A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

Szederkényi Olga

2014. szeptember 26.

Hogyan válhatnak férfiak háziasszonyokká? Például úgy, hogy profi konyhafőnökként elindulnak a Világevő Séfversenyen. Ezen a megmérettetésként ugyanis nem lehet méregdrága, speciális gépeket használni egy-egy fogás megalkotásához. Személyzet sincs, aki a sztárszakácsok keze alá dolgozna. Ráadásul gyakorolni sem lehet előre, mert a verseny napján reggel derül ki, hogy ki milyen alapanyagot kap a főzéshez. A kellékek pedig: serpenyő, tűzhely, fűszerek.

Szeptember 15-én, hétfőn tartották az első Világevő Séfversenyt a Király utcai GastroArt-Electrolux Élménykonyhában, ahol nyolc magyar konyhafőnök vett részt. Ízelítő a látványos főzőversenyről:  

11 óra: Nyolc séf toporog egy Pest belvárosi látványkonyhában.

11 óra 24 perc: Kisorsolnak közöttük egy-egy fiatal mangalicadarabot. Ebből kell főzniük.

11 óra 27 perc: Friss zöldségekből is lehet válogatni: cukkini, cékla, répa, gomba figyel egy ládából.

11 óra 34 perc: A sztárszakácsok a friss fűszernövények dzsungeléből szemezgetnek.

12 óra: Improvizáció indul.

Előkerülnek a kosarak, szatyrok, cekkerek. Mindenki hozhatott egy plusz alapanyagot és egy alaplevet vagy mártást. Meg persze tálaláshoz díszítőelemeket. Ennyi volt a könnyítés. A nehezítés pedig: a ma divatos, előkelő szakácsversenyekhez képest rögtönözni kellett, nem pedig egy korábban szinte unalomig begyakorolt fogást elkészíteni rutinból, hibátlanul, mesterien.

 Fotó:  Designfood Antonio Photography

11 óra 47 perc: Beszélgetés, viccelődés, örömfőzés zajai. Semmi feszélyezettség.

11 óra 57 perc: Illatorgia.

13 óra 3 perc: Lehet kóstolni.

13 óra 23 perc: Faggatom a zsűrit. (Szulló Szabina (Onyx, zsűrielnök), Csapody Balázs (Kistücsök), Harmath Csaba és Segal Viktor. Kíváncsian várnak. És tesztelnek. És várnak. És tesztelnek. Első helyen az ízt pontozzák, második helyen a stílust (a séf, a tudása és a régió jelenjen meg a tányéron). Örülnek a spontán versenynek és elmesélik, hogy életük nagy gasztrokalandjai legtöbbször a legegyszerűbb helyeken estek meg velük: például egy csak faszénen sült specialitásokat áruló kisvendéglőben vagy éppen egy marokkói asszony kifőzdéjében.

14 óra: Mindenki elkészült.

14 óra 34 perc: Várakozás a zsűri döntésére. A séfekkel beszélgetek. Ők örülnek a lehetőségnek. Mint kiderül: szeretnek egyszerű háziasszonyok lenni, még akkor is, ha ilyenkor a kézilány nem pucolja meg előre a zöldségeket vagy a mosogatófiú nem pakolja el utánuk a szennyest. Van, aki plusz alapanyagként kakast hozott, más borjúnyelvet, frissen fogott tiszai harcsát vagy tintahalat, de volt, aki csak lilaburgonyát.

Íme, a résztvevők és fogásaik listája. Avagy nézzük melyik sztárséf,

mit főzött ki az átlagkonyhában.

  • Ádám Csaba (Olimpia):  Borjúsült mangalicacsászárral, shisós krumplipürével, citromolajos jus-vel és yuzukrémmel.
  • Bicsár Attila (Alabárdos): Mangalicagulyás, sárgarépa textúrák, sárgarépás gnocchival és répasalátával.
  • Bíró Lajos (Bock): Paprikás csirke hamis szarvasgombával, mangalicaoldalas mócsinggal.
  • Pataky Péter (Ikon): Tiszai harcsafilé házi savanyúsággal.
  • Sárközi Ákos (Borkonyha): Rakott borjúnyelv mangalicapörccel és idényzöldségekkel.
  • Takács Lajos (Lacipecsenye): Madras curry zöldségekkel, gyöngytyúkkal és mangalica bon-bonnal.
  • Varju Viktor (Bock): Fekete krumplirizotto padlizsánnal töltött tintahallal és mangalicatepertővel.
  • Wolf András (Salon): Báránymáj krumplipürével és csillagánizsos almapürével. (a tálalásért különdíjban részesült)

A harmadik helyet Bíró Lajos szerezi meg mócsingostul, a második helyezett Ádám Csaba yuzukrémestül, az első pedig az a Sárközi Ákos, akit korábban már a Michelin láthatatlan inspektorai egy csillaggal tüntettek ki.

                                         I. helyezett: Sárközi Ákos                                                       
Fotó:  Designfood Antonio Photography

A győztes étel: Rakott borjúnyelv mangalicapörccel és idényzöldségekkel. 
Fotó:  Designfood Antonio Photography 

 Az egész verseny Jókuti András ötlete volt, aki hivatásszerű világevő. Sűrűn kap efféle kérdéseket: 

"Tudnál ajánlani nekünk egy jó párizsi éttermet? Jövő héten megyünk az asszonnyal. De, figyi, ne ilyen fine dining vagy Michelin-csillagos hely legyen, jó?".  

Nem érti, hogy a legmagasabb szint miért szitokszó. Kérdésemre beismeri, hogy a Michelin-csillagos vendéglők kevésbé fesztelenek és nem olcsók, amihez nem mindig van az embernek kedve vagy pénztárcája. Kis gondolkodás után azonban hozzáteszi, hogy az opera is nagyszerű és költséges időtöltés, ahova nem kell mindennap elmenni, de néha igen, és az ünnep.