Az elmúlt hónapokban valóságos kenyérsütési láz söpört végig a világon a kényszerű otthonmaradás hozományaként. Sokan éreztek rá az ősi rítus relaxációs erejére, az általa megtestesített biztonságra, hiszen ha kenyér van, minden van. A válság első napjaiban, heteiben a liszt a legkeresettebb árucikkek egyike lett, olyanok is bevásároltak belőle a közelgő apokalipszisre készülve, akiknek a sütés-főzés - finoman szólva - nem erőssége. Hasonlóan szépen fogytak a kenyérsütőgépek is, az interneten a pékek és bloggerek népszerűsége az egekbe szökött, és egymás után alakultak a tematikus csoportok a közösségi médiában.

A kezdeti fellángolás után és a normális mindennapok visszatérésével elkerülhetetlen a lemorzsolódás, de így is biztosan marad egy réteg, aki immár ragaszkodik a saját maga sütötte kenyérhez és csatlakozik azok táborához, akiknek ez már egy ideje az élete része.

Lehet, hogy Ön is azok közé tartozik, akiknek a kovásznevelés, dagasztás már rutinból megy és lakását a kívül ropogós, belül foszlós cipók, kiflik, zsemlék illata lengi be. Aki már gondolni sem bír bolti pékárura. Aki úgy érzi, hogy talán ideje új kihívást keresni, szintet lépni. Mi lenne, ha a kenyérsütést művészi tevékenységnek tekintené, és szabadjára engedné a fantáziáját? Íme néhány ötlet.

Az észak-karolinai Hannah P. öt évvel ezelőtt próbálkozott először a kenyérsütéssel, és a hobbiból nagyon hamar szenvedély lett. A kenyeret ma már a művészi önkifejezés eszközének tekinti. Növényi motívumokkal díszített alkotásait az Instagramon teszi közzé, ahol Blondie + Rye nevű profilját ma már mintegy 190 ezren követik.

És hogy mitől különleges, amit csinál? Közvetlenül sütés előtt a kenyér felszínét finom bemetszésekkel díszíti, amelyek szinte megelevenednek a kész kenyér kérgén, valódi, ámbár tiszavirág életű műalkotássá emelve azt.

Akinek Hannah művészete túl klasszikus, látogasson el Matteo Lucca oldalára, akinek kortárs alkotásai láttán nem feltétlenül az ínycsiklandó jelző jut eszünkbe. Az olasz művész a kenyértésztából emberi alakokat, portrékat formáz, szándéka szerint szobrai egyszerre jelképezik a mindannyiunkra jellemző erőt és törékenységet. Az alkotások kissé zavarbaejtőek, ezt az érzést valamelyest tompítják a kenyérhez kapcsolódó pozitív asszociációk.

Szokatlan módon viszonyul a kenyérhez Yukiko Morita is, aki Pampshade néven tervezett lámpacsaládot különböző formájú kenyerekből, pékárukból. Ehhez először kivájja azok belsejét, majd speciális gyantával kezeli a felületeket, mielőtt beleépítené magát az elektromos egységet. A japán tervezőnő kézzel készített egyedi lámpái meleg fényükkel kellemes, bensőséges atmoszférát teremtenek.
 

Zárójeles megjegyzés: a minőségi kenyérfogyasztáshoz nemcsak verejtékes munkán át vezet az út, remek pékségeink vannak, támogassuk őket, ha a kenyérsütés nem a mi műfajunk! Ha pedig barkácsolni támad kedvünk, kérdezzük meg kedvenc pékünket, maradt-e neki a korábbi sütésekből néhány szikkadt cipó, amely új életre kelhet lakásunk díszeként.