Időről időre ugyanazt a néhány élelmiszert okoljuk a biodiverzitás folyamatos hanyatlásáért, de vajon mindet végleg el kellene hagynunk? És ha igen, ez tényleg elég lenne, hogy megoldódjanak a problémák?

Szinte biztosan hallottál már arról, hogy a szarvasmarha-tenyésztés, vagy a pálmaolaj-termelés milyen mértékű erdőirtáshoz vezet a Földön, ami végső soron a biológiai sokféleség károsodását eredményezi. De nekünk, magunknak mit kell tenni ahhoz, hogy a vásárlásunkkal a lehető legkisebb hatással legyünk a fajok sokszínűségére? Az a legjobb, ha néhány dolgot egyszerűen végleg kipakolunk a bevásárlókosarunkból, és ha igen, melyek legyenek ezek a termékek? Egy változatosabb étrendre való áttérés segíthet? Esetleg azok, akik megtehetik, csak olyan, meghatározott gazdálkodással előállított élelmiszereket vásároljanak, amelyek ezt a hosszú távú célt szolgálják?

Egyáltalán, miért fontos a biodiverzitás?

„Amikor egy faj kihal, örökre eltűnik. Egy-egy faj elvesztése nem csupán mélyen elszomorító, de egyben veszélyes is. Olyan ez, mintha repülés közben mindenféle alkatrészt kidobálnál a repülőgép ablakán – nem tudjuk, hogy a működő ökoszisztéma szempontjából mely fajok a létfontosságúak. És amikor a természet rendszere elkezd feltárulni, szenvedni fogunk mi magunk is. Hiszen szó szerint minden szempontból rá vagyunk utalva a természetre: szükségünk van élelemre, levegőre, vízre. Az egészségünk tehát nagyban függ a bolygó egészségétől” – magyarázta a BBC-nek Dr. Laura Kehoe, aki a University of Oxford egyik kutatója.

Mi a kapcsolat az étel és a biológiai sokszínűség között?

Az erdőirtás az egyik legnagyobb probléma. „13 év alatt egy Mexikó területével megegyező vadont veszítettünk el. Ennek a pusztításnak pedig a vezető oka a gazdálkodó farmok terjeszkedése volt” – ecsetelte Kehoe.

Persze vannak más faktorok is. „A monokultúrák – amikor egyféle növényt termesztünk egy adott földterületen hosszú évekig – szintén rengeteget ártanak a biológiai sokszínűségnek. Megváltoztatjuk az éghajlatot, és mindent, amitől virágzik a biodiverzitás, egyre törékenyebbé téve a rendszert” – fejtegeti a City University of London professzora, Tim Lang.

Mindaz, ahogyan megtermeljük az élelmiszereinket, beleértve a gazdálkodási gyakorlatot, vagy azt, hogy mivel permetezünk, illetve hogy hogyan állunk a pazarlás kérdéséhez – mindennek van valamilyen hatása. „Egy mező nem csupán egy mező, egy terményt pedig nem csak egyszerűen learatunk: sok függ attól, hogyan termesztjük, mennyit termesztünk belőle, mint ahogy attól is, pazarlóan használjuk-e, vagy épp felelősen” – folytatja a professzor.

Az elfogyasztott ételek változatosságának csökkenése egy újabb fontos tényező. „Manapság a Földön csupán egy maréknyi gabonafélét termesztünk a lehetséges több százból” – támasztja alá a Harvard University kutatója, Dr. Helen Harwatt, aki egy letaglózó ténnyel is szolgál:

A madarak esetében a tenyésztett csirkék 57%-os aránya szintén mélyen elgondolkodtató. Lényegében az történik, hogy a vadállatokat és az őshonos ökoszisztémát kiszorítjuk, és a helyüket néhány, mezőgazdasági szempontból hasznos állat és növény számára biztosítjuk.”

Mit tehetünk?

Senki ne számítson egyszerű megoldásra. „A gazdagoknak jóval több a választási lehetősége, mint azoknak, akiknek korlátozottak a bevételei. Éppen ezért, az egyes körülményekhez igazodva, az emberekhez eljuttatott üzeneteket is szükséges differenciálni” – fogalmaz Lang professzor. „Amikor csak teheted, egyél kevesebbet, változatosabban, vegyél organikus és fenntarthatóan előállított élelmiszereket, és fogyassz minél több növényi táplálékot.”

Fel kell-e adnunk bármilyen ételt? „Bármilyen élelmiszerre is gondolok, lehet úgy csinálni, hogy a biodiverzitás ne sérüljön. Csak meg kell találni a megfelelő módszert, az optimális termelési mennyiséget – és a természet egyensúlyba kerül. Részünkről ez jelentheti azt, hogy jóval kevesebb húst fogyasztunk és/vagy olyan élelmiszereket eszünk, amelyek regeneratív gazdálkodásból származnak” – magyarázza Dr. Kehoe, aki elismeri: a dolog nem csupán a fogyasztókon múlik.

