Viszlát rumos kóla, cuba libre, kerítésszaggató sütőrum, eljött a prémium rumok ideje, ez már nem a kalózok itala. A rum előállításáról, kóstolásáról és a minőségi alkoholok közt elfoglalt helyéről tartott előadást Pavol Kazimir, a Brugal 1888 márkanagykövete.

A rumot (főleg a barnát) többnyire nem a lassan szürcsölgetős, kortyonként élvezhető italok közt tartják számon, főleg nem Magyarországon, ahol leginkább a sütemények egyik alapanyaga valamilyen rossz minőségű utánzatként, esetleg kólával, lime-mal, mentával kiegészítve – leginkább édeskés koktélok alapjaként találkozunk vele. A világ melegebb tájain, főleg a Karibi-térségben és Latin-Amerikában

ennél azért jóval árnyaltabb a rumfogyasztás skálája, az italok minősége.

Persze könnyebben hozzáférhetőek nagy mennyiségben a jó fajta rumok is.

A whiskey-nél vagy a cognac-nál alapvető, hogy a prémium italokat nem érdemes elnyomni más alapanyagokkal, érzékenyek a hőmérsékletre, sőt, az sem mindegy, hogy milyen pohárból isszuk. A rumnál ez a fogyasztói tudatosság lassabban alakult ki, sokan még idegenkednek a rumot tisztán fogyasztani. A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a rum:

“1. olyan szeszesital, amelyet kizárólag a nádcukor gyártásakor keletkező melasz vagy a cukornádlevéből nyert szirup alkoholos erjesztésével és lepárlásával állítanak elő, és amelyet 96%(V/V)-nál kisebb alkoholtartalomra párolnak, hogy a párlatban a rum jellegzetes érzékszervi tulajdonságai határozottan felismerhetők legyenek;

2. olyan szeszesital, amelyet kizárólag a cukornád levének alkoholos erjesztésével és lepárlásávalállítanak elő, és amely rendelkezik a rumra jellemző aromaanyagokkal, és illóanyag-tartalma legalább 225 g/hl abszolút alkoholra vonatkoztatva.”

2002. december 31. előtt viszont

olyan rumnak nevezett italok is kerültek a polcra, amelyeket “mezőgazdasági eredetű etil-alkoholból, aroma és színezőanyagok hozzáadásával állítanak elő.

A termékeken fel kell tüntetni a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol, finomszesz felhasználását.”, amely megmagyarázza, hogy a rumról miért nem a magában kortyolgatás jut először eszünkbe.

Mit tud egy jó rum?

Mindent is. A rum készítése önmagában egy csoda, mert egy olyan alapanyag kell hozzá, amely szinte a világ összes táján megtalálható, mégsem végzi mindenhol a cefrében, és ennek sok oka van. A rumhoz cukornád kell: a nádcukorgyártáskor fennmaradt melasz vagy a cukornád levéből készítik erjesztéssel majd lepárlással. A tengerészek itala volt, amit gyakran fizetőeszközként is használtak, de persze fájdalomcsillapítónak sem utolsó. A fehér általában rum 37,5-40% alkoholtartalmú, az arany 44-47%-os és 3-4 évig érlelik, de van sötét, fűszeres és fekete rum is, amelyeket hosszabb ideig érlelnek, esetleg kevernek. A bartender elmondta, hogyha a Brugal 1888 színe nem megfelelő, akkor az érlelés során néhány csepp karamellel segítenek rajta, de fontos, hogy a végső árnyalatot az érlelés és a hordók adják.

Kazimir szerint ahhoz, hogy jó minőségű rum készüljön, nem elég a jó cukornád, a melasz, meg a szakértelem, olyan külső tényezők is befolyásolják a végeredményt, mint a hőmérséklet vagy a magas páratartalom. A Brugal 1888 a Dominikai Köztársaságban készül helyi termelőktől felvásárolt melaszból.

Kettős érleléssel készül: előbb a mesterek által gondosan kiválasztott, amerikai tölgyből készült ex-bourbon hordókban tárolják, majd európai tölgyből készült Pedro Ximenez ex-sherry hordókban érlelik tovább.

Ha ugyanilyen eljárással, ugyanezekből az alapanyagokból próbálnák a mesterek mondjuk Ukrajnában előállítani ezt a rumot, egyszerűen nem menne, mert az átlaghőmérséklet és a páratartalom nagyon különböző.

Ha már hőmérséklet: a Brugal egyik különlegessége, hogy más arcait mutatja attól függően, hogy éppen hidegen vagy melegen kerül a pohárba. A meleg ebben az értelemben 24-26 fok közötti hőmérsékletet jelent, ami a karibi hőmérséklethez áll közel. Ha így fogyasztjuk, az édeskés aromák hangsúlyosabbak: kávéillat, vanília, datolya, mazsola.

Jéggel fogyasztva a sherry hordók adta jegyek jönnek ki, ilyenkor citrusosabb, gyümölcsösebb lesz, de hasonlóan hosszú lecsengéssel. Kóstoláskor - hasonlóan a borokhoz -

először a rum színét nézzük, majd az illatát vizsgáljuk. Itt fontos, hogy ne dugjuk az orrunkat a pohárba, ha nem akarunk egy masszív alkoholfelhőt felszívni,

inkább a megdöntött pohár fölött érdemes szaglászni, ott jobban érezni a rum aromáját.

Pavol Kazimir egy érdekes trükköt is bedobott: egyszerű jégkocka helyett fagyasztott kókuszból készült kockát tett a rumhoz, amitől csak annyira lett édeskés vagy kókuszos, ami a hűtést kiegyensúlyozta. Lehet kísérletezni a különböző kókuszvizekkel, melyik jön be jobban, de ki lehet próbálni a kedvenc kávénkkal is, szóval elég megengedően lehet próbálkozni.

Az mindenesetre megnyugtató, hogy nem csak a jó rumoknak jött el az ideje, hanem egyre trendibb a minőségi alkoholfogyasztás - nem mindegy, hogy hogy kóstolunk, milyen pohárból, milyen hőmérsékleten, a koktélfogyasztás sem a színes, édes, flitteres löttyöket jelenti már, és ahogy egyébként a gasztronómiában, itt is az egyszerűség felé halad a koktélvilág.