„Ha egy kannibál késsel és villával étkezik, az haladás?” (Stanisław Lec)

Igazi szenzációval indul a lapunk! A nyomdába adás napján derült ki, hogy a The World’s 50 Best Restaurants versenyen a Disfrutar nevű barcelonai étterem lett a világ második legjobbja (az európai első). Az étterem séfjével alig két hete készítettünk interjút, úgyhogy Oriol Castro minden szava érvényes – a globális gasztronómiai trendekről éppúgy, mint a spanyol kulinária hihetetlen fejlődéséről. Ennél frissebb egy napilap sem lehet. A lista egyébként az 1080 főt számláló, nemzetközi szakértőkből és világutazó ínyencekből álló Kulináris Akadémia tagjainak szavazatai alapján áll össze, integritását olyan szakácszsenik hitelesítik, mint Ferran Adrià, Joan Roca, Massimo Bottura, Alain Ducasse, Thomas Keller, Rasmus Kofoed. 

Van persze, akit hidegen hagy a kulináris hókuszpókusz. Bősze Ádám konyhai horizontja elakadt a fokhagymás pirítós, a palacsinta és a Traubisoda szentháromságánál. Az evést legszívesebben megoldaná egy tabletta bevételével. Nem tudom, Gundel Károly mit szólna a dologhoz, szerinte ugyanis öt érzékkel áldotta meg a jó Isten az embert, s aki az egyikhez süket, süket a többi iránt is. Ám ez nyilván nem igaz, hiszen Bősze Ádám az élő cáfolat: lehet valaki kákabélű is, meg neves zeneesztéta egyben.

A nyarat lehet, hogy nem is uborka-, hanem dinnye­szezonnak kellene nevezni. A kérdés csak az, miért görög a dinnye, ha török? Illetve afrikai. A kérdésről mindenki hallgat, mint dinnye a fűben. Bár az utóbbi időben összecsapott két nézet. Nyelvészek szerint a növény bizánci eredetű. Ám ezt nem bizonyítja semmi. Mások szerint a görög szó nem a hellén népet jelöli, hanem a gurul ige szinonimája. Tehát a nevét a formájáról kapta. Dinnye, aki másként gondolja. Arany János is azt írja a Családi körben: „Lomha földi békák szanaszét görögnek”. Nyilván ezért fejlesztették ki Japánban a szögletes dinnyét. Hogy megálljon a kofa pultján. Ha nem hiszik, olvassanak utána. Nyári számunkban szó lesz még újfehértói fürtös meggyről, a Homola birtokról az északi, a Kékajtó borászatról a déli parton, az olaszok ropogós stanglijáról, a grissiniről, grillezünk, koktélokat és jeges desszertet készítünk, felidézzük Illik Viktort, aki anno a Duna vizéből főzte a halászlevet, amit Berda József és József Attila is megkóstolt.

Bemutatjuk a debreceni Ikon étterem séfjét, Thür Ádámot, elmeséljük a rattanbútorok, azaz a párizsi bisztrószékek kalandos történetét, nem is beszélve három állandó szerzőnk (Schäffer Erzsébet, Borbás Marcsi, Dragomán György) írásairól, ezek tartalma maradjon meglepetés.

És – szinte hihetetlen – 11. alkalommal nyújtjuk át ajándékképpen balatoni gasztrokalauzunkat. Divatos kifejezéssel élve idén is „körbeettük” a tavat, aminek eredménye: 360 tipp, 61 vadonatúj hely, hogy az év két legkellemesebb hete ne legyen csalódás – legalábbis gasztronómiai szempontból semmiképp.