A homok aranya, az istenek éléskamrája, az egészség tára, Szibéria ananásza – ilyen és ehhez hasonló magasztos jelzőkkel illetik a homoktövist. A fanyar ízű bogyónak tulajdonított csodatévő hatás nem divathóbort, kiállja az idő – és a laboratóriumi vizsgálatok – próbáját.

Éppúgy jót tesz a szívnek, mint a májnak, a szemnek vagy az ekcémás bőrnek, és persze erősíti az immunrendszert. Kiváló ellenszere a vírusoknak: jelenjenek meg akár a torokban, vagy aftaként a szájban, esetleg uszodaszemölcsként a bőrön – a homoktövis talán még a halottakat is feltámasztja. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy nemcsak fanyar gyümölcse, de még a levele is jótékony hatású, szerepet játszik például a vércukorszint szabályozásában.

A gyümölcsök királya

És persze nemcsak gyógyít, hanem szépít is. Ezzel növelte erejét Dzsingisz Kán és ezzel élt Brezsnyev, ezzel erősödnek az onkológiai intézet betegei is. Tibetben ősidők óta használják a legkülönfélébb nyavalyákra, olajával a császárt kenegették. Érdekes különben, hogy gyümölcs létére milyen magas olajtartalommal rendelkezik: ha kézbe veszünk egy üveg szörpöt vagy sűrítményt, majdnem biztos, hogy felfedezünk némi lerakódást a palack nyakán, ami nem oldódik fel, nem mosódik le, bárhogy rázogatjuk is az üveget. Viszik magukkal az űrbe az asztronauták, sőt: az ókorban még a lovaknak is adtak a gyümölcsből az olimpiai játékok előtt, hogy jobban fussanak, sörényük pedig úgy ragyogjon, hogy hanyatt essenek rajta a napsugarak.

„Vásárolt már tőlem a magyar postagalamb-szövetség is: gyógyszer gyanánt vitték a friss gyümölcsöt, mert jobb ez minden antibiotikumnál a kényes jószágoknak” – mondja Henczné Palotás Zsófia, aki Szegeden lett a homoktövis füvesasszonya. A Hencz család kertje Újszeged szélső utcájában található. A következő sarkon befordulva már Szőregre jutunk, ami viszont egy másik tövises növény, nevezetesen a rózsa fővárosa. Ennek ellenére Henczné Palotás Zsófiának soha egy percig sem fordult meg a fejében, hogy a virágok királynőjét termessze a gyümölcsök királya helyett. 

Sebre, pattanásra

„Édesanyám a természet erejével – gyógynövényekkel, mézzel, hagymával, fokhagymával – kúrált bennünket. Nem rohant egyből az orvoshoz velünk, igaz, nehéz is lett volna, hiszen tanyán laktunk – kezd bele a homok aranyához fűződő viszonyába Henczné Palotás Zsófia. – S amikor a fiam allergiájára kerestem gyógyírt, akkor sem az orvosságok, sokkal inkább a gyógynövények között keresgéltem elsősorban. Amikor elültettem az első csemetéket, nem tudtam én, hogy a homoktövis kétlaki: három-négy év után mutatja meg magát. Nos, ahogy teltek-múltak az évek, kiderült: az én csemetéim mind egyformák voltak, s nem termettek…Aztán megismerkedtem a megye főkertészével, aki az összes homoktövisét nekem adta. Évek teltek el, míg a termését megkóstolhattam: nem tudtam, milyen színű, milyen ízű is egyáltalán. Most a ház körül van száz fám: s egy kis faluban, innen nem messze majdnem kétszáz. Többet nem szeretnék, mert nagyon nehéz leszedni: aki először jön – ismerős vagy barát –, lehet, hogy legközelebb már nem is vállalkozik rá, olyan keserves a hosszú tüskék közül lecsipegetni a bogyókat.

Többféle homoktövis van, az én fámat nem lehet lerázni, az biztos, meg kell ráncigálni minden egyes szemet, hogy lejöjjön. De még akkor is vigyázni kell: ha jobban megfogom, szétmegy a szem az ujjaim között. Akik több hektáron termelnek, levágják a bokrok ágait, hűtőházban lefagyasztják, s néhány nap múlva futószalagon rázzák le a szemeket. Így talán könnyebb, de nekem fáim vannak, s a fáknak nem tesz jót, ha levágják.”

Amúgy a homoktövis védett növény, vadon mégsem igen terem; habár Újpesten éppenséggel van egy védetté nyilvánított, többhektáros ültetvény. Avatatlan szem könnyen összetéveszti a mérgező tűztövissel, amit sok helyütt sövényként nevelnek. Magyarországon egyébként a legnagyobb termőterülete Bács-Kiskun megyében, a Kis-Körös mentén van.

Henczné Palotás Zsófiában először fel sem merült, hogy termékeket készítsen – csakhogy a fák termettek, minden évben többet és többet. Ha ugyanis nem irtják ki a gyökérsarjakat a földből, elterjed, mint a bambusz, s mindenhol homoktövis lesz. A Hencz család tehát egyrészt készít alkoholos tinktúrát, ami belsőleg használva erősít, külsőleg pedig pattanások, uszodaszemölcsök ellenszeréül alkalmazzák. Másik cseppjük olajos kivonat: alkalmazható száraz bőrre, ekcémára, égett sebnél lerövidíti a gyógyulást.

Vitamindús „kapszula”

„Olyan kistermelő vagyok, aki sokszor friss gyümölcsöt értékesít – mondja házigazdánk –, de árulok szörpöt is: leturmixolom a gyümölcsöt, átszűröm, átpasszírozom, majd ízesítem és felhígítom, szűrt vízzel. Máskor csak úgy nyersen beleteszem egy kis üvegcsébe, és öszszekeverem mézzel vagy nyírfacukorral, ami nem okoz erjedést. Aki ebből naponta két-három szemet bekap, olyan, mintha egy kapszulát vett volna be. Szárított levelét kásákba, salátákba is lehet keverni, vagy csak úgy, vajas kenyérre szórni. A szemet meg is aszalom, meg is őrölöm, de készítek lekvárokat is: keverem birsalmával, naranccsal, sütőtökkel, mert miután átpasszírozom, nagyon híg lesz. Nem használok tartósítószert, adalékanyagként is csak citromsavat. Keverem belga csokoládéval is: habár a házi bonbon nem cukrászminőségű, azért finom.”

Az ültetvényen több mint száz fa terem: ha tonnákat nem is, de mázsákat ad. A szedés, a feldolgozás több hónapig tart, folyamatosan. „Szeretem csinálni, boldogulok, s nem vágyom ennél többre. Nem tervezek feldolgozóüzemet, nem pályázok – épp csak annyit vállalok, amennyit örömmel el tudok végezni” – mondja búcsúzóul a házigazdánk. S még hozzáteszi: „Mi, magyarok hálásak lehetünk a földnek, amiért annyiféle gyümölcs és zöldség megterem, míg vannak helyek, ahol a homoktövis az egyetlen vitaminforrás. Magyarország nemcsak áldott gyümölcsöskert, hanem lehetne akár a gyógynövények hazája is: hiszen minden adott hozzá.”