Karácsonyi számunkban többek között olvashatnak Szabó Magda és Bartók Béla kulináris élményeiről, régi, magyar főnemesi szakácskönyvekről, amelyekből Saly Noémi irodalomtörténész mutat be néhány gyöngyszemet. Megismerhetik a díva konyháját: Janza Kata, a Budapesti Operettszínház művésze sütéssel-főzéssel teremti meg az otthon melegét. Ellátogattunk a debreceni Radics családhoz mézeskalácsért, felfedeztünk egy icipici gourmet-boltocskát Pilisborosjenőn. Gasztrokalandra hívjuk olvasóinkat Zalába és Esztergomba és megtudhatják azt is, hogyan került egy ízig-vérig budapesti lány egy tősgyökeres spanyol parasztcsaládba. Legfrissebb számunkhoz csomagolva 77 karácsonyi sütemény című könyvet adunk ajándékba!

„Ha a szívedben nincs karácsony, a fa alatt sem találod meg.”

NEM IS GONDOLUNK RÁ, pedig karácsonyi vacsoránkat régi rituálék határozzák meg. A paraszti kultúrában minden ételnek mágikus jelentése volt. A bab, borsó, mák a bőséget jelképezte, a fokhagyma az életerőt, a méz az élet édességét. A rétes a hosszú életet szimbolizálta, a diót rontás ellen kínálták, de jósoltak is belőle.

Külön szertartása volt a kenyérnek. Pénteken nem sütöttek, nehogy a kenyér kővé váljon. Ha leesett a vekni, meg kellett csókolni, nehogy szerencsétlenség érje a házat. Megszegése előtt keresztet rajzoltunk rá, hiszen Jézus testét szimbolizálta. A kalácsból az első falatot szétosztották egymás között, hogy a család összetartson. Az almát annyi gerezdre vágták, ahányan az asztalt körülülték.

Még a karácsonyi terítőnek is varázsereje volt, a bőséget és az egészséget jelképezte, ezért sok helyütt két abrosszal terítettek. A piros csíkos terítőn böjti ételeket szolgáltak fel, majd a fehér damaszton (az éjféli mise után) bőséges lakomát. A maradékot, a „karácsonyi morzsát” az asztalon hagyták, hogy az esetleg betévedő szellemek is falatozhassanak.

Könnyű volt persze a régi embernek ünnepelni, hiszen a hagyományos társadalmi normák összetartották
a családot. Meg a lelkeket is. Márton napján libator, Szent Andráskor disznóvágás, első ádventvasárnap gyertyagyújtás és készülődés négy héten át az ünnepre. Gasztronómiai értelemben is. Szenteste pontypatkó, borleves, mákos és diós bejgli, másnap húsleves, töltött káposzta.

A pulyka angolszász hatásra jött divatba. Dickens regényének fukar hőse, Scrooge még a karácsonyt is utálja. Álmában azonban megjelenik neki karácsony szelleme és alaposan ráijeszt. A lelketlen uzsorás egy csapásra megváltozik, kibékül unokaöccsével, felemeli alkalmazottja fizetését, jótékonykodni kezd és vásárol egy strucc nagyságú sült pulykát, amit szétoszt a szegények között.

A Karácsonyi énekben szereplő szellemeknek olyan hatásuk volt a viktoriánus korabeli angolokra, hogy divatba jött az ajándékozás, a jótékonykodás és a gesztenyével töltött pulyka.

Még mondja valaki, hogy az irodalomnak nincs hatása a gasztronómiára.

Fordítva már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Mert néhány színészről, politikusról, főnemesről elneveztek ugyan ételt, ám költőről vagy íróról annál kevesebbet. Talán Jókai Mór, Krúdy Gyula és Alexandre Dumas a kivétel. Szabó Magda semmiképp nem az. Ő beérte hét fűpogácsával. De hát minek is főzni tudni annak, aki írni tud? (Gasztroportrénk a 32. oldalon.)

Hasonlóképpen „süket volt” az ízekre Bartók Béla. Mulatságosak és meghökkentők azok a levelek, amelyekben a zeneszerző kulináris élményeiről a 68. oldaltól kezdve beszámol.

Janza Katának – aki a konyhában ugyanolyan díva, mint a színpadon – és Varró Dánielnek már nagyobb esélye van a kulináris halhatatlanságra,

mindketten az ízek és az illatok szerelmesei.

Decemberi számunkban magunk is tobzódunk. Bemutatjuk a debreceni Radics családot, apját és fiát akik mézeskalácsot készítenek.

Csányi Dorottya Olívaműhelyét, aki spanyol férjével apró ínyencboltot működtet Pilisborosjenőn.

Terítékre kerül az istenek édes eledele, a méz, a híres zöld lencse, írunk pezsgőkről és borospoharakról, gasztrokalandra hívjuk olvasóinkat Zalába és Esztergomba, de még a magyar főnemesi szakácskönyvek is szóba kerülnek.

Ajándékot is kapnak legfrissebb számunkkal. A 77 karácsonyi sütemény című könyvecskét, amely sokkal több valódi sütemény- és tortareceptet tartalmaz, mint sok nagyképű társa.

A kalóriákról pedig csak annyit: nem az hizlal, amit karácsony és újév között megeszel, hanem az, amit újév és karácsony között.