Bejárta a világot, luxushajókon és ötcsillagos szállodákban töltötte az inaséveit Mihályi László mestercukrász. A váci Desszert Szalon megálmodója, tulajdonosa két évvel ezelőtt az első és azóta is egyetlen magyarként képviselte hazánkat a világ legrangosabb cukrász-világbajnokságán Lyonban, a Cupe du Monde-on.

"Soha nem elégített ki az, ami éppen volt - mondja Mihályi László, aki egy pest-budai vendéglátóegység cukrászüzemében töltötte kötelező tanulóéveit. - A zsebpénzemet már tanulóként is arra költöttem, hogy beültem egy-egy akkoriban drágábbnak és jobbnak számító cukrászdába - ma ezt a bloggerek és a tesztelők csinálják -, és megtapasztaltam, hogy van még sok minden azon kívül is, amit az iskolában tanítanak. Hát nekivágtam a világnak." Marokkótól Skandináviáig keresztül-kasul bejárta a glóbuszt, ma is ezeknek az utaknak a tapasztalatából és emlékéből építkezik. Még ott is talált tanulnivalót, ahol az átlagember a bálnazsíron és tömény alkoholon kívül nem lelne más cukrászati alapanyagot. "Az északi cukrászatból a fűszeres kekszek, omlós tészták fortélyait lestem el. Norvégiában ettem és magam is elkészítettem a világ legjobb sörkenyerét a híres karácsonyi sörből (Jule Øl): gyümölcskenyér jellegű keverttészta, eszméletlenül finom."

De készíti a franciák kedves clafutis-jét, azaz formában sült tejpitéit is, és a déli népek fortélyaiból is merít. Minél délebbre megyünk ugyanis, annál inkább eltűnik a sütemények habossága, légiessége, hiszen minél krémesebb egy sütemény, annál romlandóbb. A déli féltekén ezért a szirupokkal begyúrt tészták hódítanak, és a kekszgolyók, melyek csöppet sem hasonlítanak a mi "elátkozott" kókuszgolyónkra: mézzel, rózsavízzel, friss kókusszal és ezerféle fűszerrel, mandulával, fenyőmaggal és egyebekkel összedolgozott csemegék. "Desszertjeimben mindezek a tapasztalatok megjelennek: omlós kekszaljak, ráépített krémek, köztük akár narancsos-fűszeres rizs, vagy még ennél is izgalmasabb hatások. Az előző választékunkban szerepelt például egy currys puffasztott rizs praliné."

Mihályi Lászlónak rengeteg feljegyzése és ötlete van, melyeket folyamatosan próbál megvalósítani. Erről szól a kis, háromasztalos váci üzlet, ami nyári időszakban a barokk stílusú főtéren mediterrán hangulatú, hatvan férőhelyes terasszal bővül.

"Ehhez volt kedvem, hogy itt nyissak boltot, ebben a régióban, ahová tartozom. Lokálpatrióta vagyok, itt érzem jól magam, és úgy látom, az itteni embereknek is van igényük és kedvük arra, amit kínálok. Az elmúlt pár év bizonyítja, hogy a színesebb vendégkör az ország távoli pontjairól itt is megtalál, ráadásul tetszik nekik a környezet is, ennek az ezeréves kis városkának a hangulata."

A sztárcukrász a budai Villa Bagatelleben is szaktanácsadó. Az ottani cukrászok egy-egy kollekció erejéig alkalmazzák Mihályi ötleteit, aki azt reméli, hogy ha az általa kiképzett szakemberek sokáig dolgoznak együtt és vele, előbb-utóbb maguk is létre tudnak hozni hasonló kreációkat.

Csak csoki

Mihályi szerint Magyarországon még mindig hiányzik a jól megfogalmazott, unikális fogyasztói igény. A váci bolthoz hasonló üzleteknek ezért ízlésformáló szerepük van. "Folyamatosan olyan termékeket kell előállítanunk, amelyek nem megszokottak - ezekből persze később lehet standard és tradíció is." S hogy miből lesz tradíció? "Nem konkrét desszerteket mérek, hanem ízeket" - mondja Mihályi. Az ízek tekintetében pedig kicsi a szórás, az emberek többsége ugyanazokat az élményeket keresi. "Ha e szerint dolgoznánk, nagyon egysíkúak lennénk, és nem találnánk kihívást a munkában. Ha viszont a keresett, elvárt ízeket más hatások mellé társítjuk, akkor a fogyasztók is megkapják, amire várnak, s mi is újabb élményeket kínáltunk. A desszert legfontosabb alkotóeleme ugyanis a meglepetés."

Az alapíz általában a csokoládé, hiszen a desszertmester szerint az emberiség 99 százaléka csokoládéfüggő - még az is, aki tagadja. Különböző formákban, variációkban a legtöbb ember fogyaszt csokoládét, csak sajnos a csokoládéipar térhódításával egyre inkább cukorral, tejporral, szójával dúsított termékeket, és emiatt az igazi csokoládét sokszor már nem is találják kellemesnek. "Életem egyik legjobb csokoládéfagylaltját egy vendég a földhöz vágta, azt kiabálva, hogy romlott, savanyú - pedig teljesen friss volt és mennyei, csak számára nem a megszokott élményt hozta."

