Szulló Szabina és Széll Tamás folytatják, amit a belvárosban elkezdtek: a Stand25 bisztró ugyan hivatalosan ma, november 22-én nyit meg, de néhány napja amolyan tesztüzemben már fogadják a vendégeket.

Amikor néhány éve bemutatkozott a Hold utcai piacon a hely, hamar világossá vált, hogy az egyszerű, de tökéletesen megkomponált ízek sikert arattak – nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy előbb-utóbb kinövik a helyet és a csarnok adta időkereketeket is.

A költözés ténye nem volt meglepő, azonban az, hogy Budára, az alagút túloldalára tették át székhelyüket – megtartva a bejáratott Stand 25 nevet –, azt mutatja, hogy

nem csak a turisták igényeire formázott belső negyedben van igény minőségi vendéglátásra.

Az Attila út és Roham utca sarkán korábban a Fáma étterem is próbálkozott, de nem tartották rossz ómennek ezt – Széll Tamás neve jelenleg a legerősebb brand a gasztróban, így van esély arra, hogy a békés kis utcában is sikerre vigye a bisztrót.

Az étlapot elnézve megnyugodtunk, az ikonikus gulyás, a rakott krumpli, a somlói megmaradtak, de a nagyobb hely jóval több játékteret enged, így olyan ígéretes fogások is akadnak, mint a beregi töltött csirke, a kacsamáj, a harcsa vagy a sült karfiol – ezeken túl állandóan változó táblás kínálatot is ígérnek.

Mi egy kellemes, egyszerű menüt választottunk, amihez előételnek pár szelet kenyeret és remek barnavajas kenőt kaptunk, hozzá az étterem logójával ellátott üvegben friss, szűrt vizet.

A személyzet száma a piacihoz képest láthatóan megnőtt,

állandó, korrekt középtempóban zajlik a kiszolgálás, nincsenek üresjáratok, de felesleges rohangálás sem.

A konyha nyitott, rálátni Széll Tamás és emberei munkájára – a 2200 forintos hagymaleves gyorsan érkezett tökéletes, ízes volt, francia stílusban, de a pirítóson balatoni sajttal. Semmi cicoma, csak az íz, pont ilyennek kell lenni ennek a fogásnak, ennyi kell bele, sem több, sem kevesebb.

A szeretni való egyszerűség a főételnél is megmaradt.

Nem mikrozöldekkel és ehető virágokkal cicomázták fel

a 3500-ért kínált véreshurkát, a zsenge salátalevél része volt a kompozíciónak, a szaft és a tormás almapüré is remekül passzolt a hasábbá formázott véres mély, őszinte ízéhez.

A desszert palacsintája – 2250 Ft – megmutatta, mennyi tartalék van ebben az egyszerű, de mindenki által imádott ételben. A tészta vékony volt, feszes, jóízű. A sárgabaracklekvár elképesztően jól egyensúlyozott a savasság és az édesség között, míg a másik, a piemonti mogyoróval készített darab tökéletes fricska volt azoknak, akik nem tudnak elképzelni jobbat az ipari Nutellával megkent palacsintánál.

A Stand 25 stílusa továbbra is az a minőségi, magyaros konyha, ahol

sem alapanyagban, sem technológiában nem ismernek kompromisszumot.

Bízunk az új helyszín sikerében, mert nemcsak Szabina és Tamás sikerét erősítheti, hanem motiválhatja a többi éttermet, hogy igen, lehet görcsölés és felesleges körök nélkül mindenki számára értelmezhető kortárs magyar konyhát vinni.