A magyar konyha nélkülözhetetlen fűszere, a zöldbableves, a krumplifőzelék, a hurka és a disznósajt megkerülhetetlen ízesítője. Az egyiptomiak skorpiócsípés ellen használták, az ókori görögök úgy tartották, hogy a majoránnát a szerelem istennője, Aphrodité teremtette.
A szerelem és a szépség istennője a tengerből született, és Ciprus szigetén lépett ki a partra. Ezen a szigeten mindenütt majoránna nőtt, így nem csoda, hogy a növény a szerelem fűszernövényeként vált ismertté, ezért is van az, hogy a menyasszonyok a bőséges gyermekáldás reményében majoránnából készült koszorút viseltek. Úgy gondolták, ha a fiatal lányok majoránnát tesznek az ágyukba, éjszaka Aphrodité meglátogatja őket, és elárulja nekik, ki lesz a jövendőbelijük. A „hegyek örömének” is nevezték, a rómaiak pedig az öröm növényének hívták. Európa néhány részén még ma is él a szokás, hogy
aki hosszú és boldog házasságot szeretne, friss majoránnahajtásokat tesz a kelengyés ládikájába.
Virágénekeinkben is szerepel a „bimbós majoránna”. A majoránnakoszorúk egyaránt ott díszelegtek az esküvőkön és a temetéseken. Az érzelmeket felmelegítő növénynek mondták.
Számos nép úgy tartotta, hogy a majoránna meghosszabbítja az életet. A sírokra ültetett növény hitük szerint kényelmet és nyugalmat biztosított az elhunytnak. I. Erzsébet korában is rendszeresen használták: vagy fogfehérítőként a borba keverték, vagy teaként fogyasztották. Amikor még nem volt divat a fürdés, a nők a ruhájukra tűzött majoránnacsokrokkal palástolták testszagukat.
Nem összekeverendő!
A majoránnát sokszor összekeverik az oregánóval és a szurokfűvel (vadmajoránna). Bár a három fűszer levele hasonló, illatuk és ízük nagyon különbözik egymástól. A majoránna az árvacsalánfélék családjának tagja, így közeli rokona a menta és a zsálya is. Őshazája a Földközi-tenger keleti partvidékétől Elő-Indiáig terjed, ma legfőbb termőterületei Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika, Ázsia.
Magyarországon a török hódoltság idején terjedt el, napjainkban nagyobb területeken és házikertekben is termesztik. Általában kétszer, ritkán háromszor is vágják, a növény föld feletti részét virágzás előtt kell gyűjteni. A megszáradt majoránnát zsákban rázással portalanítják, majd leveleit lemorzsolják. A jól kezelt fűszer szürkészöld színű, egyenletes morzsolású, illata és íze erősen aromás, fűszeres, kellemes, kissé kesernyés.
Konyhai felhasználása
A majoránna levesek, vadhúsok, szárnyasok, halak, főzelékek, pástétomok fűszere, tehetjük tésztaételekbe, ragukba is, de az olyan egyszerű ételeket is képes feldobni, mint egy melegszendvics. Számos nemzet tradicionális fogásaiban fontos szerepet játszik. Közép-Európában gyakran használják húsos fogások, darált húsos ételek és kolbászok ízesítéséhez. A majoránna a libasülthöz, bárány- és birkahús készítésénél is előnyös, mivel intenzív aromája elveszi a húsok mellékízét. Jellegzetes zamata különösen jól érvényesül borssal, szerecsendióval, kakukkfűvel és borókabogyóval kombinálva. A mediterrán konyha általában a bazsalikommal és a kukkfűvel együtt használja.
Tudta?: A Kotányi majoránna mostantól megújult csomagolásban érhető el az üzletekben.
