Igaz-e, hogy egy magyar kivándorló a kaliforniai bortermelés „atyja”? Mitől olyan drágák a kaliforniai borok, hova érdemes betérni, ha arrafelé járunk, és hol kapható a világ legdrágább hamburgere? Mészáros Gabriella a helyszínen kóstolta meg a borvidék különlegességeit.

1976. MÁJUS 24. Párizs, Hotel Intercontinental. Steven Spurriernek, a Párizsban élő angol bor szakértőnek, szakírónak, vinotéka-tulajdonosnak különös ötlete támadt. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat kétszáz éves évfordulóját sajátosan kívánta megünnepelni: kitalálta, hogy francia és kaliforniai chardonnay-kat és cabernet sauvignonokat kóstoljanak vakteszten a legkiválóbb francia borértők. Bombaként robbant a hír: mindkét kategóriában a kaliforniai borok vitték el a pálmát! Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy viszonylag fiatal borokat kóstoltak ott és akkor. S bár a francia sajtó igyekezett marginalizálni a történteket, az angolszászok világgá röpítették a hírt. Az Egyesült Államok, pontosabban a bortermelésének 90 százalékát adó Kalifornia egy csapásra felkerült a világ bortérképére.

A bor mögött lévő sztori megnyerő és nagyvonalú kell, hogy legyen."

PÁLMAFA ÉS ALPESI TÁJ

Rengeteg minden változott ebben a – borászati szempontból – rövidnek nevezhető fél évszázados időszakban: a borok stílusa, a szőlőfajták preferenciái, a fogyasztási szokások. De maradt is sok minden. A túlérett szőlő, a telt és meleg tónusú borok, a magas alkoholtartalom és a viszonylag erőteljes hordóhasználat. Napa és Sonoma egyeduralmát olyan hűvösebb klímájú termőhelyek ostromolják, mint az állam északi területeihez tartozó Russian River Valley, az Alexander Valley, még messzebb az Anderson Valley. Furcsán működik ez a hatalmas állam. Ahol a Csendes-óceán felől egy völgy vagy kanyon beenged valamenynyi hűvös áramlatot, teljesen más világgal találkozunk, mint Napa környékén. Ott pálmafáktól búcsúzunk, egy-két óra autózás után pedig szinte alpesi tájon érezhetjük magunkat. Délen csak az öntözött területek zöldellnek – meg kell szokni a műfű látványát a pincészetek udvarán –, a Washington és Oregon felé eső részeken buja növényzet fogad.

Természetesen a borok is mások itt és ott. A meleg területeken egyeduralkodó a cabernet sauvignon, a zinfandel, kevesebb a merlot és a syrah. Ahol van esély a savak megőrzésére, ott chardonnay és pinot noir adja a pincészetek legkomolyabb kínálatát. Mindez csupán a San Francisco fölötti területeket jelenti, a klasszikusnak nevezhető kaliforniai borvidékeket. A mexikói határ felé haladva Los Angeles és San Francisco között is izgalmas terep várja a borkedvelőket. Santa Barbara és a kissé korábban előtérbe került San Luis Obispo és Paso Robles más kihívásokat tartogat. Sok jó meszes talaj, meleg karakterű, de nem lapos borok. Finom és árnyalt, sokszínű vidék. San Diego és Los Angeles között a kontinens belseje felé haladva Temecula szinte forró vidéke is ad élvezhető borokat.

Összességében sok és drága bor születik Kaliforniában. A drágaság nekünk feltűnő, de ha megpróbáljuk összerakni a költségeket, hihetőnek tűnik egy-egy jobb palack 40-50 dolláros ára: a földterület, a művelés maga, a szinte folyamatos öntözés és persze a csinos körítés. A borok eladása egy kaliforniai borászat számára néha fontosabbnak tűnik, mint maga a bor. A környezet és a bor mögött lévő sztori megnyerő és nagyvonalú kell, hogy legyen. Az igazi „nagyvadak” 300–800 dollár közötti áron kerülnek terítékre, ennek megfelelő minőségben.

Vannak jól ismert, nagy nyilvánosságot élvező pincészetek, mint például a Mondavi család által jegyzett birtok, vagy az annak idején nagy figyelmet kapott Opus One, a Dominus, a Stag’s Leap, a Far Niente vagy a Haraszthy Ágoston által alapított Buena Vista. A neves filmrendező, Francis Ford Coppola borait itthon is lehet kapni, viszont nem nagyon jutunk hozzá néhány prominens borhoz – a méregdrága, de hallatlanul kifinomult Pahlmeyer Chardonnay-hoz, a Harlan Estate Cabernet sauvignonjához vagy a Bond Melbury palackjaihoz. A Heitz Cellar borai, a Sine Qua Non pincészet gyönyörű, Rhône-völgy ihlette syrahés grenache-alapú vörösborai számunkra többnyire szintén rejtett kincsei Kaliforniának.

