Magyar Konyha
2014. augusztus 15.Mivel is kívánhatnánk boldog, finom ízekkel, jó borokkal teli Új évet, mint a pezsgő történetével és a magyar habzóborok listájával.
A legenda szerint a pezsgőt a XVII. század legvégén egy világtalan francia pap fedezte fel. A szokatlan borkészítési módszereiről híres szerzetes épp egy hordóból akart mintát venni, amikor a bor kifröccsent a lopóból. Ajkához emel¬te, megízlelte, s mintha Isten kezét érin¬tette volna, izgatottan kiabálni kezdett: "Siessetek, testvéreim, csillagokat iszom!" A csillagok szén-dioxid buborékok voltak, a borász: Dom Perignon.
Történetének kezdetén, körülbelül a XVII-XVIII. században a pezsgő szinte kivétel nélkül édes volt. Akkoriban a cukor még luxuscikknek számított, a pezsgő pedig különlegességnek, így a légiesség és az édesség még kéz a kézben járt. Ma már csak elvétve találkozni komoly, nagy értékű édes pezsgővel, amit a címkén a "doux" szó jelez. Ilyen pezsgőkben a cukortartalom literenként meghaladja az 50 grammot. Mindebből a tapasztalt borisszák azonnal levonhatják a következtetést, hogy a pezsgőknél a cukor¬tartalom kategóriái eltérnek a borokétól. A "demi-sec", azaz félszáraz pezsgők cukortartalma literenként 33-50 gramm, a "sec", vagyis száraz pezsgőké pedig 17-35 gramm. Pezsgőknél tehát a száraz nem egészen száraz, sőt még a száraznál szárazabb "brut" megjelölésű pezsgők is tartalmazhatnak 15 gramm cukrot. A boros értelemben száraznak tekinthető pezsgő, az "extra brut" legfeljebb hat gramm cukorral kényezteti fogyasztóját. A csontszáraz pezsgők megszállottjai ennél is tovább mehetnek, és szemüket ilyenkor a "zerodosage" vagy "non dosé" feliratokra vetik, amelyekben nem lehet három grammnál több cukor literenként. Az utolsó kategóriáknak komoly divatja volt az utóbbi időben, ám gyengébb érlelhetőségük, törékenyebb struktúrájuk miatt az irántuk megnyilvánuló rajongás a jövőben valószínűleg inkább hanyatlani fog.
Pezsgő szavunkat Széchenyi Istvánnak köszönhetjük. 1822.március 13-án járt Epernay-ben, ahol Wesselényi Miklóssal közösen meglátogatta a híres Moët pezsgőgyárat.1835-ben az Echs és Társa pezsgőgyár Széchenyi nevű pezsgőt hozott forgalomba. A pezsgő nevet is a legnagyobb magyarnak köszönhetjük, a "sampányer" kifejezést ő magyarította "pezsgő-borra".
A magyar pezsgőgyártás a XIX. század elején született meg Pozsonyban, amikor dr. Schönbauer Mihály és Fischer János megkezdte a pezsgőgyártást. A vállalkozást a Hubert I. E. cég 1825-ben megvásárolta, s nyomában sorra születtek az újabb üzemek: 1835-ben Esch és Társa Pozsonyban, 1852-ben Hölle Márton Első Magyar Pezsgőbor- és Szikvíz Gyára Pesten, 1854-ben a Fő utcai Ludai Pezsgőgyár Budán, 1862-ben az Andrényi-féle pezsgőüzem Aradon.
Korunk embere számára nem merült feledésbe az 1876-ban alapított pécsi Littke Pezsgőgyár sem, de ma is ismert márkának csak az 1882-ben induló Törley, illetve a Törley üzeméből kivált Louis Francois pezsgői maradtak meg. Száz éven át több pezsgőgyárat alapítottak, mint amennyit bezártak, így volt olyan időszak, amikor Magyarország 23 településén készítettek pezsgőt. Trianon és a II. világháború aztán szomorú változást hozott a hazai pezsgőgyártásban. A háború végére mindössze hat pezsgőgyártási műhely maradt működőképes. A Littke és az Esterházy 1944-ben megszűnt, a Francois pezsgőgyárat felszámolták, a Törleyt 1950-ben államosították.
A szocialista évtizedek az államilag ellenőrzött, nagyüzemi pezsgőgyártás jegyében teltek. A tömegesítés fontos technológiai lépése volt, hogy a tradicionális, palackos érlelés mellett (igaz, már 1863-tól) bevezették a tankpezsgőgyártást, ami a mai napig a magyarországi kínálat többségét adja.
A rendszerváltás utáni időszak nem annyira a változatosságnövekedés, inkább a gyors koncentráció időszaka volt. A Henkell und Söhnlein Wiesbaden előbb a Hungarovinben szerzett többségi részesedést - amivel a legnagyobb magyar pezsgőmárkák, a Törley, a Francois és a Hungaria tulajdonosa lett -, majd megvásárolta a BB-t, 2005-ben pedig a Walton, a Voilá, a Pompadour és a Claudius Caesar márkákat is. A tradicionális, palackozott érlelésű pezsgőkészítés meghonosítására lényegében egyetlen magyar tulajdonú vállalkozás tett komolyabb kísérletet, a Garamvári Szőlőbirtok Chateau Vincent pezsgőivel.