Újra menő a világ legősibb piája

A mézsör (vagy mézbor) évezredek óta létezik: szinte minden ősi civilizációban rájöttek, hogyan erjeszthető a méz – már jóval a bor és a sör megjelenése előtt. Egy ilyen örökséggel azt gondolhatnánk, hogy az italt övezi némi tisztelet, pedig az az igazság, hogy a mai embereknek valójában fogalmuk sincs arról, hová is tegyék az italt.

Legtöbbünk, ha meghallja a mézsör kifejezést, általában reneszánsz-kori, bodros ruhás, hajbókoló udvaroncokra, vagy hegyes sisakú vikingekre asszociál, azonban ezek a klisék meglehetősen félrevezetőek az ital valódi történetét illetően, írja a Thrillist. A mézsör ennél jóval ősibb, szerteágazóbb múlttal rendelkezik: Kínában például 9 ezer éves mézsörös agyagedényt találtak, a rómaiak az első században már írásba foglalt recepteket őriztek róla, de

az ősi etióp kultúrában is jelentős szerepet játszott,

ahogyan a kora középkori Wales-ben is, ahol gyógyászati célokra is felhasználták.

Az amerikai nagyközönség számára az ital egészen az utóbbi időkig jobbára csak a reneszánsz vásárok egyik fura termékét jelentette. De míg tíz éve az Egyesült Államok területén mindössze 150 mézsör-főzde működött, ma ez a szám már nagyjából 500 körüli, sőt, további 200 vállalkozás várja a szövetségi engedélyt.

Bár egyre többen készítik az italt, egyelőre még mindig nehéz rábukkanni a bárokban vagy az üzletek polcain. Ez a méltatlan helyzet azonban – köszönhetően az elhivatott mézsör közösségnek – szép lassan változik: hamarosan a „leszaladok a boltba egy üveg mézsörért” éppolyan szokványos mondat lesz, mintha csak sörröl vagy borról beszélnénk. A világ egyik legősibb piája, úgy tűnik, végre menő lesz, írja a cikk.

Helyi, természetes, egyedi

A középosztály számára újra vonzó Brooklynban működik New York első mézborfőzdéje, az Enlightenment Wines Meadery, illetve a hozzá kapcsolódó koktélbár, a Honey’s. A mézbor mestere itt Raphael Lyon, aki klasszikus példája a mézborfőzőknek: „részben történész, részben mézszakértő és erjesztőguru”. (A leírás Fred Minnick: Mead: The Libations, Legends and Lore of History's Oldest Drink című könyvéből származik.)

A fenti jellemzésből különösen fontos az utolsó „szerep”, ugyanis az erjesztés teszi annyira egyedivé és figyelemreméltóvá az italt. A mézborhoz használható ugyanis szőlő, de alma, cseresznye, levendula is – s gyakorlatilag bármi, ami fermentálható, ráadásul bármilyen kombinációban.

„Az emberek a hagyományos borokat általában az alapján értékelik, hogy mit hallottak, annak milyen ízűnek kell lennie.

Mi viszont itt olyan dolgot kínálunk, ami sehol máshol nem létezik. Valami olyasmit, amit ezelőtt sosem kóstoltak” – fogalmaz Lyon. „Sok ember meglepődik például azon, hogy a mézborunk nem édes. ’Hogy lehet ez? Hiszen mézből készül!’ Pedig hát a szőlő is édes, az erjedést követően viszont nem csak édes borok születnek, sőt” – magyarázza.

Lyon alapítótársa, Arley Marks hangsúlyozza, hogy a felhasznált méz – csakúgy, mint a többi hozzávaló – helyi termék, amely márkájuk egyik alapvető tulajdonsága, de az elkötelezettség mellett azt is szolgálja, hogy az ital rést találjon a piacon, amely egyre inkább értékeli, ha a beszerzés a helyi termelőket segíti: a mézborfőzők ahelyett, hogy egy adott szőlőfajtát vagy borrégiót fetisizálnának, hagyományosan a környékükön található legjobb hozzávalókkal dolgoznak.

Az etiópiaiak hagyományos itala, a t’ej például a méz mellett gesho nevű kesernyés cserje levelével készül, mert azon a tájon történetesen ez növény áll rendelkezésre. Sok modern főzőmester követi ezt a tradíciót. „New York nagyon jó méz- és cseresznyetermelő. Ellenben kevéssé jó szőlőtermesztésben” – mutat rá.

