a héja), a rebarbara, a mediterrán konyha fűszerei, decseresznyéztünk Nagykörűn is, és azt is eláruljuk, mitől büdös a halszósz.

Házi szerzőink sem lustálkodtak: Dragomán György vett egy pizzakemencét, Borbás Marcsi szirupos rizst, Schäffer Erzsébet venezuelai ételt készített.

Megkóstoltuk Pécset is. A város említésekor mindenki sorolni kezdi a kulturális, történelmi emlékeket, ám azokkal nem lehet jóllakni. Ma már Pécs megér egy külön gasztronómiai túrát, stílszerűen mondhatnánk: ahol nem csak a szellem lakik jól.

És ilyen kultikus hely a spanyol Monte Nevado sonkagyár is, ahol Juan Vicente Olmos a magyar mangalicából készíti a világ legjobb sonkáját. 

És hogy ne csak együnk, hanem gondolkodjunk is, interjút készítettünk Szakács Adrienn pszichológussal az evészavarokról. Ezt az írást egy Szókratésznek tulajdonított mondás vezeti be: „Az ostoba azért él, hogy egyék és igyék, az okos azért eszik és iszik, hogy éljen.”

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni.

A Magyar Konyha aktuális lapszámát keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő rá ide kattintva!

Fotók: Kleb Attila, Körmendi Imre