Ősszel a természet számtalan finomságot tartogat annak, aki nyitott szemmel jár.

Csodás időszak kezdődik szeptemberben: mostantól jöhetnek a puha takarós, meleg teával bekuckózós esték, s a nehezebb, házias ízek a konyhában. A tikkasztó nyár után, ilyenkor a szabadban is újra élmény az időtöltés; a lombok lassan színesre váltanak, a hajnalokat ködfelhő teszi sejtelmessé, ropogós avar öleli a cipőnket.

Úgy tűnik ezt felfedezte magának egy új generáció is, és a gyűjtögetésekről szóló rövid videók szinte ellepik a TikTok hírfolyamát: a #foragingtiktok hashtaggel például már több, mint 16 millió találat között böngészhetünk.

Gyűjtögetés – csak felelősségteljesen!

• Természetesen nem bíztatunk senkit az erdők-mezők széthordására és letaposására.
  A gyűjtögetés mindig maradjon az ésszerű, felelős határokon belül – ezzel elérhetjük, hogy kedvenc lelőhelyünk még hosszú ideig tartogasson számunkra finomságokat.

• Ne feledjük: csak olyan növényről gyűjtsünk termést, amit már jól ismerünk, ha nem vagyunk teljesen biztosak a dolgunkban, inkább ne nyúljunk az adott növényhez – akár veszélyes is lehet!
• Fontos, hogy csak onnan szedjünk termést, ami távol van a frekventált útvonalaktól, illetve kevés az esélye a kemikáliákkal való érintkezésnek.
• Ne legyünk telhetetlenek! Csak onnan gyűjtsünk, ahol látjuk, hogy sok terem, és soha ne pusztítsunk le az adott területet! Tartsuk tiszteletben a természetet és vadon élő állatvilágot.

Az alapszabályok átismétlése után pedig lássuk, hogy ebben az időszakban valójában mit érdemes keresni, ha sétára indulunk.

Szeder

Ha szép az idő, a vadszedret nagyjából szeptember végéig lehet szedni a honi erdőszéleken. Kevesen tudnak ellenállni, ha rábukkannak, hogy ott helyben jól be ne lakjanak belőle, de akinek van elég önuralma, a leszedett adagot hazaviheti, és másnap reggel müzlibe, joghurtba, zabkásába keverheti. Kiválóan működik morzsasüti – crumble – alapjaként is, de a lefagyasztást is jól viseli. Ha kis cukorral és ecettel felfőzzük, este már remek is vinegretet kínálhatunk a hús mellé, de főzhetünk belőle lekvárt, szörpöt is.

Szederszörp – főzés nélkül

Hozzávalók:

• 1 kg szeder
• 2 kg cukor
• 1 dkg borkősav
• 1,5 liter víz
• késhegynyi nátriumbenzoát

Elkészítés:

A nagyon érett szedret 1,5 liter vízben alaposan összedolgozzuk, majd hozzátesszük a borkősavat és a nátriumbenzoátot, és egy napig állni hagyjuk. Másnap a gyümölcsöt ritka szövésű anyagon átcsepegtetjük, és hozzákeverjük a cukrot. Egy-két napig ismét állni hagyjuk, néhányszor átkevergetjük, majd üvegekbe töltjük és jól lezárva fogyasztásig hűvös helyen tartjuk. A sötétlila-vöröses színű szörp csodás színt ad süteményeknek, krémeknek is, de egyszerűen vízzel hígítva vagy tea ízesítőjeként is remek.

Bodza

Nyáron illatos, törtfehér virágzata miatt keresik sokan, de azt már kevesebben tudják, hogy a növény őszi, mélykék bogyóit is érdemes gyűjteni. A tipikusan az erdőszéleken, ösvények mentén növő cserjét könnyű felismerni arról, hogy levélzetének alakja a tollra emlékeztet: a száron a levelek párosával nőnek, míg a szár tetején egyetlen levélke áll. Más, hasonló bogyós cserjéknél nem ilyen a levelek elrendezése.
A növény ágai lefelé hajlók, virágai is lefelé csüngők, termése ernyőszerű. Ha az ágat kettétörjük, annak belső szerkezete szivacsos.

Ha a bogyókat kevés vízben, sok cukorral felfőzzük, ízes bodzaszirupot kapunk, amit aztán koktélokhoz is felhasználhatunk, de plusz aromát adhatunk vele egy őszi almáspitének vagy morzsasütinek is. Párolva jól illenek sültek mellé, elsősorban a vadnak, a sertésnek és a kacsának állnak jól. Arra viszont ügyeljünk, hogy nyersen fogyasztva egyik fajtájának – a gyalogbodzának - lehet enyhe toxikus hatása is.