„Az élelmiszeriparon belül radikális változásokra lenne szükség. A feldolgozóiparnak támogatnia kell az organikus és biodiverzitásra épülő rendszereket.

Egyszerűen kevesebbet kell termelniük. Az állattenyésztés jelentőségét pedig fokozatosan, de jelentősen mérsékelni kell a jövőben, közben pedig keresni kell az alternatívákat.”

A tűzvonalban sajnos sok élelmiszer szerepel, de van néhány, aminek előállítása széles körben is ismert arról, hogy rendkívül károsan hat a biológiai sokszínűségre.

Szója

Ha a szójára gondolunk, sokakban feldereng a kiirtott erdők képe. De mit csináljunk? Felejtsük el a szóját örökre?  „A szója egy rendkívül figyelemreméltó növény, amely nagyon tápláló” – szögezi le Lang professzor. 

Akkor mégis, mi vele a probléma?

„A szója Latin-Amerikában az erdőirtások vezető okozója” – magyarázza Dr. Kehoe. Arról a mai napig nehéz pontos számokat mondani, a növényt milyen arányban használják fel élelmiszerek előállítására, illetve állati takarmányként. Egyes adatok szerint például a brit állattenyésztésben ez az arány 35 százalék, míg más adatok azt állítják, hogy jóval magasabb, nagyjából 90 %. Arról is sok vita folyik, hogy mikor hasznosabb a növény felhasználása. Sokan vélekednek úgy, hogy grammra vetítve a szója közvetlenül elfogyasztva jóval táplálóbb, mint egy állaton keresztül feldolgozva. „Az állattenyésztő üzemekben előállított húsok eredendően kevésbé táplálóak, ráadásul a hatásokat is nehéz lekövetni. Ha egy brit boltban megveszünk egy tálcás csirkét, esélyünk sincs arra, hogy megmondjuk, szegény pára vajon mivel volt etetve – ki mondja meg, hogy nem épp brazil szójával, ami hozzájárult az amazóniai esőerdők visszafordíthatatlannak tűnő pusztulásához?” – teszi fel a kérdést.

Persze nem minden haszonállat nevelkedik szóján. „A gazdálkodásba vonható brit földterületek mintegy 65 százaléka például csupán legelőnek jó, és a számunkra ehetetlen fű jó minőségű, tápláló fehérjévé alakításának legeredményesebb módja mégis csak az, hogy ezeken állatokat legeltetnek – ez még mindig a leginkább klímabarát megoldás, amivel a növekvő népességet etetni lehet. A kiterjedt legelők létfontosságú elemi szén források is, és az őshonos virágok nélkülözhetetlen élőhelyei” – fejtegeti a Nemzeti Farmer Unió alelnöke, Stuart Roberts.

Marha, sertés, csirke

A szójatakarmányt leginkább az intenzív marha-, sertés- és csirketenyésztésben használják. De a marhával más gond is van. „Az intenzív állattenyésztés melléktermékei súlyosan károsítják a környezetet. A trágyahalmok bemosódnak, és szennyezik a folyókat, tavakat, a talajvizet” – fejti ki Dr. Harwatt.

Vajon ez azt jelenti, hogy a húsevés elkerülhetetlenül károsítja a biodiverzitást? „Létezik a húsfogyasztásnak is felelős módja. Kezdhetünk azzal, hogy kíváncsiak vagyunk arra, honnan, melyik gazdálkodásból jön az általunk vásárolt hús, és ott milyen módszereket alkalmaznak, hogyan tartják az állatokat” – szögezi le a Mezőgazdasági Politika Intézet európai hivatalának igazgatója, Shefali Sharma.

Vadon élő és tenyésztett halak

„A tengeri élet sokszínűségét az elmúlt 50 évben leginkább a halászat fenyegette, és a tudósok már megkongatták a vészharangot a várható hatásoktól tartva” – írta a Marine Conservation Society.

A hálóban ragadt halak egy része lényegében nem más, mint a vonóhálós halászat mellékterméke, vagyis eredetileg nem is azokra a halfajtákra vadásztak, csak szerencsétlenségükre ők is csapdába estek. A There is No Planet B című könyv szerzője, Mike Berners-Lee szerint évente mintegy 10 millió tonna ilyen fogást dobnak vissza a tengerbe, gyakran már holtan, hiszen a folyamat közben rengeteg hal elpusztul.

Ugyanakkor a haltenyésztésnek is óriási – káros – hatásai vannak. „Ilyen az is, hogy bizonyos esetekben a vadon lehalászott halak nem mások, mint a tenyésztett halak táplálékai” – magyarázza Harwatt. „A garnélarák-telepek pedig a mangrove erdők eltűnésének egyik fő okozói, ami azért fontos, mert a magrove erdők védik a partvonalat, a tengeri élővilágot, és lassítják a klímaváltozást. A halakat ráadásul számos, szárazföldi állatok számára készült takarmányba is belekeverik, így ez egy hosszú és komplex lánc, amelynek rengeteg káros hatásával kell majd később szembenézni.”

