Villány egy kis magyar mediterránum. Ez az ország legdélebbi vidéke, itt érleli a legtöbb napfény a szőlőket, itt készülnek a testes, zamatgazdag vörösborok. Talán azt is mondhatjuk, hogy Villány az a vörösboroknak, ami Tokaj a fehéreknek. Erről beszélget a műsorvezető Kovács „Kokó” István vendégeivel, Gere Attilával, Hajnóczy Somával és Bodrogi Gyulával az M1 képernyőjén.

Villány büszke borvidék, és van is mire büszkének lennie, hiszen itt van a hazai borturizmus első és egyik legfontosabb célpontja, a Villány–Siklósi Borút, amely 1994-ben született francia mintára, megelőzve sok hegyközséget is. Itt vert gyökeret legkorábban a dűlőszelektált borok érlelése, és mára a Kopáron termelt szőlőkből szüretelt borok szinte Villány szimbólumaivá emelkedtek. 

A minőséget saját eredetvédelmi rendszer biztosítja, mert a villányiak nem elégedtek meg azzal, hogy palackjaikon csak a „minőségi bor” felirat álljon, mely mára kissé semmitmondóvá vált. Ehelyett létrehozták a kikerics-védjegyet – így a Szársomlyó oldalán nyíló virág csodás lilája visszaköszön egyes villányi vörösborok palackjairól is. A kikerics-védjeggyel ellátott boroknak két kategóriája van: a classicus, illetve kiemelkedő minőség esetében a Villányi prémium.

Talán egyik borvidéken sem forrt össze még annyira a gasztronómia a helyi borokkal, mint Villányban. A szépen helyreállított, hosszú pincesorok között sétálgató turisták lépten-nyomon kis présházakból kialakított vendéglőkkel találkozhatnak. Itt érdemes megkóstolni a helyi specialitásként országos hírre szert tett kakaspörköltet, amelyet természetesen jóféle villányi vörössel ízesítenek egyedivé. A villányi kakaspörkölt jó úton halad afelé, hogy épp olyan kultikus helyi étel legyen, mint Burgundiában a híres vörösboros kakas, a coq au vin. A sváb hagyományokból táplálkozó konyha remek lepényeket is kínál. Az őszi szüreteléskor a villányi pincék fölött lebegő mustillat a szilváslepény fahéjas illatával keveredik. A helyi németséggel Zwiwwelkuchénak nevezett hagymás lepény igazi jutalomebéd a szüreti munkák során, de szüretelés nélkül is bármikor megkóstolható.
A halfogyasztást nagy kultusz övezte egykor a villányi gasztronómiában.  A pörköltekről nevezetes konyhába pedig tökéletesen beilleszthető a harcsapörkölt. A vastag és ruganyos húsú harcsa ízben és rangban egyaránt méltó társa a villányi boroknak. A harcsa ugyanis úgy illik a villányi vörösekhez, akár a libamáj a tokaji aszúkhoz.

Bár nem a paprikatermesztés hagyományos földjén járunk, a vidéknek saját paprikája is van, a faddi fűszerpaprika. A Szekszárd melletti falu környékéről származó édesnemessel vagy csípőssel ízesítik a pörköltek mellett a régió kolbász- és szalámispecialitásait, a kulent, a szajmókát és a stifoldert. Egy kevés sajttal társítva mindig pazar kísérői a portugiesernek – amely egykor oportó volt –, a kadarkának, a kétféle cabernet-nek.

Villány a borok csábítása mellett önmagában is turistacsalogató vidék, talán sehol az országban nem találunk ennyire egybefüggő, végtelennek tűnő szőlősorokat, amelyek a köves hegyoldalakon szikráznak a lemenő nap fényében. Szőlőország ez, túlnyúlik  a horizonton, szinte határtalannak tűnik, lehetőségei pedig valóban határtalanok.