Nem vagyok babonás, lekopogom. De a Gergely naptár bevezetése előtt december 13-án volt a leghosszabb az éjszaka. "Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja" - járta a mondás.

Okos ember ilyenkor fokhagymafüzért vásárol, a gumókat szétbontja, kés lapjával megroppantja, majd tesz néhány gerezdet az ajtófélfára, az ablakszárnyra, bedug egyet a kulcslyukba, egyet a párna alá, bekeni a szekrényajtót, a szíve tájékát, keresztet rajzol vele az asszony homlokára, a maradékból meg fokhagymalevest főz. Tehetünk persze seprűket is a küszöbre, abban mindenki elbotlik, esetleg patkót, ha van ilyenünk, de a leghatásosabb a fokhagyma.

Antibakteriális hatású és a hülyéket is távol tartja.

Meg a boszorkányt. Luca ugyanis kétarcú nőszemély: nappal szent és vértanú, a vakok védőszentje, éjszaka meg rontó-bontó Lucapuca. A legokosabb tehát, ha bezárkózunk és nem csinálunk semmit.

Amibe Luca-nap belefogunk, úgyis az ördögé. Aki lisztbe nyúl, orbáncos lesz. Ha kenyeret sütünk, kővé dermed. Aki ruhát foltoz, "bevarrja a tyúkok tojókáját", nem tojnak többé. A legjobb, ha aludni térünk. Lefekvés előtt szopogassunk mézes fokhagymát. Esetleg csíráztathatunk Lucabúzát, ebből - ha karácsonyig kizöldül -, jósolni lehet a következő évi termésre. Készíthetünk Lucahagymát is. Ez amolyan időjóslás. Ha félbevágunk egy fej vöröshagymát, lehántunk róla 12 réteget, szépen sorba rakjuk januártól decemberig, s mindegyikbe szórunk egy kevéske sót, másnapra megtudhatjuk milyen időjárás lesz az újesztendőben. Amelyik hagymagerezdben elolvad a só, az csapadékos, amelyikben megmarad, száraz hónap lesz.

Mi az a lucapogácsa?

A lucapogácsa Szt Lúcia napjára (december 13.), jellemzően férfiak által készített sós sütemény, amelyet a Luca napi ünnep előestéjén vagy napján fogyasztottak. Különböző formáiban több nemzet hagyományai között megtalálható, Szlovéniában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában is ismerik.

Szívesen jósoltak a segítségével: van, ahol gyűrűt tettek bele - amelyik lány megtalálta, a következő évre tervezhette az esküvőjét. Volt, ahol tollat tűztek bele sütés előtt: úgy hitték, az hal meg előbb, akié sütés közben elégett. A fémpénzt szerencsehozóként sütötték bele - aki megtalálta, arra gazdag esztendő várt.

Hogy készül a lucapogácsa?

Nábelek Zsófia receptje
Hozzávalók:

1 kg liszt
50 g friss élesztő (vagy 2 csomag szárított élesztő)
150 g tejföl
1 dl tej
3 db tojássárgája
250 g vaj
750 g burgonya
20 g só
1 db egész tojás a kenéshez

A burgonyát sós, hideg vízben tesszük fel főni. Miután megfőtt, leszűrjük, még melegen lehúzzuk a héját és áttörjük. Hagyjuk langyosra hűlni. A tejet langyosra melegítjük, hozzáadjuk az élesztőt és egy csipet cukrot, felfuttatjuk. A lisztet, burgonyát, tojássárgáját, puha vajat és sót összeforgatjuk, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt és összegyúrjuk. Lefedve hagyjuk egy órát kelni, majd lisztezett felületen nyújtsuk 2-2,5 centi vastagra. Pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, megkenjük a felvert tojással - egybe fémpénzt rejtünk, majd a többivel együtt és 170 °C-ra előmelegített sütőben sütjük 12–15 percig.

Bölcs férfiak régebben boszorkányvadászatra adták a fejüket. Lucaszéket ácsoltak. Ehhez 13 fafajta szükségeltetik. Az ülőlaphoz tölgy, a lábakhoz cser, akác, kőris, az összekötő rudak bükk, szelíd dió, a csapok vörös-, és lucfenyő, aztán gyertyán, cseresznye. Fondorlatos munka, de megéri a fáradtságot, mert ha szenteste a templomban felállunk a székre, meglátjuk a boszorkányokat és a Lucaostorral elverhetjük őket. Hogy hányfajta kenderből készül az ostor és hány bibircsókát kell rákötni, nem részletezném. Elég, ha annyit mondok: „Lassan készül, mint Luca széke!"

A fontos, hogy vigyünk magunkkal mákot. Hazafelé üldözőbe vesznek a boszorkányok és úgy menekülhetünk, ha elszórjuk a mákszemeket. Amíg a banyák összeszedik, egérutat nyerhetünk. Az ijedtségre ehetünk francia tőzegfokhagymát, de az ecetes cigányhagyma is megteszi. Aztán írjunk kotyolóverset. Luca-nap hajnalán az okosabb falusi gyermekek körbejárják a szomszédságot és szalmára térdepelve kulináris bőséget ígérnek. A rigmusokért cserébe ajándék jár. Kalács, kolbász, pénzecske. Arra figyeljünk, hogy a Dunántúlon "Luca-luca kitty-kotty", az Alföldön "Kitty-kotty" varázsigével kezdjük a verset. Például: "Luca Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok! Annyi kolbászuk legyen, hogy kerítést lehessen belőle fonni! Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag! Annyi zsírjuk legyen, mint kútban a víz!"

A lucázásban az a legszebb, hogy nem kell udvariaskodni, ha nincs hálapénz, rögvest átkozódhatunk. „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!” De fokozhatjuk a kommunikációs nyomást:

"Ha nem adtok szalonnát, levágjuk a gerendát." A gerenda hatni szokott.

Nyilván a más szemében a szálkát hasonlat miatt. De lehet, hogy a gazdának a ne ágaskodj a gerenda alatt kezdetű mondás jutott eszébe. Mindegy, fogjuk a kolbászt és köszönjünk el. Útközben majszoljunk el egy gerezd fokhagymát. Sosem lehet tudni.

Nyitókép: Michael Herr, Witches; Sabbath at the Blocksberg, 1650