Az Európai Bizottság 2023 januárjában újabb rovarfélét sorolt az élelmiszerek közé, így vízkereszt óta immár négy ízeltlábú közül válogathat, akinek ilyesmire fáj a foga. A bogarakat liszt formájában az élelmiszeripar is felhasználhatja – nem árt résen lenni, ha továbbra is tücsöklisztmentes pékárut vásárolnánk, vagy a párizsiban inkább a szójafehérje-izolátumhoz ragaszkodunk.

Trópusi országokban kedvelt csemegét jelentenek a rovarok, piacaikon járva a külföldiek is megkóstolhatják a ropogósra sütött tücsköt-bogarat-lárvát. Erre minden bizonnyal a nyugati turisták csak kicsi része hajlandó, többségük inkább viszolygással tekint a wokban sistergő ízeltlá­búakra, hiszen Európában legfeljebb véletlenül, a zöldségben vagy a cseresznyében megbúvó „kukacok” formájában fogyasztunk rovarokat.

Zöld utat kaptak

Bár a mostani döntés bogarat tett az emberek fülébe, ­valójában a rovarélelem árusítása az unióban évek óta engedélyezett. 2021 nyarán került fel az emberi élelmiszerek listájára a szárított lisztkukac, majd nem sokkal később a fagyasztott, szárított vagy őrölt vándorsáska kapta meg az engedélyt. Ezután a hasonló módokon feldolgozott házi tücsök következett, így érkeztünk el a legújabb engedélyeshez, a magyarul leginkább álombogárnak nevezett rovar (Alphitobius diaperionus) lárvájához, amely szintén fagyasztva, szárítva vagy lisztté őrölve árusítható. Mindezek mellett januártól a házi tücsökből előállított, részben zsírtalanított por is forgalomba hozható, ha valakit ez érintene. (Már a tücsökzsírt is sajnálják tőlünk?)

Fenntarthatóbb

De miért akarnak a szánkba is bogarat tenni? A dologban nyilvánvalóan fenntarthatósági és nem gasztronómiai szempontok a meghatározók. Egységnyi fehérjét a vágóállatokhoz képest rovarokból sokkal kevesebb természeti erőforrás felhasználásával lehet előállítani, a tücskök például maradék zöldségen-gyümölcsön is elélnek, és vízigényük több­ezrede, mint a hasonló mennyiségű marhának. Moroghatnánk persze, hogy mi szükség van nálunk erre, amikor a megtermelt kukorica, repce jelentős részéből is üzemanyag lesz, és a legelőket sem lehet nagyon másra használni, de hát bővüljön a választék, nyüzsögjön ezer lárva. A rovaroknak nem csak az ökológiai lábnyomai kisebbek, táplálók is. Fehérjetartalmuk nyersen a marhahússal vetekszik, szárítva értelemszerűen sokkal magasabb, emellett „húsuk” hússzor annyi kalciumot tartalmaz, ezért is gondolták úgy a döntéshozók, hogy takarmány mellett (halgazdaságokban 2017 óta, sertés- és baromfitelepeken 2021 óta használhatnak rovarokból készült tápot) néhány rovarféle emberi fogyasztásra is bevethető.

Kukacoskodás

A rovarfogyasztás esetleges európai elterjedése természetesen kérdéseket is felvet. Egyrészt nem tudni, hogy ha a mostani, „háztáji” jellegű termelés helyett nagy mennyiségben, ipari módszerekkel kezdenek az európaiak rovartenyésztésbe, az milyen környezeti hatásokkal fog járni. A tücsköket meleg helyen kell tartani, folyamatos termelés esetén biztosítani kell a megfelelő higiéniát, és tonnaszámra nem lehet őket almacsutkán növeszteni. Másrészt nem tudni, hogy az új élelmiszer milyen allergiás reakciókat válthat ki – azt tanácsolják,

aki a rákfélékre allergiás, az a bogarakkal is óvatosan kísérletezzen.

