Skót tudósok álltak elő a meghökkentő, de működő ötlettel.
A műanyag annyira behálózza már a mindennapjainkat, hogy az életünk elképzelhetetlennek tűnik nélküle. Ott van a ruháinkban, a használati tárgyainkban, tele van vele az irodánk, a nappalink, a konyhánk. Az italainkat, ételeinket is bennük tároljuk, ebbe csomagolunk.
A műanyagok használata óriási áttörésnek számított annak idején, hiszen
A plasztik tehát vitathatatlanul megkönnyíti az életünket. Ugyanakkor az, hogy ennyire elterjedt a használata,
A műanyaghulladékok persze nem csak a közvetlen környezetünkben szennyeznek. Ott, ahol szem előtt vannak, a járdákon, kukákban talán még kezelhetőbb is a probléma, de ijesztő belegondolni abba, hogy ma már az óceánok jelentős része is rendkívül szennyezett műanyagokkal (sőt, a világűrben is jelentős hulladékhalmok keringenek a Föld körül, amelyeknek ugyan ma még kisebb része, de szintén valamilyen műanyag).
Az űrszemét elsősorban persze nem műanyag csomagolásokból áll, hanem túlnyomó többségben a meghibásodott vagy elöregedett űreszközök, műholdak stb. maradványaiból és alkatrészekből, amelyeket drágább lett volna megjavítani, mint újat készíteni. Ugyanakkor a NASA adatai szerint a nagyméretű űrszemét mellett nagyjából 500 ezer, üveggolyó méretű, és több mint 100 millió, egy milliméternél kisebb űrszemét is kering Föld körüli pályán.
Az emberiség ráadásul sokszor inkább előbb cselekszik, és csak utána gondolkodik: kitalál valamit, ami valamilyen szempontból forradalmi innovációnak számít, de annak hosszútávú hatásaival nem számol idejében.
Érdekes tény, hogy 21. század első évtizedében már annyi műanyag került le a gyártósorokról, mint összesen az egész 20. században, írja a FoodBeast.
A zord valóság az, hogy évente több százmillió tonnányi műanyaghulladék keletkezik a Földön. Mindazonáltal az emberiség egy ideje igenis tudatában van annak, hogy cselekednie kell, és a műanyagok előállítását nem szabad tovább növelni.
Ráadásul a hétköznapi megközelítés mellett a tudományos elit is folyamatosan a probléma lehetséges enyhítésén, megoldásain gondolkodik. Egy ilyen projektről számoltak be a University of Edinburgh kutatói is, akik kitalálták, hogyan lehetne a műanyaghulladékból vaníliaaromát gyártani.
Úgy tudni, hogy 2018-ban világszerte 37 ezer tonna vanillint használtak fel az ágazatban, ami bőven meghaladta az igazi vanília felhasználási mennyiségét. A vanillinnel viszont az a gond, hogy 85%-át fosszilis fűtőanyagokból szintetizálják, így az előállítása nem éppen környezetbarát.
A PET-ből való vanillin előállítás kutatásának eredményeit a tudósok a Green Chemistry nevű tudományos folyóiratban publikálták. A folyamat lényege, hogy a műanyagot manipulált E. coli baktériummal „kezelik”. Tekintve, hogy a polietilén-tereftalát sav (TA) és a vanillin kémiai összetétele eléggé hasonló, a módosított baktérium sikerrel alkalmazható az átalakításban. A módszer szerint az előkészített, mikrobás löttyöt a tudósok kissé felmelegítették (nagyjából 37 fokra) egy napra, s a TA 79 százaléka másnapra vanillinné változott.
„Ez az első eset, hogy a műanyag újrahasznosításához biológiai rendszereket használunk, úgy, hogy abból egy, az ipar számára igen értékes, fogyasztható vegyület szülessen”
– magyarázta az áttörés jelentőségét az egyetem részéről Joanna Sadler.
Érdeklődve várjuk a fejleményeket – ki tudja, talán a nem is olyan távoli jövőben a fagyi, a joghurt, vagy a péksütemények ízesítéséhez már műanyaghulladékból előállított ízesítőanyagot használnak.
