Soha az életben nem vágytam Indiába, most meg lám, arról ábrándozok feleségemmel, hogy milyen jó lenne sétálni a hajnali Bombay utcáin, majd reggelizni egyet a kevés megmaradt iráni kávézó valamelyikében.

A magyar piacon nem hinném, hogy sok bestsellert termelt ki az indus gasztronómia, így már azelőtt becsültem a HVG bátorságát, hogy kezembe vehettem volna a könyvet. Ez a megfelelő alkalom arra, hogy a kiadó neve mellé is odarajzoljunk egy öklömnyi piros pontot: az utóbbi egy-két évben olyan elképesztő színvonalú külföldi és hazai munkákat dobnak piacra, ami szinte példa nélküli. Ennek a sormintának egy újabb eleme az Egy falat India, ami a nemzetközi hírű Dishoom étterem receptjeit adja közre. Azaz receptjeit is.

A színhely Bombay, azaz Mumbai: nem koncentrálnak az egész milliárdos konyhára. Lehetetlen feladat is volna, mert a hatalmas ország ételkultúrája gyakorlatig településenként változik, igaz, mindenhol közös a szeretet, tisztelet és hála, amely az ételt övezi. Az európaiak számára különösen hasznos, na meg persze izgalmas is, hogy

nem négyszáz oldalnyi recept lett elénk ömlesztve, hanem egy olyan kulturális, technológiai és információs pakk, amelyre magyar nyelven még nem volt példa.

Túl azon, hogy gyönyörűen fotózott, szépen tördelt könyv, nem csak a szemnek szól. Mivel az alapanyag-használat, a szószok, a paszták, csatnik, kenyerek és a fűszerek használata teljesen más pályán mozog a felénk megszokotthoz képest, ezért mindez masszív szakaszt kapott, hogy ne egy színes-szagos káoszba taszítsák be az olvasót, hanem a főzés előtt, az olvasgatás közben kiépüljön egy olyan alaptudás, aminek a segítségével az egyszerűbb, majd bonyolultabb receptek is kivitelezhetővé válnak.

Ugyan egyre több bolt árul idehaza is kész indiai jellegű fűszerkeveréket, de a Dishoom séfjei megtanítanak minket a maszálák autentikus, paszta formájú változataira, amelyek nélkül elképzelhetetlen a rengeteg finomság, amelyet több fejezete bontva tesznek elénk.

A legtöbb ismert szakácskönyvhöz képest nem alapanyagok szerint bontják a könyvet fejezetekre, hanem napi időtengely mentén

– ismerve a legtöbb nagy ázsiai konyhát, ez így természetes, mert ezzel elkerülhető az, hogy kontextusából, kialakult közegéből kiragadjunk fogásokat ahelyett, hogy megélve az életmód adta ritmust építsük be a mi konyhánkba a bombayi recepteket.

Reggeli, tízórai, ebéd, délutáni frissítők, kora esti falatok, első, második és harmadik vacsora, desszertek és koktélok sora adja az Egy falat India gerincét. Napokig olvasgatva, betévedő barátoknak mutogatva az körvonalazódott meg bennem, hogy ez sokkal inkább egy életmódkalauz, mintsem szakácskönyv. Egyrészt

annyi információ van benne, hogy a kemény tábla alatt szinte feldomborodnak a lapok,

másrészt ahhoz, hogy mindezt megélhessük és lépésről lépésre megvalósíthassuk, ki kell lépni abból a konyhai komforzónából, amit megszoktunk, el kell hagyni olyan reflexeket, amelyek eddig természetesek voltak.

Nem lehet megtanulni egy könyvből az indiai konyhát, de ahhoz, hogy a gyorsétellé fajult közhelyes fogások mögé nézzünk, több mint zseniális. Aki szeretné nem csak a felszínt kapargatni, bátran vegye kézbe, de készüljön fel arra, hogy kapudrogot visz haza, amelynek az első eleme egy chilis fűszerbomba, a végpontja meg a vágyakozó spórolás egy bombayi tanulmányútra.

Kiadó: HVG Könyvek
Ár: 8500 Ft