Hamuban sült pogácsa, csokifüggő madár, mindent bekebelező füstölt disznóság, parancsszóra terülő asztalka. Gasztronómiai vonatkozásoktól a mesék sem mentesek, szerencsére, mert ahogy a szereplők esznek, isznak, főznek, dőzsölnek, vagy éppen éheznek, abból sokat tanulhatunk. Lehet, hogy az írók eredetileg csak szórakoztatni akartak, a sorok között viszont mégis fontos kulináris tanulságok rejtőznek. Íme tíz jó példa!

1. A lencsét át kell válogatni (Hamupipőke)

A szelíd és kedves Hamupipőke a fényes bál estjén lencsét válogat, amíg szívtelen mostohája és annak lányai a kastélyban parádéznak. Igaz, a Grimm testvérek meséjében és a Perrault-féle változatban is az utálatos mostoha direkt szórja a lencsét a hamuba, ettől függetlenül van értelme a lencse aprólékos átvizsgálásának. Ma viszonylag tisztább áru kerül forgalomba, de nem árt résen lenni, akár bolti, akár termelői a lencse, apró kavicsok lapulhatnak közte.

2. A só az étel lelke (A só)

Benedek Elek gyűjtése ez az ízes magyar népmese, amiben egy király megkérdezi a lányait, hogy mennyire szeretik őt. Legkisebbje a sóhoz méri a szeretetét. Sajnos a hasonlatot az apa túl póriasnak érzi, a vélt szemtelenséget azzal torolja, hogy kitagadja és elkergeti a lányt a háztól. A történet a végére kiderül, hogy só nélkül minden étel ehetetlen, vagyis ez egy nélkülözhetetlen hozzávaló. Ennek hatására a hasonlat üzenete is helyre kerül az apa lelkében és a családi viszály is feloldódik.

3. Mit főzzünk csúcsgasztronómiához szokott kritikus vendégnek (Ratatouille / Lecsó)

Finnyás vendéget fogadni nem túl szívderítő, a menü dilemmája kellemetlen súlyként nehezedik a szakácsra, főleg, ha a vendég az ország legelismertebb, ámde keserű és nem jóindulatú ételkritikusa, mi pedig nagy reményeket füzünk induló éttermünkhöz.

Hasonló problémával küzd a Pixar párizsi színterű animációs filmjében Remy, a kifinomult ízlésű patkány, aki egyébként születetett konyhai őstehetség. A nagy feladathoz végül a francia konyhaművészet egyik mesterétől merít inspirációt, majd arat diadalt. A siker kulcsa: túlkomplikált kreáció helyett készítsünk egyszerű házi kosztot, minőségi alapanyagokból, szép tálalásban. Például ratatouille-t, vagyis (francia) lecsót.

4. Idegenektől ételt elfogadni tilos (Hófehérke, Alice Csodaországban, A három medve)

Rendszeres mesei tanulság, hogy aki idegenektől étel-italt elfogad, az pórul jár. A Grimm fivérek történetében egy otthonról elmenekült királylány beleharap az idős nénitől - álcázott gonosz mostoha - kapott mérgezett almába és összeesik (igaz, az ájulást az almadarab félrenyelése okozza, nem a méreg). Lewis Caroll regényében Alice az “Igyál meg” feliratú italtól először összemegy, az ‘Egyél meg’ sütitől pedig óriásira nő, egyiket se élvezi. 
Minősített eset, mikor fel se kínálják az ételt. Andrew Lang meséjében egy medvecsalád reggelire zabkását készít magának, s amíg várják, hogy kihűljön, sétálni mennek. Közben betoppan a makacs természetű szomszéd kislány. A hívatlan vendég nem zavartatja magát az üres otthonban, sorban beleeszik a tálakba, majd elalszik. Felébredve három kiéhezett medvével találja szembe magát. Magyar fordításban a mese Gőgös Kataként ismert, a ‘porridge’ pedig pudinggá alakul.

5. Mézeskalácsból szép ház készülhet (Jancsi és Juliska)

A legdermesztőbb mesék egyike, szintén a Grimm testvérek nevéhez fűződik. Egy kiéhezett kannibál idős asszony az arra tévedt testvérpárt rabszolgamunkára kényszeríti, sőt, egyiküket módszeresen hízlalja egy jövőbeli lakoma reményében.

