A nyár érkezésével együtt kelnek életre szépen sorban az éttermek, kávézók, egyelőre főként a teraszok, amelyeknél lényegesen kisebb a fertőzés kockázata, mint zárt térben. Nem egyszerű persze a fizikai távolságtartás megvalósítása, a felszolgáló-vendég közötti interakció számos kérdést vet fel, minden leleményességre szükség van ahhoz, hogy a vendégnek a korábbihoz hasonló élményben lehessen része, ha étterembe megy.
Hogyan jöhet létre a szükséges óvintézkedések betartásával - és betartatásával - a korábbi bizalmi kapcsolat, hogy vendégünk biztonságban érezze magát, de ne korlátozva, és bele tudjon feledkezni az étel élvezetébe?
Az ázsiai országokban már bevett gyakorlat szerint a kézfertőtlenítés, a lázmérés, a maszkviselés - igen, a vendégnek is, kivéve étkezés közben -, a távolságtartás - asztalok között vagy akár asztaltársaságon belül, illetve vendég és személyzet között - képezik az új norma alapjait. Milyen megoldások vannak arra, hogy ezek az Európában még meglehetősen szokatlan gesztusok úgy épüljenek be a napi rutinba, hogy közben ne rontsák el a vendégélményt?
Praktikus, de
főleg a vendégtér kialakításával kapcsolatban.
Az első európai megoldás Olaszországban született, a Nuova Neon Group 2 mutatta be egy plexifal prototípusát, amely nagymértékben lecsökkenti az egymással szemben ülő vendégek között a cseppfertőzés kockázatát. Az ilyen szintű elővigyázatosság abszurdnak és eltúlzottnak tűnhet, de a szektor egyelőre minden elképzelésre nyitott, hogy végre újraindulhasson az élet. Lesz azért ennél jobb is, reméljük. Kifejezetten problémás például a borospalack elhelyezése: a fal melyik oldalára kerüljön?!
Hongkongban is hasonlóan képzelik el a vendégek szeparálását, ez sem túl meggyőző… Egy szegmensben számíthat sikerre: a folyton okostelefonjaikat bújó asztaltársaságok körében nem befolyásolja jelentősen az élményt.
Szerencsére akadnak olyan tervezők is, akik
Köztük Patrick Jouin francia designer, az ő nevéhez fűződik Alain Ducasse több éttermének belső dekorációja. Ducasse a szakma képviseletében kérte fel őt egy javaslat kidolgozására, amely kategóriától függetlenül minden vendéglátó egység számára elérhető megoldást kínál.
Jouin felfogásában nem csupán az asztalok fizikai elválasztásáról van szó, annak elegánsnak és könnyednek kell lennie, hogy ne ölje meg a hely lelkét. Házi készítésű, mozgatható és átlátszó paravánt képzelt el, amely olcsó és könnyen összeállítható. Kerete készülhet festészeti feszítőkeretből, de akár faágakból vagy egyéb anyagból is, amelyre a virágosok által használt celofánt javasol rögzíteni. A celofán előnye, hogy olcsó, felvet ugyanakkor egy környezetvédelmi problémát: higiéniai okokból gyakran kell cserélni, ez hatalmas mennyiségű hulladékképződéssel jár, gondoskodni kell tehát az újrahasznosításról.
A felszolgáló és a vendégek közti távolság egy, az asztalok mellé helyezett tálalókonzol révén valósul meg, a pincér ide helyezi a tányérokat és minden vendég maga veszi el azt onnan.
Amennyiben a vendégek kérik, közéjük is kerülhet egy köralakú celofános elválasztó, ennek természetellenességét például egy virágcserébe szúrva lehet kissé oldani.
Jól kidolgozott és ötletes koncepció az amszterdami Mediamatic kulturális tér üvegház-étterme, amely korábban művészeti projektek helyszínéül szolgált. A szeparékban 2-3 vendégnek van hely, a védőálarcot viselő személyzet hosszú fatálcákon szolgálja fel az ételt, akár egy erre a célra szolgáló kisablakon keresztül, ha teljesen biztosra akarunk menni. Bár este, hangulatos világítással romantikus légkör köszön vissza a képekről, a realitás, éles nappali fényben kissé kiábrándító lehet.
Ejtsünk szót olyan éttermekrőll is, amelyek nem a mostani helyzetre reagálva, hanem mintegy korukat megelőzve alakították ki úgy enteriőrjüket, hogy
Az általuk alkalmazott függőleges terjeszkedés megfontolandó lehet olyan üzlethelyiségek esetében, ahol az előírt távolság biztosítása csak a vendégkapacitás drasztikus csökkentésével lehetséges, de van elegendő belmagasság.
A bangkoki Lhong Tou Café az Instagram fotók gyakori szereplője. Különleges dizájnjának köszönhetően lényegesen több férőhellyel rendelkezik, mint ahányat az alapterülete lehetővé tenne, a felső szinteken lévő asztalai különösen népszerűek.
Hasonló a koncepciója a londoni Bangalore Express indiai étteremnek is, amelynek kialakítása a személyvagonokra emlékeztet. Szokatlan, sokat kritizált belső tér, még egy, a legrosszabbul sikerült étterembelsőket felvonultató gyűjtésben is helyet kapott. Ugyanakkor nem vitatható, hogy járványügyi szempontból szerencsés a térkihasználás.
Végül egy bónusz azoknak, akik még nem érzik késznek magukat egy éttermi kalandra, de vágynak egy kötetlen hangulatú, biztonságos piknikre:
