Újfehértó az ország egyik legjobb meggytermelő vidéke. Májer Gézához szüretelni indultunk, tartsanak velünk!

Lábunkkal a híres szabolcsi ho­mokot tapossuk, amit annyira ked­vel a meggy és a cseresznye is. Elő­ször a mindössze másfél hektárnyi cseresznyést járjuk be, ahol giganti­kus méretű, szinte barack nagyságú, feketébe hajló, mahagóni fürtök lóg­nak az ágakon. Sajnos, komoly károk érték a cseresznyéskertet, az áprilisi fagy megviselte az ültetvényt, a mé­hek sem jártak úgy, ahogy kellett volna. Tavaly jobb volt a termés. Így nem is fájt annyira Géza szíve a jú­nius első napjaiban zuhogó eső mi­att, mert már szinte nincs mit tönk­retennie az égi áldásnak, azt már elvégezték a tavaszi fagyok, ami pe­dig megmaradt, annak egy része is kipattogzik az esőtől. A meggy­ültetvény szerencsére megúszta. A meggy különben is jobban bírja, meg aztán később virágzik, mint a cseresznyénk, ezért kisebb a való­színűsége a fagykárnak – tudtuk meg a szakembertől.

Cseresznyejaj

A kicsattant cseresznye felületét a legyek elkezdik szívogatni, ez­által baktériumok kerülnek a gyü­mölcsre, ettől kezdve csak pár nap, és már eladhatatlan. Ottjártunkkor a fán még jó a cseresznye, de ha be is kerül a kereskedelmi körforgás­ba, a repedtből nagyon hamar ro­hadt cseresznye lesz. Abból pedig elég, ha csak néhány darab van egy ládában, az egész ládát megfertő­zi, és azt már senki sem fogja meg­ venni, se a konzervgyár, se a Deb­receni Nagypiac közönsége, ahova még szezonban jut belőle. Tavaly négy­-öt ládányit adott egy cseresz­nyefa, idén jó, ha fél ládát le lehet szedni. 

Egy kis időutazás

Géza családi örökségként kapta a gazdálkodást mint megélhetést és életformát. Már a déd-­ és nagy­szülei is gazdálkodók voltak. „1973­ ban édesapám állator­vosként kapott állást Hajdúdorogon, és idesto­va ötven éve ezen a vidé­ken él a családunk. Édes­apám telepítette az első meggyfákat itt az újfe­hértói birtokon, ezek már megvoltak, amikor én kereken húsz éve, 2003­-ban, a budapesti közgaz­daságtudományi egyetem elvégzése után bekapcsolódtam a gazdál­kodásba – mondja Májer Géza az Amőba Bt. tulajdonosa. – Az az ül­tetvény, amelyikben ballagunk, hagyományosnak számító, úgyne­vezett nagy térállású fákból áll. A térállás azt jelenti, mennyi helye, tenyészterülete van egy fának. En­nek az ültetvénynek a kötése hét­szer négy, vagyis hét méter a sortá­volság, és a soron belül négy méter a fák egymástól mért távolsága. Egy modern ültetvény jóval kisebb tér­állású és kisebb méretű fákkal szá­mol, ami sok szempontból előnyö­sebb. Össze is érnek, ezért nem nőnek nagyobbra, kisebb hely áll rendelkezésre, hogy a fa gyökeret eresszen. Bizonyos értelemben bonsai cseresznye­ és meggyfák keletkeznek. A gyökérmetsző gép segítségével 1×1 méteres kockába van korlátozva egy fa gyökere. Le­het, hogy tudna jobban terjesz­kedni, de a termesztés szempont­jából rengeteg előnye van annak, hogy nem tud. Például nem nő nagyra, ezért lehet tenni a fák fölé esővédő ponyvát, ami­nek idén is nagy hasznát vehettük volna. Ez a ter­mésbiztonság szempont­jából elengedhetetlen, ha most ültetném a cseresz­nyefákat, biztosan ezt a modern módszert alkalmaznám, esővédő ponyvával, még ha ennek jelentős többletköltsége is van.”

6970 meggyfa

Ennyit a cseresznyéskertről, át­megyünk a meggyesbe, ahol 6970 fa termeli a gyümölcsöt. Újfehér­tó környéke az ország egyik legjobb meggytermő területe. „Az egyik konzervgyár átvevője el is árulta nekem, hogy csak a mi meggyün­ket szereti megkóstolni, mert sze­rinte a miénk a legjobb ízű. Nyil­ván a talaj is közrejátszik ebben, amely még jó termőképességű, de már kellőképpen homokos.”

Vajon a meggytermesztés biztos megélhetést biztosít? „A mai vi­ ágban semmire sincs garancia, de hosszú távon egyelőre jövedelme­zőnek tűnik. Bár óriási bajok van­nak az értékesítéssel, de ez a ma­gyar mezőgazdaság minden ágára jellemző. Rengeteg kistermelő van a szektorban és a termelői össze­fogás hiánya az oka annak, hogy sok évben nem lehetünk elégedet­tek az eladási árral. Eléggé ki va­gyunk szolgáltatva a vevői oldal nagy gazdasági erejű szereplőinek, ők szabják meg a felvásárlási ára­kat. Amióta elkezdtem foglalkoz­ni a meggyel, egyetlen egy év volt, amikor a gazdák ki tudtak állni magukért. Először és utoljára... Sajnos korlátozottak a lehetősége­ink, nem tudjuk azt mondani a ve­vőinknek, hogy ha alacsony árat szab meg, akkor kivisszük az étke­zési piacra a meggyet. Tudniillik a piacokra csak szárral együtt lehet kivinni a meggyet, mert külön­ben gyorsan megromlik, az pedig kézi szedést igényel. A gyárakba viszont szár nélkül kell beszállíta­ni a meggyet. Így ez minden évben egy alku a termelők és a feldolgo­zóipar között.”

Az a fránya aranyos eszelény

Májer Géza családi vállalkozása alap­vetően a konzervgyáraknak, feldol­gozóüzemeknek termel. Egy szüre­ti nap úgy néz ki, hogy két pótkocsis szerelvényt raknak meg meggyel. Kétszer tizenhat tonna gyümölcs kerül ki naponta a gazdaságból. A meggyszüret rendszerint június 20­-án kezdődik, plusz­-mínusz egy hét. Június első­második hetében már erősen nézegetik, hogy meny­nyire érett a gyümölcs, idén június 22–23­-ára esett a szüret kezdete. (Riportunkat június 13-án készítettük – a szerk.) De az időjárást öt napnál messzebbre nem lehet előre látni. Egy jégverés vagy vihar még beka­varhat. Ez a tábla különben az úgy­ nevezett Érdi bőtermő meggyfákból áll, ez hozza a legfinomabb gyümöl­csöt a kertben. Ízletes fajta, sokat is terem. Az idei meggytermést Má­jer Géza közepesre saccolja, országos átlagban pedig még a közepesnél is egy kicsivel gyengébbre.

Lassan a dűlő végére érünk, meg­tudjuk, hogy a szüret előtti utolsó tíz napban is kell még egy permetezés, szóval kellően igényes gyümölcs a meggy, van vele munka és költ­ség bőven. Nagyon oda kell figyelni, mert a legkisebb technológiai hiba is tönkreteheti a termést. Emellett fel­ bukkanhatnak korábban általunk sohasem látott kártevők, mint pél­dául tavaly az aranyos eszelény nevű apró, ormányos bogár. Ennek a lár­vája esett neki a gyümölcsnek. És ha csak két­-három fertőzött szem van a szállítmányban, már az egészet visszautasítja a konzervgyár.