Valljuk be, sokszor már az is elégedettséggel tölt el bennünket, ha egy müzliszeletet és egy almát sikerül beraknunk a kisiskolás hátizsákjába. Vannak azonban, akik művészi szintre emelik az uzsonnakészítést.

Elindult a tanév, a ház hónapok óta először újra csendes. Nincsenek rohangáló vagy éppen egymással a digitális kütyükért hadakozó gyerekek, mindenki újra az iskolapadokban serénykedik. Furcsa érzés visszarázódni a régi mindennapokba, a sietős reggeli készülődésekbe, a tornazsákok, vizes kulacsok, és tízórais dobozok kissé elfeledett világába – ez utóbbi megtöltésének kihívása pedig sokak régi-új mumusa.

Ha uzsonnapakolásról van szó,

az egyik szerint az étel legyen tápláló, s csomagoljunk egyszerűen és praktikusan, nincs szükség a gyerek szórakoztatására. A másik ugyanakkor úgy véli, hogy egy kis móka segíthet abban, hogy a reggel berakott étel ne érkezzen haza érintetlenül.

A közösségi média felületein időről időre találkozhatunk az utóbbi csapatot erősítő édesanyákkal, akik olyan nagy kreativitással álmodják meg a tízórait, hogy annak az egész iskola a csodájára jár. Így, hogy a tanév néhány napja a hagyományos keretek között indult újra, valószínűleg sokunknak jól jön még egy kis inspiráció, ezért megmutatjuk például Sera Winston-Kascak remekeit.

Sera a tavalyi tanévben, még a járvány előtt, emelte új szintre az uzsicsomagolást; a dobozokban fia kedvenc mesekaraktereinek étel formába álmodott változatai éppen úgy megjelentek, mint egy-egy ünnep, vagy más fontos esemény jellegzetességei.

„A kisfiam olyan iskolába került, ahol nincs menza, így kezdtem el az uzsonnakészítést” – mesélte a kezdetekről.

Az anyuka szokásost meghaladó ételcsomagolási kedve még gyerekkorából ered, amit Japánban, Okinaván töltött, ahol az extravagáns bento boxoknak nagy hagyománya van.

„A japán iskolákban van menza, de intézménytől függően hetente vagy havonta egyszer, mindenhol tartanak egy úgynevezett bento no hi-t, vagyis egy olyan napot, amikor a szülők hóbortos-látványos, uzsonnás dobozba csomagolt étellel kedveskednek a gyerekeknek.”

A jó hír az, hogy ezek a fantáziadús finomságok előre is elkészíthetők, így nem hétköznap esténként kell nekiállni egy-egy ilyen „alkotásnak”. Sera maga is dolgozó, mellette iskolába járó anyuka, aki szerint így is megoldható a feladat. Ő például a vasárnap délutánját – átlagosan 2-4 órát – szánja arra, hogy a következő heti adagot elő-, illetve elkészítse.

A doboz alapjai általában különböző tekercsek, tésztafélék és rizs – ezeket dobja fel, és variálja fantáziadúsan az édesanya, aki szerint az ötlet kigondolása mindig a legidőigényesebb munkafázis, ezért gyakran inspirálódik például a Pinteresten. A talált elképzelést aztán kicsit átalakítja, így születnek meg a tápláló műremekek, amelyek abban is segítenek, hogy kisfia több zöldségfélét egyen.

Ha úgy érezzük, hogy nekünk a mindennapokban minderre se kreativitásunk, se időnk nincsen, azért a szokásos sonkás szendvics helyett alkalomadtán meglephetjük gyermekünket pár, akár édesen, akár sósan készített muffinnal, formára szúrt szendviccsel, tortilla lapba tekert finomsággal, pálcikára nyársalt, darabolt gyümölccsel, sajttal és zöldséggel, a kedvenc mártogatósával, vagy éppen kis cetlikre írt, bátorító, kedves szavakkal – a siker így is garantált lesz.