Miért tojik a nyúl húsvéti tojást? Néhány tudósnak már beletörött a bicskája a kérdésbe. Mert az egy dolog, hogy a keresztény szimbolikában a tojás a sírjából feltámadó Krisztus jelképe.

Piros tojást már ötezer éve ajándékoztak egymásnak Kínában a mandarinok, az első csokoládétojást meg I. Ferenc francia király számára készítették a XVI. század elején. A tojás hamar elterjedt, mint ajándék: Fischer Péter a Reformkor híres cukrásza például a Lánchíd képét kasírozta a csokitojásokra. De nyúlról szó sem volt.

Svájcban kakukk, Türingiában gólya, Csehországban pacsirta hozta (és tojta) a tojásokat. A XVII. századi Bajorországban a böjt időszakában a parasztoknak tyúkot, tojást kellett beszolgáltatniuk a földesúrnak. Solymossy Sándor néprajzkutatónk szerint innen származik a húsvéti nyúl körüli félreértés. A falusiak egy része ugyanis gyöngytyúkot vitt adóba. A gyöngytyúk németül Haselhuhn, de csak úgy mondták: Hasel. Ezt értette, vagy fordította valaki nyúlnak (Hase). Azóta tojja szegény tapsifüles a tojásokat.

Jelképkutatók egy csoportja persze badarságnak tartják ezt a magyarázatot.

Szerintük a nyúl eredetileg galamb volt: Ostara tavaszistennő madara.

Ő tojta a csodálatos színes tojásokat. A szeszélyes istenasszony azonban valamiért megharagudott a galambra és mérgében gyáva nyúllá változtatta. Azóta húsvétkor nem madár, hanem tapsifüles hozza az ajándékot. Bizonyíték erre, hogy a germán mitológiában Ostarát (az ő nevéből lett a húsvét angol és német neve: Eastern, Ostern) sokszor női testben, ám nyúlfejjel ábrázolják.

Más etnográfusok szerint a nyulat a Holdnak köszönhetjük. Közismert, hogy a húsvét mozgó ünnep. Időpontja a Hold járásától függ: a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra esik. A Hold árnyfoltjaiba meg ezredévek óta számos kultúra látja bele a tapsifülest.

Kínában a Holdbéli nyúl az örökélet varázsszerét töri a mozsarában, az aztékoknál ő a kaktuszból erjesztett pulque felfedezője, a buddhizmusban pedig az önfeláldozás jelképe: egy legenda szerint belevetette magát a tűzbe, hogy megsüljön és eledelül szolgáljon a böjttől szédülő Buddhának. Aki hálából felhelyezte a Holdba. Ott látható, mint nyúlárnyék. A bökkenő csak az, hogy ez nálunk a spárga neve. És nem azért, mert a nyulak a spárga árnyékában szeretnek hűsölni. De ez maradjon az etimológusok gondja, ugrasszák ki ők a nyuszit a bokorból.

A húsvéti nyúl kifejezést elsőként Georg Francus használta 1682-ben. A német orvostudor De ovis paschalibus című szatírájában

gúnyolódik a fészkébe színes tojásokat rejtő tapsifülesen, meg azokon a nagyon jámbor lelkeken, akik ezt a „természeti csodáról” szóló mesét elhiszik.

És valóban, egészen a XIX. század elejéig nem találunk egyetlen képeslapot, ábrázolást sem, amelyen nyuszi hozná a tojásokat.

A Vasárnapi Újság (Jókai Mór hetilapja) 1867. évi húsvéti számában kolumnás cikket közöl a húsvét eredetéről. Nyúlról azonban szót sem ejt. A húsvéti nyúl csak húsz évvel később terjed el - német hatásra - először Budapesten, majd vidéken. A halhatatlan giccset a kereskedelem teremti. Isten bárányát, a hagyományos festett tojást és a barkaágat ekkor váltja fel viharos gyorsasággal a puha, simogatható nyuszkó, a puttonyt cipelő, óriástojást görgető, talyigát húzó plüssnyuszi, a mellette pihegő sárga kiscsibe, a sztaniolba csomagolt csokoládényulak és nyitható-zárható cukortojások garmadája. A húsvéti tojás még a világpolitikát is tükrözi: a II. világháború kitörése előtti évben a nyitható húsvéti csokitojásban parányi hadihajó rejtőzött, meg egy "bombavető repülőgép".

A nyuszi tehát egyáltalán nem szundikált a fűben.

Ellenkezőleg: úgy elszaporodott a világban, hogy amikor Új-Zélandon és Ausztráliában (ahol a nyulat kártékony állatnak tartják és a gazdák irtani kötelesek), le akarták cserélni húsvéti bilbyre (ez egy őshonos erszényes állatka), akkor szabályos forradalom tört ki, szegény csokibilby a kereskedők nyakán maradt.

A híres nyulak meg elözönlötték a piacot. Az armadát a bátor tapsifüles, Maewell vezette. Mögötte masírozott a Roger nyúl, a fehér nyúl Aliz csodaországából, Tapsi Hapsi és Oswald, a szerencsés nyúl, aztán Péter nyúl, a Vérnyúl a Gyalog galoppból, meg egy rakás Bunny és Nyulam-Bulam, pamutbársony nyúl, nyusszogó nyuszifiú. És akkor még nem varázsoltuk elő a cilinderből a „fékezhetetlen agyvelejű” Aromót Lázár Ervin meséjéből, Karinthy Frigyes házinyulát, Nyúl Eleket vagy Ugrifülest, sem a bajor szárnyas nyulat, az azték mitológia nyúl isteneit. Aki többre éhezik, nézze meg a boltokban kapható giccsnyulakat, bár akkor örökre elmegy a kedve a nyúlpaprikástól.

Vannak filozofikus nyulak is. Nyuszi a Micimackóban a Bagolyhoz megy tanácsért, ha „gondolkodni való” van. A Fehér Nyúl (az Aliz csodaországban című nonszensz mesében) folyvást a zsebóráját nézi, nehogy elkéssen. A legtitokzatosabb azonban az a három nyúl, amelyik a paderborni székesegyház rozettáján futkározik. A három körbefutó nyúl. Nézzék meg figyelmesen az ábrát.

Felfedezték a csalafintaságot?

Mindegyik nyúlnak két füle van, az összesen hat fül, ám a képen csak három fül látható. Még sincs hiányérzetünk. Ez az egyik legtalányosabb nyúl ábrázolás. Állítólag a holdciklus jelképe (növőhold, telihold, fogyóhold). Mások szerint az örök körforgás - halál-feltámadás - szimbóluma. Az élet megbonthatatlan egysége, azaz a Szentháromság. Tökéletes jelkép. Tojás nélkül is.