Milliók követik hollywoodi sztárok aktuális diétáját, közösségi oldalaikon napi rendszerességgel látunk bele a tányérjukba. De vajon mit ettek, mit szerettek a közel- vagy régmúlt sztárjai: a politikusok, írók, művészek? Íme néhány érdekesség.

Augustus (i.e. 27 - i.sz. 14) és Julius Caesar (i.e. 100 - i.e. 44) 

Az ókori Róma császárai nagy rajongói voltak a spárgának. Julius Caesar vajjal meglocsolva kedvelte az aszparáguszt. Augustus roppanósan szerette, nem túlfőzve és gyakran adta ki így parancsait:

“Legyen meg, mire a spárga megfő!”

Medici Katalin (1519 - 1589) 

A firenzei hercegnő a későbbi II. Henrik király hitveseként érkezett a francia udvarba és hozta magával a kifinomult olasz kultúrát, gasztronómiát és étkezési szokásokat. Kedvelte a zöldségeket: a spenótot (innen ered a “firenzei módra” elnevezés), az articsókát és a brokkolit és szívesen fogyasztotta az addig mellőzött belsőségeket: májat, velőt, kakastaréjt. 

XVIII. Lajos (1755 - 1824) 

Az utolsó francia király megörökölte Napóleon egykori tanácsadóját, de Cussy márkit, de kezdetben nem tüntette ki bizalmával az egykori császárt hűen szolgáló nemest. Azt mesélik, hogy mindez egy csapásra megváltozott, amikor a márki elkészítette azt a desszertet, amely később a király kedvence lett. Ez nem más, mint az “eper Cussy módra” - friss eper cukorral, tejszínnel és száraz pezsgővel összekeverve. 

Thomas Jefferson (1743 - 1826) 

Az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnöke, akit sokan a legnagyobbként tartanak számon, ismert volt jó borok iránti vonzalmáról, kedvence a Château Lafite volt. Azt már kevesebben tudják róla, hogy a gyümölcsökért is rajongott. Egyszer azt írta, hogy a Carnation fajtájú cseresznye annyival magasabb rendű más fajtáknál, hogy azok nem is érdemlik ki, hogy cseresznyének hívják őket. Számára ez a gyümölcs “az ég ajándéka” volt. 

Bonaparte Napóleon (1769 - 1821) 

Az akkor még első konzul kedvenc fogása a marengói csatához kötődik. Az 1799-1800-as itáliai hadjárat döntő ütközete majdnem tragikus fordulatot vett, de végül a francia csapatok győzelmével ért véget. A csata estéjén Napóleon szakácsa, Dunan a csatatéren és környékén fellelhető alapanyagokból improvizált ünnepi vacsorát: olívaolajban pirított csirkedarabokat paradicsomos gombás szószban párolt puhára, a kész ételt krutonnal és tükörtojással tálalta. A recept elnyerte a későbbi császár tetszését, aki ezután minden csata alkalmával ezt a fogást kérte szakácsától. A marengói csirke valóban végigkísérte Napóleon katonai karrierjét, számos diadal után a megsemmisitő Waterloo-i csata estéjén is ez került az asztalára. 

Abraham Lincoln (1809 - 1865) 

Az USA sorban tizenhatodik elnöke igazi amerikai reggelivel indította miben napját, ha tehette: almát, bacont és kávét fogyasztott. 

Erzsébet királyné (1837 - 1898) 

Szépségéről és hiúságáról híres Sissi királynénk gyakran sanyargatta magát egészségtelen diétákkal és kemény edzésekkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szeretett enni, kedvencei a zöldborsóval, spárgával és belsőségekkel felturbózott tyúkhúsleves és az ibolyafagylalt voltak. 

Winston Churchill (1874 - 1965) 

A teknősleves a háború előtti Nagy-Britanniában kedvelt étel volt, állítólag egy kanálnyi is elég volt belőle ahhoz, hogy az ember feltétlen hívévé váljon. Churchill is szerette, de ha nem volt, beérte másfajta híg levessel is, csak a sűrű krémlevesekért nem rajongott.  

Margaret Thatcher (1925 - 2013) 

A Vaslady étkezési szokásairól egykori szakácsa rántotta le a leplet. Sherry Warner 1981-től kezdődően éveken keresztül dolgozott a Downing Street 10-ben és főzte Mrs. Thatcher kedvenceit. A politikus az egyszerű, de nagy gonddal elkészített angol ételeket részesítette előnyben: tojásételeket, citromos-tárkonyos csirkét, bodzás egresfelfújtat. Az általa adott vacsorákon kizárólag brit sajtokat szolgálhattak fel, személyes kedvence a Lymeswold kéksajt volt. 

Honoré de Balzac (1799 - 1850) 

A francia író valódi valódi ínyenc volt. Ha igaz, amit mesélnek, egyszer részt vett egy olyan banketten, ahol száz osztrigát, 12 kotlettet, 2 egész fogolyt, egy kacsát és egy halat szolgáltak fel (arról nem szól a fáma, hogy ezt hány vendégnek szánták). A bőséges vacsora után Balzac éjféltől másnap délig írt, eközben csak kávét, tojást és gyümölcsöt fogyasztott. Tulajdonosa volt egy cukorka üzletnek is, és bolondult a marcipánért. 

