A legkényesebb gyümölcs, a málna nyomába eredtünk, amely gyakorlatilag eltűnt a hazai gyümölcstermesztők repertoárjából. Galambosné Kovács Lilla vendégei voltunk Észak-Somogyban.

Pogányszentpétert elhagyva keskeny bekötőutat keresünk. Sehol egy tábla, ami jelezné, hogy Magyarország legjobb málnája és uborkája jobbra fel. Pedig „Málna helyben eladó” feliratokkal lehet találkozni menet közben. Lilla vagy nem hisz a direkt marketing útszéli változataiban, vagy nincs rá szüksége. Inkább az utóbbi.

A málna

Megérkezésünk után nem sokkal leülünk a fa alatt, harmatos poharakban málnaszemekkel dúsított szörp érkezik, tálkákban ribizli, eper. És persze málna. Hiszen ekkor még azt hittük, emiatt jöttünk. Amikor rákérdezek, hogy egy tízes skálán mekkora rabszolgatartó a gyümölcsök királynője, szinte gondolkodás nélkül érkezik a válasz: húszas. De ha odafigyelünk rá és szeretjük, akkor hálás is tud lenni. Mindent kézzel kell vele csinálni, metszeni, kötözni. Kapálás ötször még a szezon előtt, novemberben tarra vágás vagy visszametszés.

Ötven éve kezdte a nagypapa régi, alföldi fajtákkal. Édesanyja vette át, Lilla már beleszületett a málnázásba. született a málnázásba. Reza, fertődi, himbo top és sugana, van, amelyik kétszer is terem.

A szezont így május közepétől augusztus végéig tartják. Sokáig tárolható legyen. Mutatós legyen. Szabályos legyen. Kemény húsú legyen, nagy szemű legyen, jóízű legyen. Csak ennyi a vevők elvárása a legkényesebb gyümölcs felé.

Az igények növekedésével párhuzamosan a hazai málna gyakorlatilag eltűnt a gyümölcstermesztésből. Száz hektáron évi ezer tonna a kijózanító magyar adat. Üzletekben már csak lengyel és szerb import kapható. A nagykanizsai termelői piac vevői szerencsésnek érezhetik magukat, hogy még termelői málnához jutnak. Ez Lilla és a hozzá hasonló maroknyi elszántak érdeme.

A vevők

Ha a tízes skála húszat mutat, amikor a málnával való tengernyi vesződség a kérdéses nehézségi mutató, akkor a vevők meggyőzése is legalább ez az érték. Vagy még több. Lenne, ha Lillának maradna rá ereje. De nem marad a háromhektárnyi kert művelése mellett. Türelemre azért szüksége van, mert a magyar vásárló különleges fajta. Olcsón szeretné a legjobbat kapni, ami nehéz kombináció.

Milyen a málnája? Ott van, kóstolja meg. Finom a szörp? Kóstolja meg. Miért földes a répa? Mert most húztam ki a földből. És miért görbe? Mert ez tényleg „bio”, nem permeteztem, és én is ezt eszem a gyerekeimmel együtt. Lilla nem hisz a ma oly divatos önfényezésben, nem is gyakorolja. Nem fotózza a kertjét, nincsenek málnás posztok, sem Facebook-profil, pláne nem követőtábor. Semmi Insta-filter, csak napi munka a csendben. Nem a szavak embere, és épp ezért nem „tukmálja” az áruját senkire. Neki a munka a boldogság, és az, hogy visszajáró vevői vannak. Köztük például a kéthelyi Kristinus birtokon található Lokál47 „small-plate” koncepciójú, Michelin Bib Gourmand ajánlású étterme. Akik rendszeresen viszik Lilla festeni valóan gyönyörű málnáit, szörpjeit és szabálytalanságukban természetes zöldségeit, amelyek megérnek egy külön fejezetet.

Zöldek

Az uborka nem a kedvenc zöldségem. És nem a málna a kedvenc gyümölcsöm. A somogyi kertben azonban igen erős behatások érték érzékeimet, amelyek után a fájó hiánnyal és a szűkösség tudatával kell tengetnem városlakó mindennapjaimat. Történt ugyanis, hogy vendéglátónk éppen már csomagolt volna nekünk ezt-azt, és jött a hóna alatt egy szakajtó pincehideg, picit szőrös, görbe uborkával, amiből az egyiket jóízűen bemajszolta. Felbátorodva kértem egyet és a hersenő harapással negyven évet ugrottam vissza az időben, épp mint Anton Ego a L’ecsó című film ikonikus jelenetében. És ha Ön most azt gondolja, hogy ez egy ügyes írói fogás, hát téved.

Pillanatokra tényleg a nagyanyám mátrai kertjében éreztem magam, amikor a sorokról behozták a napi szedést. Az uborkaíz esszenciája, roppanóssága, illata, ruganyosan kemény héja – a gyerekkori emlék tökéletes megidézése. Ha semmi mást nem kaptam volna Kovács Lillától, csak ennyit, akkor is hálás lennék. További plusz volt, hogy mellé szegődhettem a zöldségeságyásokban. A frissen kihúzott, földszagú, görbe répák, hagymák, petrezselymek és fokhagymák rövid távon kijelölték sorsomat.

Másnapra szabadságot vettem ki, örömmel és Lilla zöldségeivel főztem borsólevest és kirobbanóan zöld petrezselyempürét. A hagymából-fokhagymából pörkölt alá jutott. Az uborkájából még van öt, nagy becsben tartott darab. A doboz málna még aznap este elfogyott...

Most az egyszer sajnálom, hogy nem vagyok nagykanizsai.

Lilla

A kert úrnője és egyszerre alázatos szolgája vendéglátós végzettségű, ahogy a férje is. Amikor a kisebbik gyerek hároméves lett, dönteni kellett a merre továbbról. Döntött: ő ezt szereti csinálni, marad a kertben. Utána lettek új területek, kisebb fejlesztések. A zöldségezés is kicsiben indult, salátával, paradicsommal, a Gelencsér Janka szervezte termelői piac kiszolgálásával. Aztán belépett a képbe Janka párja, Csillag Richárd séf és a Lokál47. A fóliasátrakkal bővített földeken a zöldségeket elvetik, egyszer-kétszer megkapálják, és ennyi. Lillán kívül apukája, anyukája tud még besegíteni, hétvégente a férje is.

Permetezésre már nincs erő, ezért tényleg természetes itt minden. Burgonya, sárgarépa, 22 fajta paradicsom, kígyó- és kovászos uborka, paprikák, zeller, hagymák, cukkini, zöld- és puhabab, borsó, cékla, fejes- és tépősaláta, sóska, spenót, kapor, petrezselyem, káposzták, retek, batáta. A zöldségrepertoár mellett szeder, dió, cseresznye és gesztenye. Tavaly óta befőző és szeletelőgép segíti a málnaszörp és ötliteres badellákban a savanyúságok készítését.

A megbecsültség érzéséhez jó lenne persze – mondja Lilla –, ha a vevők megértenék, hány hónap kétkezi munkája van mindebben. Az azért talán már egy erős visszajelzés, hogy tavaszra se savanyú, se krumpli nem marad a családnak, így megszaporodnak a rizses étkezések – meséli nevetve. „Nekem a legfontosabb a vevő. Neheztelek magamra, amikor azt kell mondani, hogy nincs. Ez a legnagyobb kényszerem. Ha 24 órából 25-öt kell dolgoznom, akkor is legyen.”