HELYI PIACOK

Kaliforniában érdemes mindenhol megkeresni a helyi piacot, és általában a kicsi helyeket, eldugottabb utcákban. Remek kávét ittam például San Diego turisták által egyáltalán nem látogatott részén, kicsi, fiatalos kocsmában. Napa főutcáján az Oxbow Wine Merchant & Wine Barban izgalmas, jól fűszerezett levest és marhaburgert ettünk. Kitűnő kávét is mérnek itt, roppanós karamellás sütivel, remek steakeket készítenek, és egészen kiváló az osztrigabár kínálata. Napa környékéről a legjobb benyomást ez a piac tette rám. Ahová amúgy az ember többnyire a bor miatt megy. Mert gyönyörű borászatok sorakoznak kisebb-nagyobb kihagyással egymás mellett, de ezek sokkal kevésbé voltak rám hatással. Persze szép és különleges építészeti megoldásokat láthatunk, méregdrága borospalackokat nézegethetünk – többnyire vitrinekben –, de a közvetlen szőlőember-bor kapcsolat valahogy nem itt teremtődik meg.

Az üzlet nagy úr, és Kaliforniának az a része, amit Napa-völgynek neveznek, elsősorban a pénzről szól. Kitűnő borok adják a hát teret, de a termelő ritkán látható. Mi pedig többnyire ahhoz szoktunk hozzá, hogy a bornak arca van. Ezért őrzöm magamban a Mondavi család két tagjával folytatott bordeaux-i eszmecserét, vagy éppen a Far Niente Winery rokonszenves német borászának magyarázatait – szintén Bordeaux-ból.

A Napa-völgy szeptemberi zöld ültetvényei és a táj kopaszsága furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Sokkal jobban szerettem Sonoma, a Russian River Valley és az Alexander Valley jóval valóságosabb tájait. A szűk völgyeket, hepehupás utakat, ciprussorokat, a százévesnél idősebb zinfandeltáblákat és a szüretelő termelőket. Mert hogy ilyenek is vannak errefelé, csak nem esnek útba. Menni kell értük, de megéri.

Kaliforniai borrégiók

THOMAS KELLER ÉTTERME

George Calvert Yount 1794. május 4-én született Észak-Karolinában, családja 1831-ben költözött a Napa-völgybe. Ő volt az, aki Észak-Kaliforniában a szőlőtermesztésben fantáziát látott, és 1855-ben meg is vásárolta azt a földet, ahol az első kaliforniai szőlőültetvényeket telepítették. Az őslakos amerikai törzsek után a Caymus Rancho nevet használta, halála után a tiszteletére Yountville-nek nevezték el a területet. Röviddel Yount halála után Gottleib Groezinger bevándorló 23 hektárnyi szőlőterületet vásárolt meg Yountville környékén, ahol 1874-ben borászatot, kádárüzemet és szeszfőzdét is épített.

Yountville-t 1965-re körülölelte a város. Kulináris szolgáltatásainak élén egy skót, Pierre Guillaume 1900-ban nyitott szalonja állt, amelyben később francia gőzmosoda is üzemelt. Az épületet 1978-ban Yountville polgármestere felújíttatta, és rövidesen étterem nyílt benne. Azóta a French Loundry Amerika talán legismertebb fine dining étterme. Tulajdonosa és ízeinek megálmodója Thomas Keller. Mindennap három menüt szolgálnak fel, nemritkán nyolc-tíz fogással. Nem olcsó, de különleges és ritka élmény. Nehéz megtalálni a kissé eldugott helyen lévő, egyáltalán nem hivalkodó épületet, asztalt foglalni viszont hónapokkal előbb kell.

Kaliforniából könnyen útba ejthető Las Vegas. Mi is megálltunk itt a Grand Canyon felé igyekezve, mert Vegas olyan hely, ahol egyszer meg kell állni. Aki soha életében nem játszott, az is kénytelen rácsodálkozni a folyton áramló tömegre, a játékautomaták végeláthatatlan sorára, a fényűző mosdókra, vagy éppen az itt is éttermet üzemeltető Gordon Ramsey, Bobby Flay, Nobu Matsuhisa, Julian Serrano, Wolfgang Puck televízióból ismert séfek plakátokról ránk kacsintó hatalmas portréira. Enni tizenöt méterenként lehet valamit, olasz, koreai, japán, francia, angol vagy mexikói helyre éppúgy elmehetünk, mint az egyik legfinomabb homárt kínáló, méregdrága Picasso étterembe a Belaggio Hotel aljában: Julian Serrano ételei kitűnő alapanyagokból készülnek. És nem is Vegasról lenne szó, ha nem itt kínálnák a világ legdrágább hamburgerét: jelen pillanatban ötezer dollárt kóstál a wagyu és libamáj összeállítású, Hubert Keller által kínált FleurBurger.

 A pincészet egyik kiemelt, cabernet sauvignonból készülő bora. A Stags Leapként emlegetett területe meleg tónusú, de kifinomult és elegáns borokat ad – ez sem kivétel.

Syrah és petit syrah fajták házasítása komoly mélységgel és leheletnyi túlérett karakterrel.