A korábban már idézett könyvben a szerző azt írja, hogy

a méznek – egy boros kifejezéssel élve - valódi terroirja van: egy adott helyen termelt méz olyan önálló karakterjegyekkel rendelkezik,

amelyekkel egy 300 km-rel odébb termelt már nem; még akkor sem, ha a nektárt a méhek ugyanarról a virágfajtáról gyűjtötték. „Épp ez a gyönyörűséges a mézben, de egyben ez a nehézség is” – írja Minnick. „A mai méz nem teljesen ugyanolyan, mint amihez holnap hozzájutsz. Talán ez fordította a 19. század gyártóit a borok és sörök felé: a méz nem egy konzisztens dolog.”

Igaz, a tömegtermelésnek köszönhetően manapság már elérhetőek homogénebb, olcsóbb mézek is, de ezekkel dolgozni épp az ital vonzerejét, minőségét csorbítaná. A lecke tehát fel van adva.

Növekvő érdeklődés

Ha az ital jó minőségű mézből készül, abban érezhető a virágok minden gazdagsága. Aki például legurít egy pohár Enlightenment Wines-t, gyakorlatilag New Yorkból hörpint egy darabkát. Erre pedig egyre nagyobb a kereslet.

„A mi vendégeink nem a gyorsan lerészegedni vágyó fajtából valók; nem felvágósak, nem hivalkodóak. Manapság sokan allergiásak a borra, a gluténre, vagy nem akarnak sört inni – ők is hozzánk járnak. A vendégeink többsége fiatal,

sok köztük a művész és a kreatív ember, akik gyorsan reagálnak a trendekre”

– írja le a Honey’s klientúráját Lyon, aki a bárra nem csak az itala árusítóhelyeként, hanem egyfajta, az italt bemutató edukációs helyszínként is tekint.

Azt azonban be kell látni, hogy az érdeklődők többsége nem jut el Brooklyn e kicsi, napfénnyel teli bárjába, hiába nyitott az italra. De sebaj, néha az is elég, ha az ember a megfelelő sztárt követi: Dylan Sprouse például, aki egy népszerű Disney-sitcom (The suit life of Zack and Cody) szereplőjeként vált ismertté, szintén egy brooklyni mézborfőző vállalkozás, az All-Wise alapítója.

Korábbi ünnepelt, és busásan megfizetett gyerekszínészként Dylan ezerféleképp elkölthette volna millióit, de ő ehelyett – néhány kilométernyire a Honey’s-tól – tavaly belevágott a mézborkészítésbe.

Árképzés és pozicionálás: nem egyszerű

A híresség úgy látja, hogy az ital eddigi visszafogott sikereinek egyértelműen a rossz imázs az oka. „Egészen mostanáig szörnyű volt a mézbor marketingje. Új alapokra kellene építkezni, kicsit közelebb vinni a dolgot az emberekhez” – fogalmaz arra utalva, hogy az italt sokáig valamiféle ódivatú, régimódi férfiassággal kötötték össze az emberek (épp erre épített az elmúlt időszak egyik legsikeresebb márkája, a Viking Blod), de ez az út nem vezetett a kívánt eredményre, a fogyasztók nem tudják mihez kötni a mézsört/mézbort. Gondoljuk csak végig: az emberek tudják, hogy egy adott alkalomkor melyik italhoz nyúljanak. Mikor iszunk rozét? Bármikor. Ha meccs van? Csakis sört. Mivel koccintunk egy pohárköszöntőn? Pezsgővel.

…És mikor rendeljünk mézsört? Háát…

„Szerintem a mézsör azoknak való, akik valami olyasmire vágynak, ami több egy sörnél – egyfajta borhelyettesítőre, amely valahol a kettő között áll” – vélekedik. És bár még Sprouse-nak sincsenek tuti válaszai, hogyan vihető sikerre – a ciderhez hasonlóan – a mézsör, de annak ismertségéhez mindenképpen hozzájárul, hiszen a színész több milliós követőbázisa naponta szembesül az ital iránti elhivatottságával.

Azonban nem csupán az imázs és a pozicionálás az egyetlen probléma.

Ott van még az ár is.

„Az összetevők sokkal drágábbak, mint az összes többi főzet esetén. A méz nem tréfadolog – rengeteg pénzbe kerül.”

Egy palack All-Wise 30 dollárba, nagyjából 8600 forintba kerül. Egy Enlightenment Wines üveg ára 25 és 60 dollár között mozog, míg egy viszonylag jó cabernet vagy rizling palackja mindössze 10 dollár. A gyártók jobbára csak olcsóbb méz felhasználásával tudnának faragni az árakon, de ezzel annak a kockázatát vállalnák, hogy az ital épp a fő vonzerejét veszíti el.

