„Reggelire, vacsira / legjobb étel a csiga. / Könnyű, finom, kiadós. / S amellett, hogy klassz eledel, / garantáltan nem szalad el, / főleg, hogyha kakaós.”

Közhiedelem például az is, hogy a sovány költő jobb poéta, mint a kövér. Mintha erre volna bármi bizonyíték! Hiszen ki tudja, ha tovább élnek, lehet, hogy Petőfi és József Attila is kigömbölyödött volna, s talán Csokonai is megvállasodik derékban, mint Vörösmarty. Az utóbbi évek legszórakoztatóbb gasztroverseit Varró Dániel írja. Ő már nem sovány, de még nem kövér, bárhogy végezheti – vers­éhségétől függően. Amikor megtudta, hogy legfrissebb számunkban kétféle csigáról is szó lesz, rögtönzött nekünk egy versikét. Íme: „Reggelire, vacsira / legjobb étel a csiga. / Könnyű, finom, kiadós. / S amellett, hogy klassz eledel, / garantáltan nem szalad el, / főleg, hogyha kakaós.”

Varró Dániel (Fotó: Falus Kriszta)

Tudom, hogy az éticsigát sokan utálják, mint a híg tojást. Nem tehetek róla, én imádom! Úgyhogy teszünk még egy utolsó kísérletet, hogy meggyőzzük a tisztelt Olvasót: a csigabiga finom és tápláló eledel, nem véletlenül ették őseink, és nem véletlenül rajong érte a Földközi-tenger vidékének legtöbb lakója. Akinek meg nem kell, annak ott van Szabi, a pék kakaós csigája. Porcukorral vagy (önsanyargatóknak) anélkül.

Szabi, a pék kakaós csigát készít (Fotó: Bielik István)

Májusi számunkban még nincs vége a megpróbáltatásaiknak. Írunk a masztixról, az ókor rágógumijáról, amit fagylaltokhoz használnak, a horvát konyha néhány érdekes fűszeréről, bemutatjuk a Breier-farmot, iszunk csodatévő kecsketejet a tatai Be-Zso tanyán, eláruljuk, milyen az igazi vanília, amit a legtöbben csak por alakban ismernek.

Terítékre kerül tavaszi primőrünk, a spárga, amit „a királyok zöldsége, a zöldségek királya” címmel szoktak jellemezni, sütünk vega pitéket (vaj, zsír, tojás nélkül). Vándorméhészektől tanulta mézes-mustáros, jóféle csirkecombját Schäffer Erzsébet, aki nemcsak az ínycsiklandó étel készítésmódját meséli el, hanem szívhez szóló novellát kerekít a méhészekről.

(Fotó: Bielik István)

Aztán főzünk odahaza sört (öröm a söröm), készítünk vietnámi koktélokat, szóval ébresztgetjük kulináris emlékeinket, hogy ne mindig ugyanazokat az ételeket főzzük és rendeljük, hiszen a világ éléskamrája végtelenül sokszínű, bármit megehetünk, amit meg tudunk fogni. Az más kérdés, hogy mit akarunk megfogni mi, magyarok. Aztán itt van még negyedik pest-budai gasztrosétánk: ezúttal a Bartók Boulevard-t csavarogtuk be, és nem feledkeztünk meg az édesanyákról sem, nekik Auguszt Ibolya készített anyák napjára való süteményeket.

Hát így állunk. Ha valamit kifelejtettem, ne feddjenek meg. Harminc téma, huszonnyolc cikk, másfél száz fotó és grafika. Mint látják, étlapunk egyre gazdagabb.  

A lapot keressék április 24-től az újságárusoknál vagy fizessenek elő rá ide kattintva.