Jelenlegi választékukban található egy Fugu nevű desszert, melyben a csokoládéréteg színtiszta, natúr csokoládé, likvid formába hozva. Sajátos technológiája van annak, miként lehet a csokoládét habbá verni úgy, hogy semmi mást nem kevernek hozzá - se cukrot, se tojást, se tejszínt, semmit. Mivel desszert formájában kínálják, adnak hozzá mentát, lime-ot és egyéb ínyencségeket is, például gyömbéres-vaníliás vinegrettet a tetejére, de maga a csokoládéréteg, amin a desszert alapszik, színtiszta minőségi csokoládé. A bevonatokhoz, krémekhez, tésztákhoz válogatott - svájci, francia, belga, olasz, spanyol, német - csokoládékat használnak.

Hiányzó alapok

A jelenleg tíz embert foglalkoztató kis műhelyben a kollekciók kikísérletezése és megvalósítása nem átadható feladat. Minden kollekció létrejöttét komoly felkészítés követi. Újabban belső szakmai napokat is tartanak, ahol a tanfolyamon részt vevő cukrászok különböző receptúrákat és technológiákat sajátíthatnak el.

"A világ cukrászata elszáguldott mellettünk, a felzárkózáshoz egyedül kevés vagyok - egy fecske nem csinál nyarat. Szakértőként veszek részt például a WorldSkills szervezet munkájában, és számos nemzetközi verseny zsűrijének is tagja vagyok. Általában nálunk készülnek fel a magyar versenyzők. A tapasztalat az, hogy elsősorban az oktatás miatt szakadtunk le ennyire a világ élvonalától, a magyar iskolákban szerzett tudás ugyanis kevés. Hiszen ki tanítaná a gyerekeket szakmai fortélyokra? Sokan kérdezték tőlem, hogy ha ilyen okos vagyok, akkor miért nem én? De nem érzem, hogy ez a felelősség az én vállamat nyomná.

Másoknak is észre kellene venniük, hol tartunk. Még a szorgalmas fiatalok is csak későn, bőven az iskola után kerülhetnek - szerencséjük vagy szorgalmuk árán - jó helyre, ahol újra az alapoknál kénytelenek kezdeni a tanulást. Egy végzett szakmunkással ugyanis mindent a nulláról kell kezdeni, akkora hiányosságokkal kapnak képesítést: alapvető anyagismerettel, elméleti fogalmakkal és gyakorlati mozdulatokkal nincsenek tisztában. Alapvetővel, hangsúlyozom, hiszen nem arról van szó, hogy valamilyen francia trallala-hopszaszát várnék el tőlük."

Fahéj és bébitök

És hogy mennyire vállalkozó kedvű a magyar közönség? Mit keresnek inkább: klasszikus magyar süteményeket - Esterházyt, elegáns francia kalapú, dobos desszertet, "csík" somlóit - vagy az olyan különlegességeket, mint a paradicsomfagylalt? "Mindent. A dobost, az Esterházyt és a somlóit is úgy kell elkészíteni, ahogy illik - szomorú, de sok helyen ez nem így van, függetlenül attól, hogy dobostortaversenyt is rendeznek az országban. Magam is zsűritag voltam a dobostorta 125. évfordulóján rendezett versenyen, ahol kiváló termékek készültek.

Jó volt látni, hogy a cukrászok képesek megvalósítani hajdanvolt receptúrákat, de érdekes, hogy megváltozik a minőség, amikor egy sütemény a termelésbe, a pultba kerül. Én ezt sokak helyében szégyelleném. Mi úgy készítjük el az adott süteményt, ahogy annak tisztességes módon el kell készülnie. Ez jelenik meg a vitrinben, és ebből adódóan annyi a termék ára, amennyi. A desszertjeinkben benne van minden, aminek benne kell lennie."

A közönség a hagyományos sütemények mellett jól fogadja az újításokat is, nem baj, ha szokatlan egy kicsit: legyen az pestós-paradicsomos-fenyőmagos macaron vagy bébitök-fahéj fagylalt, szeretik az emberek. "Az ízeket, a receptúrákat azért úgy állítjuk össze, hogy ne rontsunk ajtóstul a házba. A paradicsomfagylaltban is van vivőízként némi málna (természetesen a paradicsom és a málna is a helyi őstermelőktől származik, naponta frissen szedve), de azért a paradicsomot is kiérzi az ember, és meghökken: hát lehet ilyen is? Olyan ízeket válogatok össze, amelyek szerintem egymáshoz tartoznak. Az előző választékunkban például a csárdáskirálynő desszert paprika-málna redukció bevonatot kapott. Egy új íz általában a huszadik, harmincadik alkalomra forrja ki magát."

Mihályi László csak legyint arra, hogy egyik kedvenc fűszere, a tonkabab Amerikában tiltólistára került a magas kumarintartalma miatt - hiszen ahhoz, hogy májkárosodást okozzon, tonnaszámra kellene zabálni, és rendszeresen. Egyébként is többnyire csak csokoládét ízesítenek vele, aminek az antioxidánstartalma semmihez sem hasonlítható.

Tonkababos finomság most nincs a kínálatban, de nem a boszorkányüldözés miatt, hanem mert az előző szezon slágere volt, és Mihályi László nem szereti ismételni magát. "Mindaddig, amíg tonkabab legálisan kapható Magyarországon, fogjuk használni" - mondja, és hozzáteszi: a hozzávalók beszerzése az olyan kísérletező, alkotó cukrász számára, mint amilyen ő, örök kihívás.

Sós választékot csak a budai Villa Ba gatelle- ben találni, a váci Desszert Szalonban jelenleg nem. A fagylaltok és a desszertek kitöltik a kis cukrászda vitrinjeit. Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk: küszöbön az üzletátalakítás.