Rizs, búza, kukorica

Ez a három gabonanövény – az Európai Bizottság 2016-os adatai szerint – a föld termőterületének 40 százalékát uralja. Ugyanebben a jelentésben az is olvasható, hogy a globális biodiverzitás befolyásolása szempontjából a hatásuk szintén 40 százalékra tehető – ezért leginkább a monokultúrás gazdálkodás, illetve a termesztésüket segítő rovar- és gyomirtószerek okolhatóak.

A káros hatások mérséklésének szükségességét szerencsére egyre több termelő felismeri, így remélhetőleg mind többen választják a rotálásos termesztés módszerét, és csökkentik, vagy hagyják teljesen el a kemikáliákat. Fogyasztói oldalon pedig miért is ne variálnánk kicsit a konyhában felhasznált gabonaféléket?

hogy a következő vetéskor változatosabban válasszanak a gabonák közül.

Pálmaolaj

„A pálmaolaj – főként Indonéziában – rengeteg erdőirtásért felelős” – szögezi le Dr. Kehoe. „Az elmúlt 10 év során Borneo például az erdőinek mintegy 40 százalékát veszítette el a pálmaolaj miatt. Mint tudjuk, Borneo az egyik legjelentősebb orángután-élőhely, így ez a drasztikus csökkenés a helyi erdők területében pusztító következményekkel járt a ritka emberszabásúakra nézve is.”

A szakember hangsúlyozza, hogy ezért

A kérdés ugyanakkor nem egyszerű; nem mondhatjuk, hogy mostantól mindenki hagyjon fel a pálmaolaj felhasználásával… Ugyanis a pálmaolaj előállítása elképesztően gazdaságos. Persze, vannak más növényi olajok, de azok termesztése közel sem ennyire eredményes. Ha a világ elhagyná a pálmaolajat, és hirtelen más olajra váltana, valószínűleg még több földre lenne szüksége, mint most – legalábbis ez a véleménye a BBC-n futó, Seven Worlds, One Planet című műsor producerének, Emma Nappernek. Van, ahol a pálmaolajat már meglévő ültetvényeken termelik, és nincs szükség arra, hogy esőerdőket pusztítsanak ki miatta. Vannak olyan vállalatok is, amelyek kerekasztalhoz csatlakoznak azzal a céllal, hogy lekövethető legyen, pontosan honnan jött az általuk felhasznált pálmaolaj, azért, hogy megállítsák az erdőirtásokat, és a termék felhasználását legalább részben fenntarthatóvá tegyék.

Tejtermékek

„A tejtermékek, főként a sajtok termelése szintén aggályos.

A sajt pedig lényegében nem más, mint egy nagyon sűrített tej; 1 kg elkészítéséhez több liternyi tejre van szükség” – fejtegeti Dr. Harwatt.

Mindazonáltal, ezeknek a problémáknak egy jelentős része kiküszöbölhető, ha a tejet adó állatokat legeltetve tartják. „A kérődzők az emberek számára tápértékkel nem rendelkező füvet egy magas minőségű, igen tápláló fehérjévé képesek alakítani – ezt azért ne felejtsük el” – mondja a Queen’s University professzora, Nigel Scollan.

Kávé, kakaó

Bár a kávét és a kakaót kisebb mennyiségben termelik, mint néhány más, nagyon káros ökológiai hatású élelmiszert, ezek a termékek is erősen köthetőek az erdőirtásokhoz. „A kakaót termelhetik óriási monokultúrákban. De termelhetik biodiverz módon is – attól függ, ki, mit választ” – magyarázza Lang professzor.

„Az erdőirtás, a biológiai sokszínűség kikopása, az erdők által nyújtott természeti előnyök folyamatos csökkenése, illetve a földminőség romlása egyre több jelentés szerint a kakaótermelés lehetséges negatív következményei között szerepelnek.

Az árnyéktűrő, fák alatt növekvő kávé és kakaó ugyanakkor elősegítheti az őshonos állat- és növényvilág visszarendeződését, régi vándormadárfajták újbóli megjelenését, és csökkentheti a kártevő rágcsálók számát is.

Minden országban ugyanazok a problémák?

„Az erdőirtás bizonyos országokban jellemzőbb, mint másokban” – magyarázza Dr. Harwatt. „Az alacsony és közepes jövedelemmel rendelkező államokban általában gyakoribb jelenség, mint a tehetősebb országokban. Ennek egyik oka, hogy

Az Egyesült Királyságban például mára mindössze csupán 13 százalék erdőterület maradt, és élelmiszerfogyasztásának nagyjából a felét már importálja. Néhány más európai országban jóval több az erdő… Fontos tudni, hogy a biodiverzitás szempontjából vannak kiemelt ’hotspotok’, és azokban az országokban, ahol ezek a pontok vannak, például Brazíliában, a natív ökoszisztéma tönkretétele még nagyobb gondokat okoz.”