Gyógyhatás
A majoránnát már az ókorban is szent növénynek tartották, a hagyomány szerint gyógyítja a szomorúságot és a lelki fájdalmat, megóv a gonosztól és megkönnyebbülést hoz a nehéz szívnek. Az egyiptomiak skorpiómarás ellen is használták. A majoránnából készült olajat a gyógyászatban főleg étvágygerjesztő, szélhajtó és izzasztó hatása miatt kedvelték, de kiváló köhögéscsillapító, fokozza a vastagbél működését, s használják még magas vérnyomás kezelésére és a szívműködés szabályozására is. A majoránna olaja tágítja az ereket, a belőle főzött teát pedig ajánlják étvágytalanságra, puffadásra, gyenge gyomorra, idegességre, fejfájásra, segít az asztmánál, torokgyulladásnál, meghűlésnél, melléküreg-gyulladásoknál. Oldja a migrént, a fejfájásokat, megszünteti az álmatlanságot, a kimerültség tüneteit.
Majoránnás füst
A majoránna igazából a tél növénye – így említi Krúdy Gyula is, aki ezt írta a régi, elmúlt, igazi telekről, amelyek még a valódi, havas, disznóöléses időket idézik föl az emlékezetben: „Jó volt a tél, mint egy öregember; szakállából bőségesen szitálta a havat, és majoránnás füstök szálltak az égboltozatra.”
2+1 érdekesség
1. Hő hatására elveszíti aromáját, ezért a főzés végén fűszerezzünk vele.
2 Majoránnatea készítése:
Forrázzunk le egy teáskanál szárított majoránnát egy csésze forrásban lévő vízzel, és 3 perc elteltével szűrjük le. A növényből készült tea étvágygerjesztő, köhögéscsillapító és idegnyugtató hatású.
+1 Az erdélyi konyha jellegzetes fűszere, Kövi Pál Erdélyi lakomájában a majoránnás gombagulyás, majoránnás húsgombóc és majoránnás rizsgombóc tételekben külön címszót is kap.
Tudományos név: Majorana hortensis
Görög neve: amaraco
Népies elnevezés: pecsenyevirág
CSIRKEMÁJAS TÖLTÖTT SERTÉSDAGADÓ
Mautner Zsófia receptje (kb. 12 szelet)
Hozzávalók: 2 db zsemle 3 dl langyos tej 25 dkg darált csirkemáj 10 dkg darált füstölt szalonna 2 db tojás 2 tk só 1 tk pirospaprika 1 tk majoránna 1 kg sertésdagadó felszúrva só, bors 2 ek zsír
Elkészítése: A sütőt előmelegítjük 150 fokra. Elkészítjük a tölteléket: a zsemlét felkockázzuk, és leöntjük a langyos tejjel, hagyjuk állni, amíg beszívja a tejet, majd kinyomkodjuk. Összekeverjük a darált csirkemájjal és füstölt szalonnával (kérjük meg a hentesünket, hogy darálja le, ha nincs otthon darálónk). Belekeverjük a két tojást, végül a sót, a pirospaprikát és a majoránnát. Alaposan összedolgozzuk, elkeverjük a masszát és habzsákba tesszük, ezzel tudjuk legkönnyebben megtölteni a húst. A dagadót kívül-belül sózzuk, borsozzuk, majd a habzsák segítségével megtöltjük. A végét hústűvel lezárjuk. A húst konyhai zsinórral néhány centinként körbe is kötözhetjük, hogy szebben tartsa a formáját. Tepsibe rakjuk, a tetejére tesszük a két evőkanálnyi zsírt, és aláöntünk kb. fél deci vizet. 1,5 órán át sütjük, majd felvesszük a sütő hőfokát 200 fokra, és további 20 percig sütjük, amíg szépen megpirul. Teljesen kihűtve (másnap) lehet legszebben szeletelni.
MAJORÁNNÁS ZÖLDBABLEVES
Hozzávalók: 1 l zöldségalaplé 2 szál sárgarépa 1 szál petrezselyemgyökér 1 gerezd fokhagyma 3-4 szem paradicsom 1 tk majoránna 1 kisebb zellergumó 35 dkg vajbab és más babok vegyesen 1 fej vöröshagyma só
Elkészítése: Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a paradicsomot, a feldarabolt répát és zellert, néhány percig forraljuk, majd felöntjük a zöldség-alaplével. Bő órányit főzzük gyöngyözve, majd hozzáadjuk a vajbabot (vagy más zöld hüvelyű babot), és pár percig forraljuk. Langyosan vagy hidegen tálaljuk friss, burgonyás kovászos kenyérrel.
Borítókép: Burger Barna