Egyelőre arra sincs sok precedens, hogy a vásárlók az üzletekben kifejezetten egy palack mézbort emelnének le legszívesebben a polcról. Ennek oka részben az, hogy egészen mostanáig nem léteztek kellőképpen vonzó kereskedelmi opciók, másrészt pedig az, hogy ezt az italt az emberek hagyományosan otthon készítik szerte a világon.

Az italt újdonsült,

otthoni italfőzőknek is szívesen ajánlják, mert nehéz elrontani.

Sprouse is így ismerkedett meg a mézborral, még 16 évesen.

„Lassan kialakul benned egyfajta nosztalgikus szerelem” – fogalmaz. „Aztán bemész a boltba, és keresel valami hasonlót, de hamar rájössz, hogy alig van választék: az otthoni főzők idővel általában felhagynak a mézbor készítésével és áttérnek a sörre, és így kezdenek professzionális gyártásba. Nagyon kevesen maradnak a mézbornál. Kiakadtam, amikor szembesültem vele, hogy az ital, amit megszerettem, ennyire nehezen beszerezhető.”

A kézműves italok Vadnyugata

Amerika nem az a hely, ahol a családok kézről kézre adják a mézbor recepteket, ezért az internet előtti időkig az érdeklődő nem tehetett mást, mint beült a könyvtárba, és ilyen témájú könyvekben kutakodott.

Ma már azonban egy valóságos közösség fogja össze az ital szerelmeseit, élén a „mézbor nagyasszonyának” nevezett Vicky Rowe-val. Rowe az Amerikai Mézborkészítők Szövetségének (AMMA) igazgatója, illetve a GotMead http://gotmead.com/ nevű website – az interneten fellelhető legnagyobb, mézborral kapcsolatos ismereteket összegyűjtő oldal – alapítója.

„Végülis ugyanaz történik, mint régen, csak most papirusz és penna helyett jobb eszközök állnak rendelkezésünkre” – magyarázza. Rowe a mindössze öt éve alapított AMMA vezetőjeként az ital otthoni hobbifőzőit és a professzionális gyártókat is képviseli. A dolog nem is annyira egyszerű, hiszen míg a sör esetében a hobbifőző a boltban kapható terméket veszi alapul, a mézsör esetében épp ennek ellenkezőjéről van szó:

egy házias italból szeretnének most jól eladható, profi árut létrehozni.

S hiába az ezeréves múlt, az italt meglehetősen nehéz marketing szempontból eladható módon összegezni. Ahogyan Rowe fogalmaz: a mézsör a kézműves alkoholos italok Vadnyugata. Nincsenek kőbe vésett szabályok, mindenki másra esküszik – ez viszont nem csak frusztráló, de inspiráló is lehet, gyártónak és fogyasztónak egyaránt.

A vibráló mézsör közösségben állandó a nyüzsgés: a virtuális csoportokban az optimális fogyasztási módtól az erjesztés nüanszain át a kombinációk (szilvástól a dohányosig) tömkelegéig találhatunk javaslatokat. S bár az ital mind a bor, mind a sör hívei között találhat új követőkre, a szakértők véleménye szerint a sör felől megközelítve általában érthetőbb a fogyasztók számára (sörrel akár keverhető is, ez a braggot).

Egyelőre viszont még az üzletek sem nagyon tudják, mit tegyenek: a tapasztalatok szerint hol a kézműves sörök közé, hol a speciális borok közé pakolják a mézboros palackokat – már ha egyáltalán kaphatóak.

Változnak az idők

Ahogyan a hobbifőzés és a kézműves italkészítés kultúrája felvirágzott, az emberek egyre nyitottabbak az „új” italokra – többek között ez segítette a csúcsra jutásban a cidert is az elmúlt 15 évben. A mézsör ismertségének sokat használt az is, hogy olyan, világszerte

ismert alkotásokban tettek az italról vagy változatáról említést, mint a kultikus Harry Potter-filmek, vagy a nem kevésbé ismert Trónok harca nevű tévésorozat.

Azonban arról, hogy mi a fő irány, amelyhez a mézbornak tartania kellene magát, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint csak úgy lehet a piacra betörni és tartós sikereket elérni, ha az ital végre konzisztens lesz. Mások nem így gondolják.

„Az igazat megvallva, én épp a sokféleségben látom a sikert” – érvel Sprouse. „Most ott tartunk, hogy sok helyen, sokféle – olykor nagyon fura – módon készítenek mézsört. Valószínűsíthető, hogy ezek közül néhány pont eltalálja majd, mi a megfelelő irány, és a világ többi része aztán őket követi majd.”