Örök klasszikus a könyv, pláne, ha karácsonyi ajándékról van szó – hetek óta sorra mutatjuk be a legújabb kiadványokat, de még most sem értünk a végére. A mai összeállításunkban hármat is ajánlunk – szezonális zöldségek, isteni tészták és méztől izgalmas fogások várnak ránk.
Vida Kata: Idei, hazai, zöld
Az egyik kedvenc hazai gasztroblogunk a Babramegy – Vida Kata évek óta igényes és ötletes konyhát visz, olyan fogásokkal, amelyekben a zöldségek a hangsúlyosak, ahol a szezonalitáson, a színeken, a frissességen van a hangsúly. 
Végre könyv is született a felhalmozott tudásból, amely nem csupán egy nettó receptgyűjtemény, hanem afféle kalauz, jó értelemben vett éltmód-kisokos ahhoz, hogy mi is fel tudjuk venni az évszakokra alapuló egészséges konyha ritmusát.
A magyar konyhához amúgy is jól passzoló közel-keleti ízeket ügyesen csempészi be, nincsenek elérhetetlen alapanyagok, nincs felvágós trükközés – a fenntarthatóság nála alap.
A négy évszak adja a könyv fő tematikáját, amit precíz alapanyagismertetővel egészít ki Kata. Ugyan az Idei, hazai, zöld a zöldségekkel foglalkozik leginkább, de nem kell rá vega kiadványként tekinteni – teli van olyan ötlettel, amik segítségével az átlagos húsos fogásokat is izgalmasabbá és egészségesebbé tehetjük.
Kiadó: HVG Könyvek
Ár: 3600 Ft
Rúzsa Magdi és Vida József: Zümmögés a konyhában
De jó, mézes szakácskönyv, gondoltam, mikor megláttam. Másodikra vettem csak észre, hogy az egyik szerzője Rúzsa Magdi énekesnő. A harmadik meglepetésem Vida József neve volt – ő a 33. leggazdagabb magyar, ismert bankár, a TV2 mögött álló cég tulajdonosa. Az, hogy szeret főzni, köztudomású, de azt például nem tudtam, hogy eredeti, középfokú végzettsége szerint szakács – anno gyakorlati idejét a Gellért Szállóban töltötte.
Manapság, mikor a politikai és üzleti élet legendás szereplőiről sorra derül ki, milyen furcsa hobbijuk is van, egyáltalán nem visszatetsző, sőt, pozitív, ha egy milliárdos inkább összerak magának egy teljesen vállalható szakácskönyvet – a Boook kiadó neve ilyenben tekinthető garanciának, náluk tényleg nem szokott rossz kiadvány megjelenni. 
Sajnos az utóbbi években leginkább akkor hallani a méhekről, amikor a növényvédőszerek miatti csoportos elhullás, vagy a kínai kamumézek dömpingje kerül be a híradóba. A Zümmögés a konyhában viszont egy pozitív kiadvány, amely nem csak erős tudásbázist ad a mézről, hanem
olyan recepteket is mutat, amelyek különösebb előképzettség nélkül, abszolút a komfortzónában maradva vezetnek rá a méz tudatosabb és ötletesebb felhasználására.
Szakmailag tulajdonképpen nem volt nehéz dolguk, mert amiben sav van, abba jó a méz, ahol van só, ott mindig ellenpontozhatunk az édes ízekkel. Ennek ellenére korrekt a gyűjtemény, az ismert szerzők személye nélkül is működne, mint szakácskönyv.
Kiadó: Boook
Ár: 5390 Ft
Chad Robertson és Elisabeth Prueitt: Tartine
Több mint 120 receptet ígérve csalogat a borító, és kézbe véve is érezni, hogy ebből nem spóroltak ki semmit. Chad és Liz neve fogalom a nemzetközi tésztás-kenyeres körökben: első pékségüket 25 éve nyitották, de a San Franciscó-i Tartine is már 18 éve nap mint nap illatos pékárúval látja el a rajongókat – szakmai szintjüket jól jelzi, hogy a legangosabb amerikai gasztronómiai kitüntetést, a James Beard-díjat is megkapták.
Hét részből áll a könyv: reggelik, piték, torták, aprósütemények, cukrászsütemények és ünnepi fogások sorakoznak egymás után. Közös bennük a precízen megfogalmazott technológia és a tisztességesen összeállított alapanyaglista. 
Szimpatikus módon
nem csak grammokkal adják meg a hozzávalókat, hanem párhuzamos sorban a népies egységeknek is kedveznek, azaz kanál, bögre, csipet is megfér a pékipari pontosság mellett.
A Tartine-t számos országban, számos nyelven kiadták – nem véletlenül. Szakmai és olvasmányos, úgy hagyománytisztelő, hogy a konyhai kreativitásnak is tág teret enged. Chad Robertson és Elisabeth Prueitt ügyesen lavírozik a klasszikus kép nélküli, betűkkel tápláló szakácskönyvek és a modern képes albumok között. 
Nincs mindenhez kép, de ahova jutott, az vagy jól illusztráló fázisfotó vagy olyan elképesztően gusztusos, hogy azonnal indulnánk lisztet szitálni a konyhába. Nem elvetendő ötlet rögtön kettőt venni belőle, egyet annak, akit szeretettel megajándékoznánk, egyet magunknak, mert ennek tényleg érdemes helyet szorítani a polcon.
