Az orosz törvényhozás megszavazta, Putyin elnök pedig július 2-án aláírta a pezsgők névhasználatára vonatkozó új jogszabályt. Ennek értelmében kizárólag az orosz gyártók jogosultak “sampanszkoje” néven forgalomba hozni termékeiket, a külföldieknek kötelező a hátcímkén az “igrisztoje vino” (pezsgő bor) megnevezést feltüntetni.
A magyar nyelvben Széchenyinek köszönhetően a pezsgő elnevezés terjedt el, függetlenül az ital származási helyétől és készítési metódusától, ám sok nyelvben a champagne (illetve annak fordítása) köznévvé vált.
A valódi champagne kizárólag az azonos nevű franciaországi régió precízen körülhatárolt termőterületeiről származhat, a felhasznált szőlőfajtákat, a terméshozamot, az előállítás módját mind-mind szigorúan szabályozzák.
Ezért aztán a francia pezsgőgyártók évszázadok óta küzdenek a jogosulatlan névhasználat ellen, és az eredetvédelmet sikerült is elfogadtatni a világ 120 országában. Oroszországgal két évtizede tárgyalnak a kérdésről - erre tett most pontot egyoldalú döntésével a parlament alsóháza.
Champagne igen, sampanszkoje nyet
Az új szabályozás állítólagos célja az orosz borászati ágazat fejlesztése, a pezsgő fogalmának pontosítása (gyártási metódus, alkohol- és szén-dioxid tartalom) - a kritikusok szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy egy geopolitikai konfliktussal kapcsolatos retorzió vagy egy rövid távú belpolitikai előnyökkel kecsegtető populista döntés áll a háttérben.
Az sem kizárt, hogy Putyin egyik jóbarátját, Jurij Kovalcsukot akarja helyzetbe hozni, ő a tulajdonosa annak a Novi Szvet márkának, amelyet a krími habzóborok zászlóshajójának tekintenek.
Ez a nagymúltú borászat ritka kivételnek számít, hiszen a francia metódus szerint készített kiváló pezsgője már az 1900-as évek környékén nemzetközi elismerésre tett szert.
Az első sokk után a pezsgőgyártók szakmai szövetségeinek képviselői és egyes politikusok felháborodásuknak adtak hangot, az uniós szervek beavatkozását sürgették a botrányos jogszabály visszavonása érdekében. Jean-Yves Le Drian külügyminiszter még azt is kilátásba helyezte, hogy a Kereskedelmi Világszervezet elé viszi a jogsértést.
A diplomatáknak fel van adva a lecke, ugyanis
a jogszabály szövegét ravaszul fogalmazták meg: nem tiltja a címkén a latin betűs Champagne feliratot, de cirill megfelelőjét már igen.
A vásárló meg ugyan miért bajlódna a számára szokatlan latin betűk bogarászásával, amikor a palack hátulján anyanyelvén olvashatja az információt? Az pedig különösen abszurd, hogy az “igrisztoje vino” megnevezés hiányában az adott ital egyenesen hamisítványnak számít!
A szovjet pezsgő születése
Csakúgy mint máshol, a champagne az orosz arisztokrácia köreiben kedvelt ital volt olyannyira, hogy a jelentős import mellett a franciáktól ellesett módszerrel helyi előállítással is próbálkoztak. Ennek a népszerűségnek a bolsevikok hatalomra jutása vetett véget. Ekkor ugyanis más burzsoának bélyegzett fogyasztási cikkekkel együtt
a francia pezsgő kegyvesztett lett, mígnem Sztálin elvtárs úgy nem gondolta, hogy népitalt csinál belőle.
Nagy mennyiségre volt tehát szükség, mégpedig olcsón, hogy minden proletár számára elérhető legyen - ehhez új gyártási technológiára volt szükség. Mondanunk sem kell, hogy az agyoncukrozott, pancsolt Szovjetszkoje Sampanszkoje nyomába sem ért az eredetinek - de erre nem is volt szükség, hiszen összehasonlítani senkinek nem volt alkalma. Szovjetszkoje Igrisztoje néven nemzetközi karriert is befutott, persze csak a KGST-országokban, sőt ma is kapható (a Magyarországon gyártott) feljavított, de még mindig alsópolcos, tartályban készült változata.
Bár a rendszerváltás óta újra hozzá lehet jutni a külföldi italokhoz, az oroszok pezsgő fogyasztási szokásain mély nyomot hagyott a kommunista éra - legnagyobb mennyiségben a hazai gyártású pezsgő fogy, mégpedig túlnyomórészt az édes változat. Tegyük hozzá, hogy habzóbor termelésben Oroszország maga is a világ élvonalában van (közel 300 millió palack 2010-ben), kapacitása a Krím 2014-es orosz megszállása óta csak tovább növekedett. Az előállított mennyiség zömét a belföldi piacon értékesítik.
Emellett azért van kereslet a külföldi habzóborokra, köztük a prémium minőségű pezsgőkre. Mindent számításba véve, Oroszország évente 50 millió palackot importál, ennek 13 százaléka (mintegy 6,5 millió palack) származik Franciaországból. Champagne-ból mindösszesen 2 millió palack kerül az orosz piacra, amely nem túl jelentős mennyiség, de túlnyomórészt értékesebb cuvée-kből áll össze.
A francia gyártók óvatosan keménykednek
A Moët-Hennessy, egyebek között a Moët et Chandon, a Veuve Clicquot, a Krug és a Dom Perignon márkák tulajdonosa többszörösen érdekelt a témában. Reakcióját kíváncsian leste a szakma és a közvélemény. Erre nem is kellett sokat várni, már másnap bejelentették, hogy felfüggesztik az orosz exportot.
Buzgón helyeselve a szakmai szervezetek a többi gyártót is bojkottra szólították fel.
Ami azonban elsőre határozott tiltakozásnak tűnt, arról kiderült, hogy voltaképpen nem is az. A cég közleményben jelentette ki, hogy a Moët-Hennessy minden országban maximálisan tiszteletben tartja a helyi szabályozást: amint megtörténik a kérdéses palackok átcímkézése, azonnal elindulnak a szállítmányok.
Megszólalt a Taittinger elnöke is, elhamarkodottnak és túlzónak ítélve a politikusok kirohanásait, amelyek sokat árthatnak a történelmi időkre visszatekintő kereskedelmi kapcsolatoknak. “Alaposan áttanulmányozzuk ezt a 76 oldalas, orosz nyelvű új dokumentumot és összehasonlítjuk a korábbi szabályozással, mielőtt véleményt alkotunk. Ha valóban fennáll a champagne elnevezés jogosulatlan használatának veszélye, azt természetesen nem fogjuk szó nélkül hagyni.”
Forrás: AFP
