A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

Mit tudnak jobban az ázsiai főzőshow-k?

Orbán Szilvia

2018. május 29.

Van úgy, hogy egy szürcsölő szamuráj vagy egy pudingőrült tisztviselő elég, hogy függővé válj.

A főzős tartalmak a televíziózás egyik jolly jokerei már egy ideje:

a nézők világszerte bolondulnak a gasztronómia világát közelebbről bemutató műsorokért

– legyenek azok akár étterem-kipofozós, extrém helyszíneken forgatott, sokmilliós nyereménnyel kecsegtető, vagy celebek csetlését-botlását nyomon kísérő sorozatok.

Ne feledkezzünk meg a műsort prezentálók személyiségéről sem, hiszen egy jó host egy középszerű formátumot is szinte egymaga elvisz a hátán. Általában mi is szeretjük őket, hiszen jó esetben inspirálóak, szórakoztatóak, és még tanulni is lehet belőlük valamit.

De ha teljesen őszinték vagyunk magunkhoz, sokszor már csak ásítunk az unalomig ismert formátumokon, az évről évre ismétlődő forgatókönyveken, amikor még arra is teljes lelki nyugalommal merünk nagyobb téttel fogadni, hogy a műsorvezetők mikor váltanak drámai hangra – persze közvetlenül a reklámblokk előtt.



Aki valami szokatlanra, meghökkentőre, kulináris szempontból mégis motiváló újdonságra vágyik, jól teszi, ha körülnéz kicsit az ázsiai kontinens főzős műsorai között; állíthatjuk, hogy van élet a monstre, rengeteg évadot megélt brit és amerikai show-k világán túl is.

Aki kicsit kutakodik a neten, vagy például a Netflixre téved, a hatalmas kínálatban némi szerencsével kis gyöngyszemekre bukkanhat Ázsiából, amelyek nagyon gyorsan megrögzött függővé teszik a gyanútlan érdeklődőt, írja a TheGuardian is, amely nemrég be is mutatta kedvenc koreai és japán főzőműsorait.

A sajátos ritmusú és felépítésű ázsiai programok elsőre teljesen idegenül hatnak a tipikus formátumok után, de pillanatok alatt beszippantják az újra, szokatlanra nyitott nézőt.

Szamuráj Gourmet

Az elbűvölő műsor alapfelépítése a következő: egy idős japán férfi egy képzeletbeli szamuráj segítségét kéri egy nehéz élethelyzet megoldásában.

Kazumi, a főszereplő minden egyes epizódban rendel egy ételt – csak a helyszínek változnak. S amíg ő az élet értelmén elmélkedik, a néző látja, hogyan, milyen szeretettel készül az adott fogás a konyhában, s amikor feltálalják, Kazumi elmagyarázza, mitől is olyan nagyszerű az.

Midnight Diner: tokiói történetek

A kifőzdém éjféltől hajnali 7-ig tart nyitva”

– morogja az apró, 12 férőhelyes étterem tulajdonosa, a Mester.

Hogy vannak-e egyáltalán vendégeim? Több mint gondolná.”

A Mesternek csak kevés szabálya van: senkinek nem ad három italnál többet, és csak kint szabad verekedni. Igazán nem kíván sokat. S ezért cserébe bármilyen ételt kérhetsz tőle, ő igyekszik azt elkészíteni. A sajátos hangulatú műsor minden epizódja egy-egy vendéget mutat be az általa rendelt fogáson keresztül, gyakran tippeket, ötleteket is megosztva az étel elkészítésével kapcsolatban.


Kantaro: az édesszájú irodakukac

Ez a legfurább (vagy legbizarrabb?) tévéshow, amitől valaha is megéheztél – nagyjából ezzel a mondattal lehetne legszemléletesebben leírni, mire számíthat az, aki leül a képernyő elé, hogy megnézze ezt a műsort.

A The Guardian újságírója a Dexter nevű, sikeres televíziós sorozat főhőséhez hasonlítja a show főszereplőjét, csakhogy amíg Dexter nagy titka, hogy valójában sorozatgyilkos, addig ennek a főzőshow-nak a központi figuráját a pudingok indítják be.

A tetthelyeket felváltják a cukrászdák, a narráció pedig hosszas, lírikus értekezésben méltatja a pudingok kulturális jelentőségét, az összetevőket és a tálalást, miközben a fogások a Top Gear szuperjárgányaihoz hasonló bemutatást élveznek.

Az első harapások okozta extrém hallucinációban pedig a köztisztviselő kollégáinak cseresznyefeje nő, s egyszer a La La Landet idéző táncjelenetbe csöppenünk, máskor pedig egy puding tetején lebegünk át a világűrön. Mi szóltunk…

Chef & My Fridge

Egy őrült dél-koreai főzőshow, amelynek lényege, hogy egy híresség hűtőjének tartalmát összepakolják és beviszik a stúdióba, ahol némi gúnyolódás után az élelmiszereket átadják egy rakás szakácsnak, akiknek 15 perc alatt egy ehető, sőt, minél jobb fogást kell készíteniük belőlük.

Igazi „vigyázz, kész, főzz” típusú műsor, azonban a semmivel össze nem hasonlítható koreai televíziózás jellemzőivel.