„Ne állj ellen a kísértésnek, lehet, hogy elmúlik” (Epikurosz nyomán)
Idén ötvenéves a Magyar Konyha. Úgy döntöttünk, ünneplünk. Elvégre Európában kevés gasztronómiai folyóirat mondhatja el magáról, hogy fél évszázada folyamatosan megjelenik. A német Feinschmecker ilyen lap, ők tavaly voltak „ötvenesek”.
50 év, 370 lapszám, számtalan gasztrohír, kritika, interjú és – bármilyen hihetetlen – közel 25 ezer recept. Évtizedekig népszerű rovatok, mint az „Olcsó oldalak”, az „Édesanyám főztje”, a „Nevető konyhalexikon”, a „Férfiak főzőkanállal”, közöttük Sajdik Ferenc csetlő-botló karikatúrái. És meglepő tájékozottság. A lap már első évfolyamaiban beszámolt a francia új konyha mozgalmáról, bemutatta Paul Bocuse-t, közölt dietetikával foglalkozó cikkeket, gyomornovellákat, külön rovata volt a gasztrotörténetnek.
A Magyar Konyha története összefonódik a magyar konyha fejlődésével, a hazai termelők, tenyésztők, az új alapanyagok és új technológiák megjelenésével, a különböző főzési stílusokkal.
Jól példázza ezt Bíró Lajos életútja: az ő személyében olyan séfet mutatunk be, aki együtt élt és dolgozott a Magyar Konyhával ebben a fél évszázadban. Ilyen ínyenc Bodrogi Gyula is. Az ötven évvel ezelőtti első lapszámunk legelső interjúját ő adta. A színész akkor 42 éves volt, idén áprilisban lesz 92. Egy ötvenéves fotó és tizenkét csirke története. Amúgy tobzódunk a bőségben. Idei első lapszámunkban elmeséljük a farsangi fánk történetét, megmagyarázzuk a talányos „fánkvasárnap” szó jelentését. Meghívjuk önöket Daiquiri koktélra Hemingway asztalához, és beavatjuk az olvasót az étlapírás művészetébe.
Emléket állítunk Fred Harwey-nak, minden franchise éttermek ősatyjának, aki megszelídítette a vadnyugatot, és Krúdy szavaival élve „kitalálta a restaurációt”.Folytatjuk Gianni Itáliája című sorozatunkat, ezúttal Veneto tartományt járjuk be. Indítunk új rovatokat is: ilyen az 50 év – 50 recept című válogatás, vagy a Gasztrofieszta rovat, amelyben olyan ünnepeket ajánlunk, ahol nemcsak szórakozni, de lakomázni is lehet. Februári ötletünk a mohácsi busójárás. Budapesti gasztroséták című kötetünk sikerén felbuzdulva folytatjuk kulináris felfedező körutunkat – ezúttal vidéki városokban. Első úti célunk Sopron, hiszen tudják: „Mindenhol jó, de a legjobb Sopron!”
Terítékre kerül a magyar édeskömény, a kurkuma, étlapunkon szerepel céklaleves, babcsorba, karfiolfőzelék, csirkepaprikás, boros nyúlpecsenye, velencei polenta és természetesen csörögefánk is. Felszálltunk a világ leglassúbb vonatára is: a svájci Glacier Express 42-44 km/órás sebességgel teszi meg a Zermatt és St. Moritz közötti távolságot, bőven jut tehát rá idő, hogy feltálalják a híres sajtfondüt.
Az ötvenedik születésnapra szokták mondogatni: „Most kezdődik az élet!” Hogy ez érvényes-e egy print magazinra, nem tudom. De azt ígérhetem, hogy ebben az esztendőben megszólaltatunk mindenkit: séfeket, borászokat, termelőket, szerkesztőket, írókat, fotográfusokat, grafikusokat, legrégibb előfizetőnket, hirdetőinket, tényleg mindenkit, akinek a születésnapunkat köszönhetjük.
Ünnepeljünk együtt!