Alexandre Dumas (1802 - 1870) 

Amikor épp nem A három muskétás írásával volt elfoglalva, az író általában valamelyik pompás párizsi étteremben volt megtalálható. Az egyikben saját különterme is volt. 

Kedvenc ételét azonban szerette saját maga elkészíteni, különösen, ha jó társaságban volt. Egy különleges vinaigrette-ről van szó: keménytojás sárgája olívaolajban összetörve, apró kockákra vágott savanyú uborka, szardella, a keménytojás fehérje felaprítva, turbolya, kakukkfű, só, bors és ecet. Ezzel ízesítette salátáit, amelyeket végezetül még egy csipetnyi paprikával is megszórt. 

Ifjabb Alexandre Dumas (1824 - 1895) 

Az alma nem esik messze a fájától, a híres író törvénytelen fia is kedvenc étele okán lett ismert Párizs-szerte. Ifjabb Dumas a Francillon salátáért volt oda, ami nevével ellentétben inkább főétel: marhahúslevesben főtt vörös héjú burgonya, finomra vágott zeller, vaj, Chablis bor és kagyló, hidegen tálalva. 

Charles Darwin (1809 - 1882) 

Az evolúciós elmélet megalkotója az evéshez is tudományos szemlélettel közelített. Cambridge-i diákként a Glutton Club elnöke volt, barátaival hetente összegyűltek, hogy szokatlan húsokat kóstoljanak.

Ő maga dicsekedett el azzal, hogy evett sólymot, bölömbikát és aligátort is, kedvence mégis a tatu volt.

Úgy írta le, mint ami hasonlít a kacsahúsra, csak finomabb. Egy különösen rágós bagoly elfogyasztása után iskolatársai magára hagyták kísérleteivel, és úgy döntöttek, hogy inkább tanulmányaikra koncentrálnak. 

Albert Einstein (1879 - 1955) 

A relativitáselmélet szülőatyja valójában egy jó alvást többre tartott egy jó evésnél. Nem volt ínyenc, az egyszerű ételeket szerette: többek között a rántottát és tükörtojást, a lencselevest, a zöldbabot és a spárgát, és nagy rajongója volt a tésztáknak. 

Virginia Woolf (1882 - 1941) 

Az írónő azt vallotta, hogy a jó ételek nélkülözhetetlenek a kreativitás kibontakozásához. Műveiben olyan érzékletesen ír a dekadens lakomákról, hogy az olvasóban felmerül, hogy mindez talán tapasztalat, nem is csak a képzelet szüleménye. Az akkoriban divatos francia konyhát nagyon szerette, gyakran fogyasztott vörösborral, zöldségekkel és provance-i fűszerekkel készült nizzai marharagut. 

Wolfgang Amadeus Mozart (1756 - 1791) 

Mozart, a brilliáns zeneszerző, maga is szeretett szórakozni és nem vetette meg a kifinomult konyhaművészetet. Kedvenc étele a savanyú káposzta volt májgombócokkal. 

Ludwig van Beethoven (1770 - 1827) 

A történelem egyik legnagyobb zeneszerzője szerényen étkezett, boldogan beérte sajtos tésztával. Azért nem akármilyennel, kedvence a vajas parmezános makaróni volt és szívesen fogyasztott erőlevest sok tojással. 

Charlie Chaplin (1889 - 1977) 

Az 1930-as Photoplay Magazine szerint a némafilm sztár kedvencei a pacal, a birkaragu és a csípős curry voltak. Ez utóbbi azért érdekes, mert alapjában véve nem szerette a fűszeres ételeket. Más források szerint éppen ellenkezőleg, imádta a fűszeres ázsiai konyhát, és egyszer még egy japán szakácsmester lányával is szerelmi viszonyba bonyolódott, akitől titkos ősi recepteket lesett el. 

Alfred Hitchcock (1899 - 1980) 

A britek általában kedvelik a kényeztető, laktató ételeket, a sós lepényeket, mindez alól a híres rendező sem volt kivétel. Különösen szerette a sonkás-hagymás pitét.  

Louis Armstrong (1901 - 1971) 

A legendás dzsessztrombitás New Orleans-bán született, nem csoda tehát, hogy kedvence a vörösbabos rizs volt. Olyannyira, hogy majdani feleségét is ennek az ételnek az elkészítésével tette próbára, mielőtt megkérte a kezét. Még a leveleit is így írta alá: “Red Beans and Ricely Yours”. 

Maria Callas (1923 - 1977) 

A görög származású díva pályája elején súlyfelesleggel küzdött, később két év szigorú fogyókúrával érte el azt a femme fatale külsőt, ahogyan emlékeinkben ma is él. Talán mediterrán temperamentumából ered, hogy imádott főzni és enni, mégis csak ritkán engedélyezett magának egy-egy finom falatot, szerette a velencei Harry’s Bar carpaccióját vagy a párizsi Maxim’s Mantua homárszufléját. Jól ismerte többek között a görög, az olasz, a francia, de az amerikai konyhát is, emellett szenvedélyes receptgyűjtő volt.