Az utóbbi időben egyre több hír röppent fel arról, hogy egy Ázsiában őshonos darázsóriás felbukkanása hatalmas károkat okozhat az élelmiszerszektorban.

A mézelő méhek mezőgazdasági szerepét nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen ezeknek a szorgos rovaroknak nem csak finom mézeket köszönhetünk, hanem sokkal többet: az általunk fogyasztott élelmiszerek hosszú sora lényegében azért kerülhet az asztalunkra, mert ezek az apró jószágok elvégzik a növények beporzását.

Május végétől azonban egyre több hírt olvashattunk arról, hogy a méheket szörnyű veszély, egy „gyilkos” darázsfaj fenyegeti, amely 5-5,5 centiméteres nagyságával igazi óriásnak számít az Európában és Észak-Amerikában általában megszokott darázsméretekhez képest. Az információk egyre színesebbek és horrorisztikusabbak lettek, sok írásban már egyenesen vérengző, húsevő agresszorokat említettek, amelyek előszeretettel támadnak csapatban, és a mérgükkel embereket is képesek ölni.

Kik ezek az idegenek?

A Kelet- és Délkelet-Ázsiában honos óriás lódarázs, vagy angol nyelvterületen az ázsiai óriásdarázs (Vespa mandarinia) átlagos testhossza 3,5–4,5 centiméter, de a királynő valóban elérheti az 5-5,5 cm-es hosszúságot, s a kifejlett egyed szárnyának fesztávolsága akár 7,6 centi is lehet, így igaz az az állítás, hogy a lódarazsak között ez a faj a legnagyobb.

Az óriás lódarázs társas életmódot folytat, és a mérgét védekezésre használja, amely az állat méretéből adódóan az átlagosnál több és erősebb, de önmagában nem halálos a – méhcsípésre egyébként nem allergiás – emberre.

A lódarazsak a szakértők szerint egyébként kevésbé ingerlékenyek, mint a háziméhek, és a rájuk ragasztott negatív elnevezések csak tovább erősítik a méhek, darazsak, illetve általában a rovarok iránt érzett ellenszenvet.

Először 2019 decemberében érkeztek hírek arról, hogy a faj felbukkant az Egyesült Államokban, Washington államban is, és az első tudósítások arra figyelmeztettek, hogy a rovaróriás órák alatt képes végezni egy egész méhkolóniával.

Érthető, hogy sokan megijedtek, hiszen a méheknek kiemelt jelentősége van az élelmiszer-ellátásban azzal, hogy számos olyan étel- és alapanyag beporzásáért felelősek, amelyet mi magától értetődőnek veszünk a boltok polcain.

Mi újság itthon?

Az óriás lódarázs már Európában is jelen van, s kontinensünkre is élelmiszerszállítmányokkal érkezhetett. A tudósok úgy gondolják, hogy hamarosan Magyarországon is megjelenhetnek, de az emberekre nézve nem veszélyesebbek, mint az eleve itt élő rokonok.

A dolog azonban ennél jóval összetettebb, állítják a szakértők, akik szerint érdemes az itt-ott megjelenő híreket fenntartásokkal kezelni.

A fenyegetés adott, de ne dőljünk be a hype-nak

„A legértékesebb dolog, amiért vigyáznunk kell a méhekre az, hogy beporozzák a növényeket, amelyekből aztán mi, emberek ételt készíthetünk” – magyarázta Danielle Downey a Project Apis m. nevű alapítvány igazgatója a HuffPostnak. A tudósok úgy becsülik, hogy minden három falatból egy, amit elfogyasztunk, kapcsolatban van a méhek hasznos tevékenységével. „A mandula- vagy a cseresznyefa képtelen méhek nélkül élni. Ezért ad okot az aggodalomra a 'gyilkos darazsak" megjelenése.”

Azonban nem ez az első alkalom, hogy egyesek örvényt kavartak bizonyos méhfajták körül. Talán még emlékszünk azokra az eredetileg Afrikából származó mézelő méhre, amelyet Warwick Estevam Kerr több más fajtával keresztezett még az 50-es években, és az új hibrid néhány csoportja egy idő után egyszerűen meglépett brazil megteremtőjétől. A sajtó akkor csak „afrikai gyilkos méheknek” nevezte őket, de néhány évtizeddel később kiderült, hogy mégis hasznosak, és egyáltalán nem okoztak katasztrófát új élőhelyükön, Dél-Amerikában, majd később még északabbra sem.

„Akkoriban a méhészeknek azzal is meg kellett birkózniuk, hogy az emberek a félelmükben ne bántsanak minden méhet. Rengeteg időbe telt, mire megnyugtatták a lakosságot, hogy nem minden méh ’gyilkos’.” – meséli Downey.

„Az óriás lódarázs gyakorlatilag a legutolsó, ami miatt jelen pillanatban aggódnunk kell” – jelentette ki Timothy Lawrence is, a Washington State University professzora. „Sokkal inkább aggódhatnánk az ázsiai méhatkák (Varroa mite) felbukkanása miatt, amelyek a háziméhek ektoparazitái.

Ez az atkafaj a méh testfelületén megtapadva szövetnedvekkel táplálkozik, közben ráadásul vírusokat, baktériumokat, és egyéb, a kolóniára veszélyes kórokozókat terjeszt. Talán ha az ázsiai méhatka kicsit csúnyább lenne, és ’gyilkos atka’ névvel illetnénk, több figyelemfelhívó cikk születne róluk” – jegyzi meg a professzor.

Chris Hiatt, az Amerikai Méztermelő Szövetség alelnöke is egyetért azzal, hogy a mézelő méhek számára a méhatkák jelentik az elsődleges veszélyt, amelyek mellé szorosan sorakozik fel a kolóniák összeomlásához vezető rovarirtószerek túlzásba vitt használata, illetve az urbanizáció miatt bekövetkező élőhelyvesztés.

„A jó hír az, hogy ez a darázs tényleg óriási, így nem tud észrevétlen maradni. Sokkal könnyebb elkapni, a nyomára bukkanni, kontrollálni, mint egy atkát.” – magyarázza, hozzátéve, hogy a faj korai felfedezése abban is segít, hogy megakadályozható legyen a tömeges elterjedés.

Mit tehetünk?

A fentiek alapján úgy látszik, hogy az óriás lódarázzsal nincs ok háborúra. Fogyasztóként, vásárlóként, környezetvédőként azonban így is sokat tehetünk a méhek védelmében.

A kerttel rendelkezők például ültethetnek minél több virágot, s ha tehetjük, legyenek gyümölcsfáink is, amelyek odacsalogatják a helyi méhcsaládokat. Kert, terasz híján is van mód a segítségre, hiszen a legtöbbet azzal tehetünk a méhekért, ha helyi mézet vásárolunk. A szomszédságunkban készülő méz nem csak sokkal finomabb a tömegtermelésben gyártott, sokszor adalékanyagokkal megpakolt mézeknél, hanem tele van természetes antioxidánsokkal is, ráadásul kiváló gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bír. A méz a konyhában is rendkívül sokrétűen felhasználható alapanyag, vétek kizárólag a télen kortyolt tea ízesítésére kanalazni. Az aranyló finomság vásárlásával a helyi méhészeteket is támogathatjuk, amely elengedhetetlen, ha egészséges kolóniákat szeretnénk látni a jövőben is.