Csipkebogyó

Sokan tudják, hogy a vadrózsa termése kiváló C-vitamin forrás. Az élénkpiros-narancsos, könnycsepp formájú bogyókat igencsak tüskés ágak védelmezik, így gyűjtésekor nem árt az óvatosság. A begyűjtött bogyók otthoni feldolgozása már igényel némi rutint, ugyanis a termések belsejében érdes „szőrök” vannak, amelyektől felhasználás előtt meg kell szabadulni. A csipkebogyót megfőzhetjük, míg teljesen megpuhul, aztán szétnyomkodva átszűrhetjük, de hidegen, egy éjszakára beáztatva marad benne a legtöbb vitamin.

Kökény

A kökénybokor termése sötétlilás-kékes árnyalatú. Elsőre olyan, mint egy nagyobb áfonya, vagy egy apró, gömb alakú szilvaszem. A kökény szedése kezdőknek eléggé embert próbáló feladat, hiszen a bogyókat nagy, kemény tüskék védik. Gyűjtésére az első fagyok után induljunk. A kökényt ehetjük frissen, bár fanyar íze nem mindenkinek jön be, de készíthetünk belőle szószokat és zselét is. A britek imádják kökénnyel feldobni a gint – az ősszel leszedett bogyók akár már karácsonyra új aromákkal gazdagíthatják az italt, amibe beáztatják, de a legjobb, ha még egy évet várunk vele.

Mogyoró

Több mogyorófaj is terem vadon, de ügyesnek kell lennünk, ha az érett termés leszedésével meg akarjuk előzni a mókusokat. Mivel az élelmes kis rágcsálók leginkább a már teljesen érett termést részesítik előnyben, úgy járhatunk túl az eszükön, ha még kissé zölden szedünk le egy-két maroknyit, és otthon fejezzük be az érési folyamatot. Erre a szeptember a legalkalmasabb hónap.

A fán termő mogyorót megtisztítva fogyaszthatjuk nyersen, de meg is piríthatjuk – ezzel elmélyítjük az ízüket. Ezerféleképp felhasználhatjuk a konyhában. Készülhet belőle sütemény (tészta és krém is), keverhetjük csokival, tejszínnel, de sózhatjuk is. Ha nem azonnal esszük meg, tegyük hűtőbe, úgy tovább eláll.

Szelídgesztenye

Az őszi-téli időszak egyik kedvenc csemegéje tüskés házban lapul, a csodálatos gesztenyefák alatti avarban. A gyűjtésre ajánlott egy szelesebb este után, másnap elindulni. Fontos tudni, hogy mi a különbség az ehető szelíd, és a fogyasztásra alkalmatlan, de díszítésre kiváló, szépséges vadgesztenye között. A szelídgesztenye házát sokkal több, de gyengébb tövis borítja, míg a vadgesztenye külső burkán kevesebb, de jóval keményebb és rövidebb tüskék nőnek. A novemberben szedett szelídgesztenyét nem érdemes tartogatni karácsonyig, hiszen addig nagy eséllyel kiszáradnak. Legjobb, ha a gyűjtögetés után rögtön megsütjük őket, vagy azonnal lefagyasztjuk. A gesztenyéből készülhet saláta, pite, és ízes hústöltelék is.

Csalán

A csalánt évszázadok óta felhasználja az emberiség, hiszen kiváló tápanyagforrás. Ugyan hagyományosan elsősorban tavasszal szokás szedni, jó tudni, hogy a növény ősszel gyakran hoz friss másodhajtásokat. Gyűjtésekor viseljünk vastag kesztyűt, és ügyeljünk rá, hogy ne az út mentéről tépjük le a szárakat, ahol a szennyeződésnek hatványozottan van kitéve a növény.

Földes aromáját sokan a spenótéhoz hasonlítják, így minden olyan ételbe ajánlott, amihez amúgy spenótot használnánk. A növényt még hervadás előtt, lehetőleg rögtön dolgozzuk fel! Első körben szabaduljunk meg a csípősségtől: egy percre blansírozzuk forró vízben a szárakat. A csalánból remek leves készíthető, de nagyszerűen megállja a helyét pestóként is. Van, aki a belőle készített rizottóra esküszik. Aki az egyszerűbb, gyors felhasználás híve, simán pirítsa meg némi fokhagymával, szuper zöldköret lesz belőle. A csalánból még finom chips is készíthető: a legzsengébb leveleket olajsütőben süssük 20 másodpercig, majd itassuk le róluk a felesleges olajat és sózzuk ízlés szerint.