Szerencsére a végkifejlet jó, a gyerekek megmenekülnek. A hátborzongató elemek ellenére a mézeskalácsból készült ház nem csak Jancsi és Juliska (Hansel und Gretel) fantáziáját ragadta meg, sőt, a sütiház készítése ma már az adventi készülődés egyik kedves tevékenysége. A díszítésnek pedig az olvasók képzelete után, a sütögetők kézügyessége szab határt.

6. New Orleans nemzeti specialitásai: gumbo és beignet (A hercegnő és a béka)

A Disney 2009-es animációs filmje a Grimm testvérek ‘A békakirály” című meséjének átirata. Az amerikai verzió egy (gasztro)kultúrális utazás Louisiana legnagyobb városába, New Orleansba, s a meséből két nemzeti specialitást is megismerhetünk. Az egyik a gumbo (magyar szinkronban ragu), ami egy gazdag, fűszeres, rántással sűriett ragu, amibe kolbász, valamilyen húsféle és rák is kerül. Ezt készíti a főszereplő Tiana kislányként édesapjával az egész szomszédságnak.

7. A medvék szeretik a mézet (Micimackó)

Nincs olyan fejezet, vagy rész, amiben Micimackó kezében ne fordulna meg legalább egy csupor méz. Hogy A. A. Milne nem írt valótlant, arról a veresegyházi Medveparkban is meggyőződhetünk, ahol a látogatók a kerítések elé kitett bödönökből hosszúnyelű fakanállal etethetik a medvéket. 

8. Tunkolni nem ciki (Gergő juhász kanala)

Mátyás király egyik „álruhában országjárós” története. A király leckéztetős ebédre hívja az őt megsértő, mit sem sejtő juhászt. Az idős juhásznak szándékosan nem adnak kanalat a terítékhez, közben a méltóság nagy hangon kijelenti, hogy „Eb, aki levesét meg nem esz".

Gergő gyorsan feltalálja magát: serclit kanyarít a kenyérből, a puha belet kicsipegeti, az üreges kenyérhéjjal pedig kikanalazza a levest. A tunkolásban szottyosra ázott héjat a végén jóízűen elfogyasztja, majd egy frappáns replikát is megenged magának. A király jót derül a szellemességen, nekünk pedig íme a bizonyíték, hogy illusztris társaságban se kőbevésett az asztali etikett.

9. A leves a legjobb „mindent bele” étel (Kőleves)

Az erdélyi népmesében a furfangos katona túljár a zsugori falu eszén, mikor kőből levest főz. A kőleves egy olyan csodaétel, amihez elméletileg nem kell semmi, csak egy kis víz. Persze ezzel-azzal még jobb lenne: szalonnavég, kolbász maradék, krumpli, zöldségek.

A kívánt alapanyagokat a helybeliek gyorsan össze is hordják, míg végül egy nagyon tartalmas leves áll elő. A legény jóllakik, a fukarságtól elvakult falu népe pedig boldog, hogy már a semmiből is tudnak levest főzni. Nekünk jó emlékeztető, hogy bármilyen maradék lapul a hűtőnkben, mehet a levesbe. 

10. A spenót egészséges (Popeye)

Amikor egy kis plusz erőre van szüksége, Popeye gyorsan spenótot önt a szájába, és már le is győzi az előtte tornyosuló akadályt. Az „erőt adó spenót” koncepció tényleg egészséges üzenet, de valójában egy adminisztratív hibán alapszik. A baklövésről több fórumon is olvashatunk, dióhéjban: egy német kémikus Eric von Wolf ugyan helyesen állapította meg a spenót vastartalmát, de jegyzetei átírásakor rossz helyre tette a tizedesvesszőt, így lett 100 g spenótban 35 mg vastartalom a 3,5 mg helyett. Ez 1870-ben történt, s mikor 1929-ben Popeye először feltűnt a színen (képregényben, majd a televízión), a tévedést még nem korrigálták. Nem csoda, hogy erre a hipervastartalmúnak hitt ételre esett az alkotók választása. Bár a tengerész a parajt kizárólag konzerv formában fogyasztja, de legalább nem gumibogyószörppel erősít.