Brunszvik Teréz és Prieger Zsolt szomszédok. A helyszín Martonvásár, az idősík eltérő. Századokat ívelünk át a levélgyűjtemény segítségével. A sorokat olvasva kirajzolódik a reformkor nagy nőalakjának, a magyar óvodák alapítójának képe, Prieger Zsolt lúdtollal és fénnyel írt gondolatai révén pedig egy érzékeny, 21. századi művész portréját ismerhetjük meg. Sok minden összeköti e két alakot: a zene, a finom falatok, de még a sütőtökös ravioli is.

Kedves Teréz!

Írtad, hogy küldjem el a sütőtökös ravioli receptjét, amit mindketten kóstoltunk már, és ami visszahozta nekünk nem egyszer a gyermekkor és a paradicsom, akarom mondani a Paradicsom ízét. Múltkor mondtad, hogy az itáliai konyhában az a jó, hogy „egyszerű, de isteni is, s mint bármilyen isteniben, nem lehet kompromisszumokat kötni” benne.

Tudom, hogy a tököt eleinte semmilyen formában nem szeretted, én is ötvenévesen kedveltem meg, nem tudom, mi lehet az oka e kései felismerésnek, mert mézzel bekenve sütés előtt, vagy tejszínes tésztacsemegében egyaránt égi adomány. Egy szép nagy tököt hoztam be az imént a kertből, meghámozom, felkockázom, s miközben Monteverdi első operája, az Orfeo szól a konyhában, a növényt kevés vízben puhára párolom a kezdő fanfárokra, majd leszűröm és átpasszírozom-széttöröm, mint egy éhes pásztorjátékos. Elkeverem jó sok reszelt parmezánnal, sóval, borssal, szerecsendióval gazdagon fűszerezem. A lisztet simára gyúrom a vízzel, ahogy Lizi néni tanította, hogy jól nyújtható, rugalmas legyen. Liszt és víz, a táncos moresca ritmusára összedolgozva. Közben madrigálokra váltok, de természetesen még mindig a cremonai zseni konyhám zenei kísérője.

Ne főzzünk váltott zeneszerzőkre, csak megzavarja az ízek kombinációját.

Mintha csak a mantovai herceg udvarában tanultam volna, olyan vékony-elegánsra nyújtom, és öt-tíz centiméteres köröket szaggatok belőle, vagy ha olyan a kedvem, akár a Gonzagák konyhájában, kockákat vágok – mikor milyen darabot hallgatok, és mikor milyen benyomások és ötletek kapnak el a muzsikák, ritmusok hatására. Volt már olyan is, hogy madárdalra főztem. Anyám Szombathelyen régi filmekre és humoros jelenetekre főz, és ételei nem nélkülözik a poénokat és a történelmiséget. Tehát a tésztalap közepére miniatűr töltelékfasírtot építek, a kör alakúra másik kört helyezek, s összetapasztom egy zenekari közjátékra, a négyzeteseket egy basszustémára háromszöggé hajtogatom. Szenvedélyesen lobogó, sós vízbe – vagy még izgalmasabb, ha húslevesbe – szórom őket lendületesen, egyesek szerint 5-6 perc alatt megfő, szerintem kell hozzá 8 is, addig a síráshatárig szépséges Canzonetta d’Amore pontosan háromszor elhangozhat. Van, amikor négyszer is bűvkörébe esek, de nincs baj, mert ettől még puhábbak lesznek a batyuk. Zsályás vagy bazsalikomos olvasztott vajba forgatom, bűnös módon sajtban újrafürösztöm, majd tálalom szokásosan a Missa In illo tempore hatszólamú csodájára. Jó étvágyat neked is, grófnőm!

Prieger Zsolt

Zenész, író, producer, irodalmi estek előadója, tanár, beskatulyázhatatlan alkotó. 2023 márciusában a Corvina Kiadónál megjelent Kedves Teréz c. könyvéhez a fotókat is ő készítette. 

Borítókép: Fortepan