Mindenesetre az európai polgárok egyelőre kukacoskodnak, felmérések szerint háromnegyedük maradna a megszokott fehérjeforrásainál. Tagadhatatlan, az étkezési szokásokat a praktikum mellett különböző kulturális, vallási tényezők is befolyásolják. Európában nem csak a rovarevés – mondjuk így – szokatlan, konyhai alapanyagként az Ázsiában szintén fogyasztott kutyák is általános tabunak számítanak, de sokan a lókolbász, sőt a nyúlhús fogyasztásától is érzelmi alapon tartózkodnak. Az iszlám által tiltott sertéshússal kapcsolatban valamely hívőnek nem jelent problémát, ha egy kis bacon kerül az ételbe, míg más hittársai úgy tekintenek a malacokra, mint mi a kutyákra. A legújabb hírek szerint rovarokat viszont semmiképpen nem lehet Katarban élelmiszerként forgalmazni, a helyi elöljárók arra jutottak, hogy azok nem felelnek meg a halal szabályainak.

Mind ettünk már

De bármennyire távol tartanánk tányérunkról az ízeltlábúakat, szinte biztosan jutottak már a szervezetünkbe. Nem csak a cseresznyében megbújt lárvákról vagy a biciklizés közben szembejövő muslicákról van szó: az élelmiszeriparban széles körben alkalmazott kárminvörös festék (E120) szárított bíbortetűből készül, és ha belegondolunk, hogyan készül a méz, abba is kerül ez-az a méhek emésztőrendszeréből. De ha minket közvetlenül nem is annyira, a haszonállatokat etethetnék bogárliszttel, erre 2021 óta a jogi lehetőség megvan. A kapirgáló csirkék és a földet túró malacok egyaránt szívesen elfogyasztottak tücsköt-bogarat, ami a nagy állattartó telepeken nem lehetséges. Talán a húsuk minősége is javulna, és fenntarthatósági szempontból is jót tenne, ha a trópusi őserdők helyén termelt szója helyett közelben hizlalt tücsök kerülne a tápba.

Egyértelműsítve

Szerencsére az engedélyezés még nem jelenti azt, hogy kötelező lenne rovarokat enni. Ha a rovarlisztek és egyéb készítmények az élelmiszerekben általánossá válnának, ezt nehéz lenne elkerülni, hiszen senki sem böngészi végig a kosarába kerülő összes termék címkéjét. A nem kívánt véletlen találkozásokat elkerülendő, az új magyar szabályozás szerint a rovarfehérjéket jól láthatóan kell a csomagoláson feltüntetni és ezeket a termékeket a többitől elkülönítve a polcra tenni. De a jelenleg elérhető rovarkészítmények árát elnézve egyelőre csak elméleti lehetőségnek tűnik, hogy ezekkel akarnák a gyártók a termékeiket olcsóbbá tenni. Hatékonyság és olcsó előállíthatóság ide vagy oda, tíz deka tücsökliszt 2000 forint feletti áron kapható, nem valószínű, hogy ezt csempésznék a pékek a tésztába. Egyelőre tehát nem kell búsulniuk a marháknak.

Mielőtt közölnénk egy tücskös receptet, az ételt előállító Bereznay Tamástól érdeklődtünk a tücsök íze felöl.

– Milyen ízre számítson szárított tücsök evésekor az ember?

– Nem lehet körülírni. Nincs jó íze. Mintha szétrágnánk egy földimogyoróhéjat. De legalább nem kell tőle olyan értelemben megijedni, hogy beleharap az ember, és belül folyós halmazállapottal találkozik.

– Hol kapható szárított tücsök?

– Jobbára olyan üzletekben, ahova a fiatalok bejárnak mindenféle vicces dolgot venni. Ebben a státuszban találkozunk ma ezzel az ételtípussal.

– Magyarországból lehet rovarevő nemzet?

– Szerintem soha. A Rovarevők Magyarországi Közössége lapzártánkkor (2023-as februári adat) 580 tagot számlált a Facebookon, tömeges lelkesedés egyelőre nem tapasztalható.

– A tacóban, amiben kínálja a tücsköt, jól elrejthető. Regős Bendegúzzal szólva, „Csukjuk be a szemünket, oszt úgy falatozzunk”?

– Ha valaki kipróbálná, talán ezzel jár a legjobban, bevezetésnek mindenképpen ezt ajánlanám.

Tücsök taco